Eltelt megint alaposan az idő, mi tagadás.
Jó 17 nappal ezelőtt volt a születésnapom, és végül is olyan volt, mint mindig. Nem is érdemes rá szót pazarolni, függetlenül attól, hogy örülök, hogy megint haladtam a korral.
Közben elkezdtem a Kreszre készülni, függetlenül attól, hogy a felkészítés egy vicc. 3 hét alatt megtanulni mind a több ezer tételt eléggé gyors. Igaz, így is tisztában vagyok a nagy részével, szóval annyira nem tartok tőle. Csak az idegesítő, hogy szerencse kérdése az egész, nem pedig csak a tudásé. Ha szerencsém van, a műszakiból jó dolgokat fogok majd ki, és nem pont olyanokat, amikről lövésem sincs. Ha meg nincs szerencsém, így jártam, mehet elölről. Mondanák valami csúnyát, de nem teszem.
Találkoztam Datával is. Megint. Ő aztán egy felettébb érdekes nő, igaz, a nő szót csak idézőjelben merném mondani rá. Ami sokkol, hogy van barátja, és már 4-5 éve. Nem tudom, hogy csinálta, vagy hogy milyen parazitát tömött a fickó agyába. Függetlenül ettől, vicces egyedek. Amikor egy bevásárlóközpont mögötti parkszerű valamiben sétáltunk, mindenütt szerelmespárok voltak egymáshoz bújva. Na, ők nem ilyenek, az kizárt, hogy ők valaha is kézenfogva járjanak, vagy hogy -ne adj Isten- megcsókolják egymást. Ha ilyen történne, gyalog sétálnák fel a Holdig. Az előzőleg említett alakokkal szemben pedig, ők "játékból" annyira ütlegelni kezdték egymást, hogy már majdnem én is beszálltam a bunyóba. Romantikus. Egyszer olyan hevesek voltak, hogy amíg bent ültünk egy italozóba, még egy üvegpoharat is sikerült széttörni. Szerencsére a pincért egy gyors "bocsánat" kielégítette, mi meg leléptünk. A vicces az, hogy tökéletesen megvannak egymással, és ezt tényleg mókásnak tartja mindkettejük. Találkoztunk még jópár emós hülyegyerekkel is, akik közül az egyik "fiúról" azt se tudtuk először, hogy fiú. Csak közelebbről megnézve sikerült rájönni. Ufff.
Közben lehúztam pár ingyenes, de felettébb jól sikerült interneten játszható játékot, amit nagyobb játékfejlesztők dobtak össze amolyan extraként a rajongóiknak. Érdekes, hová el nem megy a technológia már: a Quake Live nevű játék ugyanis az internetböngészőből játszható, flashként (animációs akármi). A tartalom egytől egyig egyezik a Quake 3-al és a kiegészítőjével, a Team Arena-val, de mindez új dolgokkal is megvan tömve, ezek pedig a népszerű archievementek/trófeák, avagy teljesítmények. Szabadon gyűjtögethetőek, esetleg ha valaki rád les, látni fogja, hogy miket szereztél már meg. Nagyon sok van, mindegyiket máshogy lehet megnyitni. Ma pedig elkezdtem Battlefield Heroes-ozni. A népszerű Battlefield nevű világháborús többjátékos játék egyik mellékága. Az igazi Battlefieldekkel nem játszottam, de ez nagyon tetszik. A felállás a szokásos, sablonosnak számító: vannak a "jófiús" szövetségesek, és a "gonosz" nemzetiek. Én elkezdtem a nácikkal, katona-kaszttal, és egészen jó móka volt végigrohanni falvakon, és elfoglalni őket támaszpontközpontként. A játék lényege az, hogy vannak ellenőrzőpont-helyek (pl. épületek, települések, satöbbi), amikre ki kell tűzni a zászlónkat. Ha kitűzzük, az a hely a miénk, és itt előnyt élvezünk. Van egy szám, ami mindenkinek 50-el kezd - ez azt jelenti, hogy még meddig bírják. Ez folyamatosan csökken, de alapjában véve nagyon lassan. Minél több támaszpontot irányítasz, a te számod annál lassabban csökken, és az ellenségé annál gyorsabban. Három kaszt van: a katona, aki a hagyományos fegyverekkel futkározik, és utat tör, a nehézfegyveres, aki nyugodtan farkasszemet nézhet járművekkel is, és végül a specialista, akik amolyan lopakodós-mesterlövészes-közelharcos orvgyilkosok. Mindenkinek mások a képességei és tulajdonságai, ami ad a játékélményre. Viszont nem kell semmi komolyra számítani: a grafika erősen rajzfilmszerű, és tipikus komolytalan, néha már-már vicces hangulata van, úgyhogy nem egy vérszomjas II. világháborús szimulátor. Már csak azért is, mert az idő szerint nem II. világháborúban van, csak úgy a semmiben.
2009. szeptember 26., szombat
2009. szeptember 7., hétfő
Kísértetjárta kastélyok
Gondoltam, hogy erről is írok, mert rengeteg hírhedt hely van, ami ezekkel kapcsolatos. Nem azért, mert elhiszek ökörségeket, hanem sokkal inkább azért, mert szeretem a folklórban elterjedt rémmeséket. Álljanak itt a leghírhedtebbek. Kezdjük mondjuk a kastélyokkal.
Ja, és nem mellesleg, már 2 napja szellemekkel álmodok. Már csak azért is leírtam ezt.
KÍSÉRTETJÁRTA KASTÉLYOK
Európa, Írország, és Anglia tömve van szellemjárta kastélyokkal. Gyilkosságokban, csatákban, és titokzatos elhalálozásokban mindegyiknek igencsak bő történelme van. Ennyi rettenetes esemény után, amin ezek a helyek keresztül mentek, talán nem csoda, ha nyughatatlan szellemekkel vannak tömve.
-CHILLINGHAM KASTÉLY
Az Angliában levő, Northumberland-en elhelyezkedő Chillingham Kastélyt sokan a világ legjobban kísértett és legijesztőbb kastélyának tartják.
Az elmondások szerint néhány szellem itt él, ezek közül a leghírhedtebb a "Kék fiú", aki a kastély rózsaszín szobáját tartja kísértés alatt. Éjfél beköszöntével vérfagyasztó és fájdalmas sikyolokat hallani, amik a falak mögül jönnek. Amikor a sikolyoknak vége, állítólag megjelenik egy kék glória fénye, majd a kék fiú alakja megközelíti az ágyat. A kastély egyik felújítási alkalma során ráadásul egy fiú csontjait találták a falak mögött, kékes színű ruhafoszlányokkal.
Egy másik szellemes lakosa Chillinghamnek pedig Lady Mary Berkeley. A mondókák szerint hallhatod egy selyemszoknya hangját, ahogy az végigmegy a padlón, mialatt ő keresi a férjét, aki azonban lelépett Mary lánytestvérével.
Ezenkívül, Chillingham jelenti az otthonát a hírhedt hóhérnak és kínzómesternek, John Sage szellemének is:
"Ez a hóhérok otthona. 97%-a azoknak, aki belépett a kastélyba, sosem jött ki. Az egész épület egy borzalmas gyilkológép."
DRAKULA KASTÉLY
Az igazi Drakula Kastély nem más, mint egy romániai erődítmény, mely a Rasnov Citadella nevet viseli, és a helyiek egyszerűen csak "A félelem erődítménye"-ként emlegették. Egy domb tetejére építették a Kárpát hegységbe, még a 13. században arra a célra, hogy megvédje a környező falvakat a török hódítóktól.
A Rasnov Citadella a legnagyobb paraszt-erődítmény, ami valaha is felépült Kelet-Európában. A falak mögött olyan épületek maradványai maradtak hátra, amiket egykor iskolának, kápolnának, és otthonoknak használtak azok, akik menedéket kerestek.
Az erődítmény közepén egy 43 és fél méter mély alagút van kiásva, amit valamikor két török fogoly ásott ki, azonban még azelőtt megölték őket, hogy befejezhették volna. Évszázadokkal később, amikor jobban feltárták az alagutat, emberi csontokat találtak a mélyén.
Manapság az arra járók meglátogathatnak egy múzeumot, ami több száz éves fegyverzetet, eszközöket, könyveket, és öltözékeket tartogatnak. Az egyik leghírhedtebb "ereklye" egy nő csontváza, ami még mindig a padló alatt elhelyezkedő kínzókamrában fekszik.
Paranormális jelentésekről érkező hírek szerint egyesek sötét árnyakat láttak mozogni, vagy megmagyarázhatatlan hangokat hallottak, esetleg hirtelen hűvösséget tapasztaltak. Jelentettek lépés zajokat is, és mások hangjait, arról nem is beszélve, hogy két árnyszerű lény is lakja a helyet, az egyikük egy idős férfire emlékeztet, a másik pedig egy fiatal nőre.
Paranormális kutakodásokkal e helyen különféle TV-showk is foglalkoztak, többek között a Ghost Hunters, és a Most Haunted.
LESLIE KASTÉLY
Az írországi Leslie Kastély Norman Leslie szellemének az otthona, a jelenlegi tulaj nagybácsijáé. Vendégek és családtagok szerint is feltűnt itt, úgyhogy próbált a szobájában tartózkodni -ha mersz.
A Leslie kastély egy 1000 holdnyi területen birtokolt földön helyezkedik el Glaslough-ban, Monaghan megyében, és már legalább 300 éve számít a Leslie család otthonának. Amit egykor Glaslough Kastélynak neveztek, később átlett ruházva a Leslie családra, 1665-ben.
Jónéhány látogatót ismernek itt a másvilágból. A túlvilági figurák között folyamatosan megjelennek a Leslie klán elhunyt tagjai is. A leghírhedtebb történet talán a "Norman szoba" rejtélyét övezi, amit arról a szellemről neveztek el, aki kísérti - Norman Leslie.
Normannek kellett volna örökölnie a kastélyt, de idő előtt meghalt, amikor megrohamozott egy német géppuskafészket, egyetlen karddal felfegyverkezve.
Állítólag az anyja, Lady Marjorie éppen a szobájában aludt egy éjszaka, mikor felébredt, és látta a fia szellemét az ágy közelében, amint éppen leveleket néz át. Egy idő után a fia jelenése őfelé fordult, rámosolygott, és aztán eltűnt.
A HAMPTON UDVAR SZELLEME
A szkeptikusok számára ez nem több egy rossz minőségű biztonsági kamera által rögzített felvételnél, amiben egy hosszú kabátot viseli alak sétál át egy ajtón.
A szakértők szerint a kabátos figura lehet a legjobb bizonyíték arra, hogy tényleg vannak dolgok, amikbe bele lehet futni az éjszakában... de nappal is.
A rejtély a 16. századi palotában történt, ami egykor VIII. Henrik otthonának számított.
A biztonsági személyzet hallotta, ahogy a riasztórendszer megszólal a kiállításteremben, jelezve, hogy kinyíltak a tűzkijárati ajtók. De némi nyomozás után kiderült, hogy ezek az ajtók zárva voltak.
Némi összezavarodás után megnézték a kamerafelvételt, és ekkor kezdett ijesztővé válni az egész. A kamerák mutatták, ahogy a nehéz ajtók maguktól kinyílnak, anélkül, hogy bárki ott lett volna. Aztán, csak úgy a semmiből, megjelent a kabátos figura, és becsapta az ajtókat.
Az őröknek megmondták, hogy ugyanez történt egy nappal ezelőtt is -délután 1 körül. De a kísérteties alakot csak egyszer vélték felfedezni.
A gyanúsított rémületet nem csak a kamerák vették fel. Ausztrál turisták is állították azt, hogy láttak egy szellemet a kiállítási terület közelében. A nyugat-londoni palota a túravezetőket felmentette a gyanú vádjától, mert az épület ezen részébe nem léptek be.
Dr. Richard Wiseman pszichológus szerint a szellem, akit ő Skeletornak nevezett el, jelentős felfedezés lehet.
"Ez lehet a legpontosabb kísértet-észlelés, ami valaha is felütötte a fejét", mondta. "Semmit sem láttam, ami ezzel labdába rúghatna."
HENRIK ÉS A KÍSÉRTETJÁRÁSOK TÖRTÉNETE
London
2003 December 19
-CATHERINE HOWARD
A legismertebb kísértés a Hamptoni Udvarban Catherine Howardhoz fűződik, VIII. Henrik ötödik feleségéhez.
Miután meggyanúsították házasságtöréssel 1541-ben, és házi őrizet alá vették, megpróbált kitörni a házból, az őrök karmaiból, és a férjéhez rohant az életéért könyörögni. Az őrök visszacipelték, és ki lett végezve. A mai napig állítják egyesek, hogy egy fehérbe öltözött nő szokott lebegni a kísértetjárta galériában.
-JANE SEYMOUR
VIII. Henrik harmadik felesége szülés után halt meg, még 1537-ben, és a közbeszéd szerint az udvart szokta járni egy világító gyertyával.
-SZÜRKE HÖLGY
Sibell Penn Edward herceg ápolója volt, Henrik egyetlen fiáé. 1562-ben halt meg, és a Hamptoni templomban temették el. Mikor a templomot lebontották 1829-ben, a maradványai nem örültek különösebben a nyugalma megzavarásának, és visszatért a szobák egyikébe, amiben egyszer élt.
-A WOLSEY ÖLTÖZŐSZOBA
A szobát "fura atmoszférával" jellemzik. Egy fantomkutyát láttak vagy hallottak többször errefelé.
CNN HÍRJELENTÉS
A palotás "szellemet" lekapta a kamera 2003 December 19-én, pénteken.
LONDON, Anglia -- Vannak szellemjárások VIII. Henrik palotájánál, vagy csak a tipikus, átlagos lepedőszellem, karácsony előttre?
A biztonsági kamerák közeli felvételei a Hamptoni Udvari Palotában, a nagy Tudor kastélynál London területén kívül, úgy tűnik, hogy lekaptak egy alaktalan látogatót. Talán egy szellem?
"Mi is törjük a fejünket -- Ez nem vicc, nem mi csináltuk," mondta Vikki Wood, a Hamptoni Udvar szónoka, mikor megkérdezték, hogy a fotó, amit a palotáról adtak ki, egy karácsonyi tréfa -e. "Őszintén nem tudjuk, hogy ki az, vagy mi az."
Wood azt mondta, hogy a biztonsági őrök látták az alakot egy közeli televíziós képen, miután megnézték, hogy ki hagyta nyitva a palota egyik tűzkijárati ajtóját.
Az állóképen az látszik, hogy egy köpenyes férfi alakja lép ki a sötét ajtó mellől, az egyik kezével a kilincs felé nyúlva.
A terület a férfi körül valahogy elmosódott, és az arca természetellenesen fehér, ha összehasonlítjuk a kinyújtott kezével.
"Hihetetlenül félelmetes volt, mert az arc egyáltalán nem tűnt emberinek", mondta James Faukes, a palota biztonsági őreinek egyike.
"Az első reakcióm az volt, hogy valaki szórakozik, úgyhogy megkértem a kollégáimat, hogy nézzék meg ők is. Beszéltünk a helyi idegenvezetőkkel, és közölték, hogy ilyen ruhát egyikük se tart magánál. Ez eléggé nyugtalanító, jobban meggondolva." mondta Faukes.
A palota, amit 1525-ben építettek a Thames folyónál, 10 mérföldre közép-Londontól nyugatra helyezkedik el, és egy népszerű turista-attrakció, amiért is az idegenvezetők egy része még a Tudor korból viselt ruhákat használ.
Wood azt mondta, hogy remélte, hogy az emberek előjönnek majd hasonló történetekkel, és megpróbálják megmagyarázni az alakot.
A palota több drámainak nevezhető nemesi eseménynek szolgált helyszínéül, és állítólag már most van néhány szelleme.
VIII. Henrik harmadik felesége, Jane Seymour akkor halt meg, amikor megszülte a fiát, és a szelleme állítólag az udvarok egyikében szokott sétálni, gyertyával a kezében.
A fiának, Edwardnak, volt egy ápolónője, név szerint Sibell Penn, akit a palota temetőjében helyeztek nyugalomra 1562-ben. 1829-ben a sírját megzavarták az állandó építési munkálatok, és ezzel egy időben fura bugó zajt kezdtek hallani a palota délnyugati szárnyában.
Amikor a munkások a furcsa hangokat egy téglafal mögül vélték felfedezni, felfedeztek egy kicsi, elfeledett szobát, amiben egy régi fonókerék van, hasonlóan ahhoz, amit Penn használt régen.
Henrik ötödik felesége, Catherine Howard, akit megcsalás vádjával ítéltek el, a palota fogja volt házi őrizetben, mígnem kivégezték a London Tornyában. Egy 1897-es könyv, ami a palotáról szól, többször megemlíti, hogy mindig jelentések érkeztek arról, hogy látták, fehérbe öltözve és lebegve a galériák egyikében, földöntúli sikolyokkal kísértve.
A palota egykor I. Charles király börtönéül szolgált, akit később lefejeztek, később pedig a nemezise, Oliver Cromwell szerezte meg otthonául, aki egy rövidebb ideig köztársaságként uralta Angliát.
LEAP KASTÉLY
A beszéd szerint Leap Kastély egyike Írország legkísértetjártább kastélyainak. Az épület ősi ír-démonoktól szenved, akik annak zavaros történelme során ugrottak elő.
Még a helyi ír lakosok is elkerülik Leap kastélyt, ha a nap lement, tartva attól, ami odabent tartózkodik. Az ősi falak sötét és halálos titkokat rejtegetnek a múltból. Nagyjából 400 évvel ezelőtt, egy nagymise közepette egy papot a saját testvére gyilkolt meg azon a helyen, amit most "véres kápolnának" hívnak.
A várbörtön is rengeteg fájdalom, és elviselhetetlen kín forrása volt a megkínzott rabok számára, ahogy várták a haláluk -akkor már- kellemes pillanatát. Olyan hírhedt berendezésekkel, mint az ujjlapítók, a kínpad, vagy a vasszűz, sosem volt vége a fájdalomnak ebben a kínzókamrában, aminek kitették a bent tartózkodókat.
1900 környékén munkásokat béreltek fel, hogy takarítsák ki Leap kastélyt, és ők emelték fel a várbörtön csapóajtóját, csak azért, hogy odalent emberi csontok egész halmazhegyeit találják egymásra pakolva, mintha összegyűjtötték volna őket, mint valami tüzifát. A halál Leap kastély minden sarkában ott volt. A hely viszont még nagyon is él.
CHARVILLE
a Charleville Erdei Kastély egyike a legkísértetjártább Ír kastélyoknak, és van egy hozzáfűződő rémmese is.
Charleville sokáig elhagyatott volt, de amikor helyi munkások elkezdték felújítani az épületet, megzavarták a bent lakozó szellemeket. A nagy lépcsősort többször is látogatja egy fiatal lány szelleme, Harriet, aki meghalt egy balesetben, mikor lecsúszott lépcsőkorláton.
A látogatók érezték a jelenléte hidegét, amíg a lépcsőkön haladtak felfelé, több szemtanú pedig a szellemét is látni vélte, ugyanúgy csúszkálva a lépcsőn, ahol valamikor meghalt. Néha egy kisfiú mellett látják. Az erre járó emberek többször hallották gyerekek hangját a gyerekszobában, holott már nincs is használatban.
Charleville jelenlegi tulajdonosának lánya elmondhatja, hogy volt egy igazán félelmetes találkozása a szellemgyerekekkel. Éppen bújócskázott, és elbújt a konyhaszekrénybe. Egy kis szellemszerű kéz rácsukta az ajtót, és elfordította a kilincset, bezárva őt oda. Az anyjáért kellett szólnia, hogy nyissa ki az ajtót, és eressze ki.
Egy másik esetben a kislány Cherleville földszintjén tévedt el. Amikor a szülei megtalálták, azt állította, hogy egy szellemkislány kézen ragadta, és biztonságba vezette.
Egy egyéjszakás vendége a kastélynak, Richard Hayes, szintén érdekes dolgokra bukkant a helyen. Ahogy ágyba bújt, egymásnak suttogó hangokat hallott. Egy álmatlan éjszakát töltött a padlón, a világítást felkapcsolva és az ajtót bezárva, mert ő volt a kastélyban az egyetlen, aki akkor éppen jelen volt.
Sok ősi tölgyfa van a kocsibehajtónál. Az egyik legnagyobbnak "Királytölgy"-nek nevezték el. A legendák szerint, ha a Charleville család egyik tagja meghalt, a tölgyfa elvesztette az egyik ágát az idő vagy az öregsége miatt. Charles Howard Bury ezredes 1963 májusában halt meg - két héttel azután, hogy a fát majdnem elpusztította egy villámcsapás.
LONDON TORNYA
London Tornya egy újabb hírhedt kastély. A Thames folyó partjainál elhelyezkedő London Torony egyike Anglia leglátogatottabb attrakcióinak.
A Lucedio Kápolna 1123-ra vezethető vissza. Abban az időben még ciszterni szerzetesek tartózkodtak bent, és rízstermesztést gyakoroltak a környéken. Amit senki sem gyanított bennük, az az volt, hogy ezek a szerzetesek elvesztették a hitüket Istenben, és hátat fordítottak a kereszténységnek. A gonosz szerzetesek elhatározták, hogy az ördögöt fogják szolgálni, és megrettentő fekete mágia rituálékat végeztek a szent épület falai mögött.
A kápolnát egy kegyetlen és félelmetes hellyé tették, elrabolva helyi falusiakat és feláldozva őket az ördögnek. Végül azonban a katolikus egyház rájött arra, hogy a szerzetesek mit csinálnak, és a Pápa kiadta a parancsot, hogy a gonosz szerzeteseket bíróság elé kell állítani, és ki kell végezni, a kápolnát pedig be kell zárni.
Éveken keresztül a történtek után mindenkinek megtiltották, hogy belépjenek a kápolnába, félve attól, hogy a bent lakozó gonosz még nem lett kiűzve.
Manapság a kápolna sok különös és ijesztő paranormális eseten ment át. Az ítéletszobában (a helyen, ahol a szerzetesek döntést hoztak az emberek ítéletéről) egy oszlop bármiféle ok nélkül nedvessé szokott válni. A szóbeszéd szerint "sír" a sok kegyetlenségtől, amit az idők során látnia kellett.
Az épület egy másik részében egy titokzatos köd jelent meg többször is, magyarázat nélkül.
POMEROY KASTÉLY
A szellemek egyikét Fehér Hölgynek nevezik. Szemtanúk a Fehér Hölgyet a kastély alatti sötét börtönben látták mászkálni. Azonban látták már Szt. Margaret tornyából is elsétálni a kastély bástyáiig. Akik látták, úgy gondolják, hogy az alak kapcsolatba hozható depresszió, félelem, és rosszakarat érzésével. Később Lady Margaret Pomeroy szellemével azonosították, akit a várbörtönbe zárt le a lánytestvére, Lady Eleanor.
Amikor az apjuk, Lord Pomeroy, elment keresztesháborúba, Eleanort helyezte a kastély élére. A legendák szerint Eleanor betegesen féltékeny volt a fiatalabb és szebb testvérére. A testvérek ugyanazt a férfit szerették, és ez azzal végződött, hogy Eleanor féltékenységből bebörtönözte a testvérét. Margaretet majdnem 20 évig tartották a várbörtönben, míg nem lassú és fájdalmas éhhalált halt.
Egy másik szellem, aki Berry Pomeroy kastélyt kísérti, az a Kék Hölgy. Őt már a 18. században is látni vélték felbukkanni. Hosszú kék köpeny és csuklya van rajta, és állítólag mit sem sejtő férfiakat próbál a tornyába csalogatni, segélykiáltás által. Mikor a férfiak követni kezdik a hangját, ő elveszi az egyensúlyukat, és lezuhannak a saját halálukba.
A Kék Hölgyre úgy gondolják, hogy egy korai normann nagyúr lánya volt. Utálta az apját, mert rosszul bánt vele, és emiatt egy keserű, érzékelten és gonosz fiatal nő vált belőle. Amikor életet adott egy csecsemőnek, annyira utálni kezdte, hogy egy hirtelen haragra gerjedéssel felvitte a torony tetejének egyik szobájába, és megfullasztotta.
Azt mondják, hogy azért, amiért ilyen szörnyű dolgot tett a saját gyerekével, a megkínzott lelke sosem találhat békét, és gyakran az arcába temeti a kezeit. Időközönként hallani a meggyilkolt gyermek sírását a kastélyban. A helyiek szerint ha meglátod a Kék Hölgy szellemét, az a halál ómene.
WARWICK KASTÉLY
A Londoni Warwick Kastély leginkább a szellemjárta Watergate Torony miatt hírhedt, amit sokan "Szellemtorony"-nak neveznek.
A leghíresebb kísértő szellem Warwick Kastélyban Sir Fulke Greville, a kastély tulajdonosa, akit halálra szúrtak 1628-ban. Elvileg Greville és a legbizalmasabb szolgája vitatkozni kezdtek. A szolga hirtelen a mestere ellen fordult, és leszúrta. Amikor a szolga rájött, mit tett, annyira eluralkodott magán a bűntudat, hogy magára fordította a kést, és elvágta a saját torkát.
Sir Greville-t hagyták meghalni, mert elfertőződött a seb, és elkülönítették a South Towerben. A szelleme kísérti a Watergate tornyot, ahol halálosan megsebesült, és átnevezték "A Szellemtorony"-á.
A legendák szerint Sir Greville szelleme a portréjából jelenik meg, ami a dolgozószobája tűzhelye felett van, majd végigjárja a torony szobáit. Kínlódó, szenvedő hangokat folyamatosan hallanak Warwick Kastély közelében.
Egy nyáladzó fekete kutya is kísérti Warwick Kastély területét, miután egy Moll Bloxham nevű nőt rajtakaptak azon, hogy lopott a gróftól. Az annyira dühös lett, hogy elrendelte, hogy nyilvánosság előtt meg kell büntetni, és emiatt egy brutális kínzáson esett át. A haragos Moll Bloxham ezután átkot szórt a kastélyra.
Rövidesen Moll eltűnése után egy fekete, nyáladzó kutya kezdett feltűnni a kastély területén, vörös szemekkel. A megölésére tett próbálkozások mind kudarcot vallottak, és a gonosz kutya folytatta a környék rettegésben tartását. Az átok akkor tört meg, amikor a bestiát a legmagasabb toronyból sikerült beugratni úgy, hogy az belezuhanjon az alatta futó folyóba.
COMLONGON KASTÉLY
Egy skót kastély, név szerint Comlongon a Zöld Hölgy nevű szellem által van kísértve, aki sírva járja a folyosókat és tornyokat.
Dougles nem szerette Lady Marion-t, csak azért ment hozzá, hogy rátehesse a kezét a földjeire. Mikor erre rájött nem volt hajlandó hozzámenni, és megpróbálta megkérni a bácsikáját, hogy védje meg.
Sir James Dougles nem fogadta el a "nem"-et válaszként, és megostromolta Lady Marion kastélyát. A bácsikája kényszeríteni kezdte arra, hogy házasodjon össze Douglessel, és bezárta a toronyba, amíg bele nem törődött.
Lady Marion nem akart olyan házasságba kerülni, amiben nincs szerelem, úgyhogy utolsó kétséges perceiben levetette magát a kilátótoronyból, és meghalt.
A történelmi tények kimutatják, hogy "1570 szeptember 25-én Lady Marion Carruthers szándékosan elvette a saját életét azáltal, hogy kiugrott a Comlongon kastély kilátótornyából, ahol fogva tartották, és összezúzódtak a csontjai, beleértve a koponyája is".
Lady Marion öngyilkossága botrányt okozott, és az akkori vallási törvények miatt a testét tilos volt szent földön eltemetni. Úgyhogy, tragikusan, de sosem kapott tisztességes keresztény temetést.
Azonban, évekkel a halála után pletykák kaptak fel arról, hogy Lady Marion nem lett öngyilkos, hanem meggyilkolták. A helyiek úgy gondolták, hogy Sir James Dougles emberei bejutottak a torony azon részébe, ahol a hölgyet tartották. Mikor elutasító választ adott a házasságra, kilökték. Ezután Sir James Dougles örökölte a skót kastélyt, és a földeket, anélkül, hogy szükség lett volna házasságra.
Egészen attól a naptól kezdve nem nő fű azon a helyen, ahová Lady Marion esett. Fura dolgok történtek Comlongon Kastélyban, és egy fiatal hölgy kísérteties alakját lehet felfedezni, zöldbe öltözve, aki sírva járja a kastélyt. Állítólag egészen addig fogja kísérteni a kastélyt, amíg nem kap tisztességes keresztény temetést, és egy nyughelyet.
SQUIRES KASTÉLY
A Squires Kastélyt Ohióban egy nő szelleme kísérti, aki halálra rémült a házban sok évvel ezelőtt. Kétségbeesett sikolyait ma is hallják egyesek.
De a felesége, Mrs. Squire, utálta az országot, és a nyaralót is. Gyűlölt egyedülmaradni a régi épületben addig, amíg a lánya és a férje a várost járták. Azt mondta azt embereknek, hogy furcsa hangokat és zajokat hall a kastélyban éjszaka. Nem tudott rájönni, hogy honnan jönnek. A férj nem vette komolyan a feleség félelmeit, és nem érdekelték az állításai, miszerint a ház kísértetjárta.
Mrs Squire teljesen meggyőződött arról, hogy a ház egy gonosz hely, és megrettent attól, hogy itt kell töltenie az idejét. Nehezen tudott aludni, és néha napokig pihenés nélkül maradt. Éjszakánként a ház körül mászkált egy kis piros lámpával, felugorva minden kis zajra, vagy fura hangra. A háztól elkezdett őrültté válni.
Egy éjszaka azonban Mrs. Squire bement a ház trófeaszobájába, egy helyre, amit általában elkerült. Senki sem tudja, mi történt, de bármit is látott Mrs Squire aznap éjjel, az megrémítette az egész lelkét. Kirohant a szobából, hangosan üvöltve. Az eluralkodott pánik közben elesett, és kitörte a nyakát.
A férje, aki felébredt a hangoskodástól, holtan találta a feleségét a trófeaszobán kívül, arcszerkezetéből tisztán kivehető volt az, hogy borzalmasan félt. Aznap elhagyta a házat, és magát hibáztatta a felesége haláláért.
Ahogy telt az idő, a Squires Kastélynál elhaladó emberek éjszakánként hangos sikításokat és földöntúli üvöltéseket hallottak bentről. Láttak apró, piros lámpát is repkedni az ablakok mögött, ahogy egyik szobából a másikba megy. A legendák szerint Mrs. Squire arra ítéltetett, hogy örökké járja a nyaralót, ami tragikusan véget vetett az életének.
Ez a sztori annyira bizarr volt, hogy utánanéztem személyesen is. Ez csak a legenda volt, elvileg ugyanis a pasas korábban eladta a házat, és a földet is, ami körülvette, mert úgy gondolta, hogy mégse lenne jó ide egy nyaraló. Fel is vásárolták, és -függetlenül attól, hogy többször gazdát cserélt már- még ma is áll. Mrs. Squire pedig máshol patkolt el..... a fennmaradt dokumentumok szerint legalábbis. De hogy mi a pontos valóság, azt nehézkes megállapítani. Lehet, hogy tényleg megvolt "kicsit" kattanva.
TAMWORTH KASTÉLY
Az angliai Tamworth kastélynak van egy várbörtöne, egy kísértetjárta hálószobája, és sok szelleme, akiket folyamatosan látni a területen.
A Fekete Hölgy valószínűleg egy Editha nevű apáca szelleme, aki megalapította a saját rendjét a 9-ik században. Az apácákat elűzték a közeli kolostorból Robert de Marmion báró utasítására. Egy éjjel, 1139-ben egy bő bankett közben a bárót megtámadta Editha szelleme, aki az orrára kötötta, hogy akkor, ha az apácák nem térhetnek vissza Poleworth-be, a báró idő előtt fog meghalni. Mielőtt eltűnt volna, még ráütött a báróra a keresztes pásztorbotja élével: a seb olyan rettenetes volt, hogy Marmion üvöltése felébresztette az egész kastélyt. A fájdalma csak akkor szűnt meg, mikor ígéretet tett, és az apácák visszatértek Polesworth-be.
A Fekete Hölgy jelenlétét ismét érezték 1949-ben, amikor egy szellemvadász-csapat késő éjszakai virrasztást tartott a kastélyban. Éjfél után zajok jöttek a lépcsőkről, és készült egy fénykép. Mikor elkészült, a kép egy árnyékos, csuklyás figurát mutatott, aki lefelé ment a lépcsőn. Természetesen valószínűleg a kép csak kamu, úgy, ahogy van, de attól még érdekes elgondolás.
Mikor megkérte, hogy mutasson rá a szobára, és végül rátaláltak, felmentek nyomozni. Mikor azonban ezt tették, a kastély teljesen üres volt, és egyetlen bútor se lett odébb tolva.
CALVADOS KASTÉLY
A franciaországban elhelyezkedő, normandiai Calvados kastélyt egy ismeretlen épület romjai fölé építették. 1875-től egészen 1876 január 30-ig a kastélyban élőket egy igen aktív poltergeist tartotta félelemben.
A helyi plébánost meghívták a kastélyba, és bent töltötte az éjszakát. Másnap felidézte, ahogy hangos lépéseket hallott, amik valami nagydarab lényre, vagy óriásra emlékeztetnek, ahogy a lépcsőkön megy lefelé kora reggel. Úgy hitte, hogy a kastélyban történő események természetfelettiek, és amint tehette, sietősen elhagyta a kastélyt, tartva attól, hogy mi történhet.
Halloweenkor a paranormális jelenlét alaposan megnövekedett, és az aktivitás központja a Zöld Szoba volt. Hangos csapkodások és dörömbölő lépéseket hallottak a szobából, ami a bent levőket ébren tartotta egészen délelőttig.
Egy erős novemberi vihar volt azonban az a nap, amikor a szellem hangot is adott magából. A háztartás hosszú sikolyt hallott, ami először úgy hangzott, mintha egy nő lett volna kint a szabadban a vihar közepette, segítségért szólítva. A következő sikoly a kastély belsejéből jött. Végül három üvöltés jött a lépcső irányából.
A következő éjjelen síráshangokat lehetett hallani a zöld szobából. A sírás olyan volt, mintha egy nő nagyon erősen szenvedett volna. Az ezt követő néhány éjjelen megnövekedett ezek mennyisége, és az állandó síráshangok a zöld szobában már áthatóak és kétségbeejtőek voltak.
A mester feleségének rokona később látogatóba jött. Egy tiszt volt a hadseregben, és gúnyolódott azokon az eltúlzottnak tartott sztorikon, amit a háztartás tagjai meséltek neki a helyről. Minden jóakaratuk ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy a zöld szobában aludjon. Biztosította őket arról, hogy felesleges aggódniuk érte, mert mindig magánál hordja a revolverét.
A tiszt ledőlt a zöld szobában, égve hagyott egy gyertyát, mint világítás, és rövidesen el is aludt. Rövidesen azonban fel is ébredt, mikor selyemköpenyre emlékeztető suhogást hallott. Azonnal észrevette, hogy a gyertyaláng kialudt, és hogy valami leakarja húzni a takarót az ágyáról. Válaszként a követelésére, hogy választ kapjon arra, ki van itt, hideg levegő szállt felé, ami újra kifújta a gyertyalángot. Eközben a suhogási hang felerősödött, és nagyon erőlködni kezdett valami azon, hogy leszedje a ruháját. Mikor felüvöltött, hogy a bent tartózkodó alak adja fel magát, vagy tüzet nyit, az egyetlen válasz erre egy erőteljes rántás volt a takarójára.
Egyszerű volt megállapítani, hogy a csendes ellenség merre is lapult, mert csak figyelni kellett a hangjára, és arra, hogy honnan nyúl a ruhához, úgyhogy úgy döntött, hogy háromszor fog lőni. A golyók csak a falat találták el, és másnap reggel kiszedte őket a falból.
A kisfiú tanítója szenvedte el a kísértés legrosszabb részét. Ha a pap elhagyta a szobáját, mindig meggyőződött arról, hogy az ablakok és az ajtó zárva legyenek, és a szobájához vezető kulcs mindig ott legyen nála. Visszatérések esetében mindig észrevette a pap, hogy a kanapéját felborították, a párnákat szétszórták, az ablaka kinyílt, és hogy a karosszéke pontosan az asztala előtt van. Egyszer megpróbálta beszögezni az ablakokat. Mire visszatért, az ablakok újra nyitva voltak, és amolyan büntetésként a kanapé párnái a párkányon lógtak. Egy másik esetben az összes könyvét a padlón találta, leszámítva a szentírásokat, amik a helyükön maradtak.
A legdurvább támadás a pap ellen akkor történt, mikor a tűzhely előtt térdelt, piszkavassal babrálva a tüzet. Hirtelen figyelmeztetés nélkül nagy mennyiségű víz ömlött le a kéményről, kioltva a tüzet, és elvakítva a papot a szállingózó szikrákkal, miközben hamu borította. A tanító keserűen megállapította, hogy ilyen dolgok csak az ördög munkái lehetnek. A legtöbb itt történt eseményt klasszikus poltergeist-viselkedésként értékelik ma.
Egy éjszaka a láthatatlan lény járni kezdte a folyosókat, mint egy magányos vándor, aki azt akarta, hogy beengedjék a háztartás szobáiba, amit minden lakos már lefoglalt. Egyszer vagy kétszer kopogott néhány hálószobán, majd hűen a bevett szokáshoz, megállt azért, hogy 40 egymás utáni csapást mérjen a pap ajtójára, mielőtt visszatért volna a zöld szobába.
A háztartás csak akkor vett vissza az eseményekből, amikor H.L., a Canon tiszteletes jött a házba tartózkodni, akit egyenesen a püspök küldött. Attól a perctől, hogy a tiszteletes belépett a kastélyba, egyetlen hang se jött a poltergeisttől. De miután a szent ember elment, hirtelen mintha egy test zuhant volna a hangok szerint az első emeletre, majd ezt követően egy guruló labdára emlékeztető hang ment végig a folyosón, ami végül a zöld szoba ajtójába hangosan belecsapódott. Ezután kezdődött a kísértés előlről.
1876 január 20-án a mester elment két napra, hogy meglátogassa a fivérét, maga mögött hagyva a feleségét, hogy számoljon be a naplójában arról, változott -e addig valamit a kísértés a távollétében. Madame. de X. azt írta le, hogy erős fújtatást hallott, kb. mint a bikáé, ami mindenkit idegesített a mester távollétében. Furcsa dobolás-szerű hangot is hallottak, és egy zajt, ami olyan volt, mintha a lépcsőket bottal ütnék.
Amint visszatért a mester Calvadosba, a szellem olyan erőszakossá vált, amilyen azelőtt is volt. Berontott Auguste, a kertész szobájába, és Emile-hez, a kocsishoz is, majd felborította az ágyukat. Megfordult a mester munkaszobájában is, ahol szétszórta a könyveket, térképeket, és papírokat a padlón. Az éjféli sikolyok felhangosodtak zajban és komolyságban, és állatok üvöltésére emlékeztető hangok kísérték az egészet. Az első alkalommal megtörtént az is, hogy a zajok hirtelen annak a szobának az ajtójához aggasztották magukat, ahol a mester felesége, és a fia tartózkodott. Rettenetes sikolyok hallatszottak a szobán kívül, és a nagy erejű lökések az ajtóra még az ablakokat is végigrázták.
Január 26-án egy másik plébános érkezett a helyre, azzal az indítékkal, hogy ördögűzést csináljon. Ráadásul a helyi 9-ei misét úgy rendezte el, hogy pont egy időben tartsák meg a templomban azzal, ahogy ő elvégzi az ősi rituálét, ami arra szolgált, hogy nyugovóra helyezzen lelkeket. A pap érkezését egy hosszú síráshang kísérte, és kb. patafutásra emlékeztető hangok. Ezután egy olyan zaj jött, ami arra emlékeztetett, hogy valami nehezet mozdítanak valahol, Maurice szobájának ajtaja pedig újra rázkódni kezdett, mintha beakart volna jutni valami oda.
Az ördögűzés ritusa elérte a csúcsát 11:15-kor, éjszaka, január 29-én. A lépcsőkről egy fülsüketítő sikoly jött, mintha egy bestiára végső csapást mértek volna. Ezek után hangos, folyamatos kopogás volt a zöld ajtó ajtaján. 12:55-re a Calvados kastély lakosai hallották egy férfi hangját az első emeleti folyosón. A mester leírta a naplójába, hogy neki sírásnak tűnt. Ezek után azonnal 10 hangos ütést mért valami a falra, ami mindent megrezgetett. A végső csapás a zöld szoba ajtóját érte; aztán köhögés hangja jött az első emeleti folyosóról.
A család előbújt, és óvatosan átjárták a kastélyt. A pap teljesen kimerült, és leizzadt a hosszú szertartástól. Ezek után nem jött egyetlen hang sem, sem egy erős, megrázó ökölcsapásé, se sikolyoké, se ajtórázás, sem pedig a bútorok piszkálása. Egy nagy agyagedényt azonban felfedeztek a madame szobájában, ami 10 darabra volt törve. Sosem látta még senki az edényt a házban az éjszaka előtt.
Úgy tűnt, hogy a kísértés megszakadt, néhány nappal azonban az ördögűzés után a madame az asztalánál ült, amikor nagyszámú szent medálok és keresztek potyogtak le a papírja elé. Mintha a szellem a tudtukra akarta volna adni, hogy ilyen könnyen nem szabadulnak meg tőle.
Augusztus vége felé csendes kopogtatásokat még mindig hallani lehetett. A szeptember harmadik vasárnapán a rajzszobát átrendezték lópatkó-stílusba, a karosszékkel középen. Néhány nappal ezután a nő megrémülten feküdt az ágyában, ahogy észrevette, hogy az ajtóján levő zár magától felnyílik, és lassan kinyílik az ajtó.. ami aztán be is záródott. A férje éppen távol volt néhány napra a kastélytól, üzleti okból, úgyhogy csak a szolgákkal volt otthon.
Ez alkalommal azonban már az összes ilyen esemény sokkal rövidebb volt, és napról napra egyre jobban gyengült a kísértés. Végül megszűntek, és az egyetlen dolog, ami a kísértésekből maradt, csak egy bizarr szellemsztori.
BALLYGALLY KASTÉLY HOTEL
A Ballygally kastély hotel egyike észak-írország legkísértetjártább helyeinek. 1625-ben építették, és azt tréfálják, hogy a hotelben több a szellem, mint a vendég.
Madame Nixon egy másik szellem, aki a hotelben élt a 19. században. Hallani lehet, ahogy sétál a selyemszoknyájában.
Két idősebb vendég kivett egy szobát néhány napra a karácsonyi szezonra. Az érkezésükkör megtudták, hogy a személyzet rövidesen díszes, öltönyös bált fog tartani, és ez felkeltette az érdeklődésüket. Aznap éjjel bekopogtak a szobájukba is, és egy inas állt előttük, aki azóta beöltözött középkori kosztümbe. Azért jött, hogy meghívja őket is a bálra. Mondanom sem kell, hogy elmentek, és remekül érezték magukat, ugyanis kedves volt az összes vendég, és a személyzet is udvarias volt, arról nem is beszélve, hogy tetszett az öltözékük az öregeknek. Másnap reggeli közben az igazgatónőt megdícsérték, hogy milyen remek éjszakát rendeztek. A hölgyeményt azonban ez meglepte, ugyanis a bált még meg sem tartották, és csak 2 nap múlva tervezték. Szükségtelen mondani, hogy az idős vendégek ki is jelentkeztek inkább ezek után.
Ja, és nem mellesleg, már 2 napja szellemekkel álmodok. Már csak azért is leírtam ezt.
KÍSÉRTETJÁRTA KASTÉLYOK
Európa, Írország, és Anglia tömve van szellemjárta kastélyokkal. Gyilkosságokban, csatákban, és titokzatos elhalálozásokban mindegyiknek igencsak bő történelme van. Ennyi rettenetes esemény után, amin ezek a helyek keresztül mentek, talán nem csoda, ha nyughatatlan szellemekkel vannak tömve.
-CHILLINGHAM KASTÉLY
Az Angliában levő, Northumberland-en elhelyezkedő Chillingham Kastélyt sokan a világ legjobban kísértett és legijesztőbb kastélyának tartják.
Az elmondások szerint néhány szellem itt él, ezek közül a leghírhedtebb a "Kék fiú", aki a kastély rózsaszín szobáját tartja kísértés alatt. Éjfél beköszöntével vérfagyasztó és fájdalmas sikyolokat hallani, amik a falak mögül jönnek. Amikor a sikolyoknak vége, állítólag megjelenik egy kék glória fénye, majd a kék fiú alakja megközelíti az ágyat. A kastély egyik felújítási alkalma során ráadásul egy fiú csontjait találták a falak mögött, kékes színű ruhafoszlányokkal.
Egy másik szellemes lakosa Chillinghamnek pedig Lady Mary Berkeley. A mondókák szerint hallhatod egy selyemszoknya hangját, ahogy az végigmegy a padlón, mialatt ő keresi a férjét, aki azonban lelépett Mary lánytestvérével.
Ezenkívül, Chillingham jelenti az otthonát a hírhedt hóhérnak és kínzómesternek, John Sage szellemének is:"Ez a hóhérok otthona. 97%-a azoknak, aki belépett a kastélyba, sosem jött ki. Az egész épület egy borzalmas gyilkológép."
DRAKULA KASTÉLY
Az igazi Drakula Kastély nem más, mint egy romániai erődítmény, mely a Rasnov Citadella nevet viseli, és a helyiek egyszerűen csak "A félelem erődítménye"-ként emlegették. Egy domb tetejére építették a Kárpát hegységbe, még a 13. században arra a célra, hogy megvédje a környező falvakat a török hódítóktól.
A Rasnov Citadella a legnagyobb paraszt-erődítmény, ami valaha is felépült Kelet-Európában. A falak mögött olyan épületek maradványai maradtak hátra, amiket egykor iskolának, kápolnának, és otthonoknak használtak azok, akik menedéket kerestek.Az erődítmény közepén egy 43 és fél méter mély alagút van kiásva, amit valamikor két török fogoly ásott ki, azonban még azelőtt megölték őket, hogy befejezhették volna. Évszázadokkal később, amikor jobban feltárták az alagutat, emberi csontokat találtak a mélyén.
Manapság az arra járók meglátogathatnak egy múzeumot, ami több száz éves fegyverzetet, eszközöket, könyveket, és öltözékeket tartogatnak. Az egyik leghírhedtebb "ereklye" egy nő csontváza, ami még mindig a padló alatt elhelyezkedő kínzókamrában fekszik.
Paranormális jelentésekről érkező hírek szerint egyesek sötét árnyakat láttak mozogni, vagy megmagyarázhatatlan hangokat hallottak, esetleg hirtelen hűvösséget tapasztaltak. Jelentettek lépés zajokat is, és mások hangjait, arról nem is beszélve, hogy két árnyszerű lény is lakja a helyet, az egyikük egy idős férfire emlékeztet, a másik pedig egy fiatal nőre.Paranormális kutakodásokkal e helyen különféle TV-showk is foglalkoztak, többek között a Ghost Hunters, és a Most Haunted.
LESLIE KASTÉLY
Az írországi Leslie Kastély Norman Leslie szellemének az otthona, a jelenlegi tulaj nagybácsijáé. Vendégek és családtagok szerint is feltűnt itt, úgyhogy próbált a szobájában tartózkodni -ha mersz.
A Leslie kastély egy 1000 holdnyi területen birtokolt földön helyezkedik el Glaslough-ban, Monaghan megyében, és már legalább 300 éve számít a Leslie család otthonának. Amit egykor Glaslough Kastélynak neveztek, később átlett ruházva a Leslie családra, 1665-ben.Jónéhány látogatót ismernek itt a másvilágból. A túlvilági figurák között folyamatosan megjelennek a Leslie klán elhunyt tagjai is. A leghírhedtebb történet talán a "Norman szoba" rejtélyét övezi, amit arról a szellemről neveztek el, aki kísérti - Norman Leslie.
Normannek kellett volna örökölnie a kastélyt, de idő előtt meghalt, amikor megrohamozott egy német géppuskafészket, egyetlen karddal felfegyverkezve.
Állítólag az anyja, Lady Marjorie éppen a szobájában aludt egy éjszaka, mikor felébredt, és látta a fia szellemét az ágy közelében, amint éppen leveleket néz át. Egy idő után a fia jelenése őfelé fordult, rámosolygott, és aztán eltűnt.
A HAMPTON UDVAR SZELLEME
A szkeptikusok számára ez nem több egy rossz minőségű biztonsági kamera által rögzített felvételnél, amiben egy hosszú kabátot viseli alak sétál át egy ajtón.A szakértők szerint a kabátos figura lehet a legjobb bizonyíték arra, hogy tényleg vannak dolgok, amikbe bele lehet futni az éjszakában... de nappal is.
A rejtély a 16. századi palotában történt, ami egykor VIII. Henrik otthonának számított.
A biztonsági személyzet hallotta, ahogy a riasztórendszer megszólal a kiállításteremben, jelezve, hogy kinyíltak a tűzkijárati ajtók. De némi nyomozás után kiderült, hogy ezek az ajtók zárva voltak.
Némi összezavarodás után megnézték a kamerafelvételt, és ekkor kezdett ijesztővé válni az egész. A kamerák mutatták, ahogy a nehéz ajtók maguktól kinyílnak, anélkül, hogy bárki ott lett volna. Aztán, csak úgy a semmiből, megjelent a kabátos figura, és becsapta az ajtókat.
Az őröknek megmondták, hogy ugyanez történt egy nappal ezelőtt is -délután 1 körül. De a kísérteties alakot csak egyszer vélték felfedezni.
A gyanúsított rémületet nem csak a kamerák vették fel. Ausztrál turisták is állították azt, hogy láttak egy szellemet a kiállítási terület közelében. A nyugat-londoni palota a túravezetőket felmentette a gyanú vádjától, mert az épület ezen részébe nem léptek be.
Dr. Richard Wiseman pszichológus szerint a szellem, akit ő Skeletornak nevezett el, jelentős felfedezés lehet.
"Ez lehet a legpontosabb kísértet-észlelés, ami valaha is felütötte a fejét", mondta. "Semmit sem láttam, ami ezzel labdába rúghatna."
HENRIK ÉS A KÍSÉRTETJÁRÁSOK TÖRTÉNETE
London
2003 December 19
-CATHERINE HOWARD
A legismertebb kísértés a Hamptoni Udvarban Catherine Howardhoz fűződik, VIII. Henrik ötödik feleségéhez.
Miután meggyanúsították házasságtöréssel 1541-ben, és házi őrizet alá vették, megpróbált kitörni a házból, az őrök karmaiból, és a férjéhez rohant az életéért könyörögni. Az őrök visszacipelték, és ki lett végezve. A mai napig állítják egyesek, hogy egy fehérbe öltözött nő szokott lebegni a kísértetjárta galériában.
-JANE SEYMOUR
VIII. Henrik harmadik felesége szülés után halt meg, még 1537-ben, és a közbeszéd szerint az udvart szokta járni egy világító gyertyával.
-SZÜRKE HÖLGY
Sibell Penn Edward herceg ápolója volt, Henrik egyetlen fiáé. 1562-ben halt meg, és a Hamptoni templomban temették el. Mikor a templomot lebontották 1829-ben, a maradványai nem örültek különösebben a nyugalma megzavarásának, és visszatért a szobák egyikébe, amiben egyszer élt.
-A WOLSEY ÖLTÖZŐSZOBA
A szobát "fura atmoszférával" jellemzik. Egy fantomkutyát láttak vagy hallottak többször errefelé.
CNN HÍRJELENTÉS
A palotás "szellemet" lekapta a kamera 2003 December 19-én, pénteken.
LONDON, Anglia -- Vannak szellemjárások VIII. Henrik palotájánál, vagy csak a tipikus, átlagos lepedőszellem, karácsony előttre?
A biztonsági kamerák közeli felvételei a Hamptoni Udvari Palotában, a nagy Tudor kastélynál London területén kívül, úgy tűnik, hogy lekaptak egy alaktalan látogatót. Talán egy szellem?
"Mi is törjük a fejünket -- Ez nem vicc, nem mi csináltuk," mondta Vikki Wood, a Hamptoni Udvar szónoka, mikor megkérdezték, hogy a fotó, amit a palotáról adtak ki, egy karácsonyi tréfa -e. "Őszintén nem tudjuk, hogy ki az, vagy mi az."
Wood azt mondta, hogy a biztonsági őrök látták az alakot egy közeli televíziós képen, miután megnézték, hogy ki hagyta nyitva a palota egyik tűzkijárati ajtóját.
Az állóképen az látszik, hogy egy köpenyes férfi alakja lép ki a sötét ajtó mellől, az egyik kezével a kilincs felé nyúlva.
A terület a férfi körül valahogy elmosódott, és az arca természetellenesen fehér, ha összehasonlítjuk a kinyújtott kezével.
"Hihetetlenül félelmetes volt, mert az arc egyáltalán nem tűnt emberinek", mondta James Faukes, a palota biztonsági őreinek egyike.
"Az első reakcióm az volt, hogy valaki szórakozik, úgyhogy megkértem a kollégáimat, hogy nézzék meg ők is. Beszéltünk a helyi idegenvezetőkkel, és közölték, hogy ilyen ruhát egyikük se tart magánál. Ez eléggé nyugtalanító, jobban meggondolva." mondta Faukes.
A palota, amit 1525-ben építettek a Thames folyónál, 10 mérföldre közép-Londontól nyugatra helyezkedik el, és egy népszerű turista-attrakció, amiért is az idegenvezetők egy része még a Tudor korból viselt ruhákat használ.
Wood azt mondta, hogy remélte, hogy az emberek előjönnek majd hasonló történetekkel, és megpróbálják megmagyarázni az alakot.
A palota több drámainak nevezhető nemesi eseménynek szolgált helyszínéül, és állítólag már most van néhány szelleme.
VIII. Henrik harmadik felesége, Jane Seymour akkor halt meg, amikor megszülte a fiát, és a szelleme állítólag az udvarok egyikében szokott sétálni, gyertyával a kezében.
A fiának, Edwardnak, volt egy ápolónője, név szerint Sibell Penn, akit a palota temetőjében helyeztek nyugalomra 1562-ben. 1829-ben a sírját megzavarták az állandó építési munkálatok, és ezzel egy időben fura bugó zajt kezdtek hallani a palota délnyugati szárnyában.
Amikor a munkások a furcsa hangokat egy téglafal mögül vélték felfedezni, felfedeztek egy kicsi, elfeledett szobát, amiben egy régi fonókerék van, hasonlóan ahhoz, amit Penn használt régen.
Henrik ötödik felesége, Catherine Howard, akit megcsalás vádjával ítéltek el, a palota fogja volt házi őrizetben, mígnem kivégezték a London Tornyában. Egy 1897-es könyv, ami a palotáról szól, többször megemlíti, hogy mindig jelentések érkeztek arról, hogy látták, fehérbe öltözve és lebegve a galériák egyikében, földöntúli sikolyokkal kísértve.
A palota egykor I. Charles király börtönéül szolgált, akit később lefejeztek, később pedig a nemezise, Oliver Cromwell szerezte meg otthonául, aki egy rövidebb ideig köztársaságként uralta Angliát.
LEAP KASTÉLY
A beszéd szerint Leap Kastély egyike Írország legkísértetjártább kastélyainak. Az épület ősi ír-démonoktól szenved, akik annak zavaros történelme során ugrottak elő.
Még a helyi ír lakosok is elkerülik Leap kastélyt, ha a nap lement, tartva attól, ami odabent tartózkodik. Az ősi falak sötét és halálos titkokat rejtegetnek a múltból. Nagyjából 400 évvel ezelőtt, egy nagymise közepette egy papot a saját testvére gyilkolt meg azon a helyen, amit most "véres kápolnának" hívnak.A várbörtön is rengeteg fájdalom, és elviselhetetlen kín forrása volt a megkínzott rabok számára, ahogy várták a haláluk -akkor már- kellemes pillanatát. Olyan hírhedt berendezésekkel, mint az ujjlapítók, a kínpad, vagy a vasszűz, sosem volt vége a fájdalomnak ebben a kínzókamrában, aminek kitették a bent tartózkodókat.
1900 környékén munkásokat béreltek fel, hogy takarítsák ki Leap kastélyt, és ők emelték fel a várbörtön csapóajtóját, csak azért, hogy odalent emberi csontok egész halmazhegyeit találják egymásra pakolva, mintha összegyűjtötték volna őket, mint valami tüzifát. A halál Leap kastély minden sarkában ott volt. A hely viszont még nagyon is él.
CHARVILLE
a Charleville Erdei Kastély egyike a legkísértetjártább Ír kastélyoknak, és van egy hozzáfűződő rémmese is.
Charleville sokáig elhagyatott volt, de amikor helyi munkások elkezdték felújítani az épületet, megzavarták a bent lakozó szellemeket. A nagy lépcsősort többször is látogatja egy fiatal lány szelleme, Harriet, aki meghalt egy balesetben, mikor lecsúszott lépcsőkorláton.A látogatók érezték a jelenléte hidegét, amíg a lépcsőkön haladtak felfelé, több szemtanú pedig a szellemét is látni vélte, ugyanúgy csúszkálva a lépcsőn, ahol valamikor meghalt. Néha egy kisfiú mellett látják. Az erre járó emberek többször hallották gyerekek hangját a gyerekszobában, holott már nincs is használatban.
Charleville jelenlegi tulajdonosának lánya elmondhatja, hogy volt egy igazán félelmetes találkozása a szellemgyerekekkel. Éppen bújócskázott, és elbújt a konyhaszekrénybe. Egy kis szellemszerű kéz rácsukta az ajtót, és elfordította a kilincset, bezárva őt oda. Az anyjáért kellett szólnia, hogy nyissa ki az ajtót, és eressze ki.
Egy másik esetben a kislány Cherleville földszintjén tévedt el. Amikor a szülei megtalálták, azt állította, hogy egy szellemkislány kézen ragadta, és biztonságba vezette.
Egy egyéjszakás vendége a kastélynak, Richard Hayes, szintén érdekes dolgokra bukkant a helyen. Ahogy ágyba bújt, egymásnak suttogó hangokat hallott. Egy álmatlan éjszakát töltött a padlón, a világítást felkapcsolva és az ajtót bezárva, mert ő volt a kastélyban az egyetlen, aki akkor éppen jelen volt.
Sok ősi tölgyfa van a kocsibehajtónál. Az egyik legnagyobbnak "Királytölgy"-nek nevezték el. A legendák szerint, ha a Charleville család egyik tagja meghalt, a tölgyfa elvesztette az egyik ágát az idő vagy az öregsége miatt. Charles Howard Bury ezredes 1963 májusában halt meg - két héttel azután, hogy a fát majdnem elpusztította egy villámcsapás.
LONDON TORNYA
London Tornya egy újabb hírhedt kastély. A Thames folyó partjainál elhelyezkedő London Torony egyike Anglia leglátogatottabb attrakcióinak.
A maga 400 éves brutális kínzás, erőszak, kivégzés, és gyilkossági történelmi hátterével nem csoda, ha a Tornyot Anglia legkísértetjártább helyei között tartják, azonkívül, hogy ez a legrégebbi erőd, palota, és börtön is a környéken.
A Torony egyik legjobban ismert szelleme Anne Boleyn, VIII. Henrik hírhedt felesége, akit 1536-ben lefejeztek idebent. De az elmondások szerint Lady Jane Grey szelleme is a kastélyban tartózkodik.
Az emberek többször fantomkocsikat láttak errefelé, és még a kutyák is félnek megközelíteni a Salt Tornyot, ahol a kivégezni szándékozott nemességet tartották fogva halálos ítélet előtt.
LUCEDIO KÁPOLNA
A Lucedio Kápolna 1123-ra vezethető vissza. Abban az időben még ciszterni szerzetesek tartózkodtak bent, és rízstermesztést gyakoroltak a környéken. Amit senki sem gyanított bennük, az az volt, hogy ezek a szerzetesek elvesztették a hitüket Istenben, és hátat fordítottak a kereszténységnek. A gonosz szerzetesek elhatározták, hogy az ördögöt fogják szolgálni, és megrettentő fekete mágia rituálékat végeztek a szent épület falai mögött.
A kápolnát egy kegyetlen és félelmetes hellyé tették, elrabolva helyi falusiakat és feláldozva őket az ördögnek. Végül azonban a katolikus egyház rájött arra, hogy a szerzetesek mit csinálnak, és a Pápa kiadta a parancsot, hogy a gonosz szerzeteseket bíróság elé kell állítani, és ki kell végezni, a kápolnát pedig be kell zárni.
Éveken keresztül a történtek után mindenkinek megtiltották, hogy belépjenek a kápolnába, félve attól, hogy a bent lakozó gonosz még nem lett kiűzve.
Manapság a kápolna sok különös és ijesztő paranormális eseten ment át. Az ítéletszobában (a helyen, ahol a szerzetesek döntést hoztak az emberek ítéletéről) egy oszlop bármiféle ok nélkül nedvessé szokott válni. A szóbeszéd szerint "sír" a sok kegyetlenségtől, amit az idők során látnia kellett.
Az épület egy másik részében egy titokzatos köd jelent meg többször is, magyarázat nélkül.
A templom alatt egy kripta van, ahol az apátokat temették el. Az emberek szerint idebent, a mélyben egy gonosz jelenlét van elzárva. Úgy gondolták, hogy azért, hogy ez a jelenlét megfelelően el legyen zárva mindig, őrizni kell a kriptát. És ha mindez még nem lenne elég fura, az összes apát mumifikálódott és megmaradt.
EDINBURGH KASTÉLY
A skóciai Edinburgh Kastélyt kísérti egy magányos dudás, egy fejetlen dobos, és egyéb nyugtalan szellemek.
Nagyjából 1 millió látogató jön évente a kastélyba. Edinburgh egyike az Egyesült Királyság legkísértettebb városainak. Egy nem-működő vulkán tetejére építették az Edinburgh Kastélyt, ami szintén nem mentes szellemtörténetektől.
Az Edinburgh Kastélynak egy egész titkos földalatti alagútrendszere van a föld alatt. Amikor ezeket az alagutakat pár száz évvel ezelőtt felfedezték, egy dudást küldtek le felderíteni. Folyamatosan játszott a hangszeren, azért, hogy fentről hallják a haladását. De nagyjából félúton azonban a dudálás abbamaradt. Mikor leküldtek embereket, hogy kihozzák, már nyoma sem volt a dudásnak. Egyszerűen eltűnt.
A magányos dudás szelleme azóta is kísérti Edinburgh-öt, a földalatti alagutakban mászkálva megállás nélkül. A zenéje néha hallható a kastélyból.
Sok ember hallotta a kísérteties dobok hangját a kastélyon belül, de magát a dobost csak páran látták. Az ok erre az, hogy a dobos szelleme csak akkor jelenik meg, ha a kastély megakarják támadni. Először akkor tűnt fel, amikor Cromwell ostromra készült a kastéllyal szemben 1650-ben, és állítólag egy fejnélküli fiú alakját vette fel.
Mint minden más kastélynak, Edinburghnek is megvoltak a várbörtönei, ahol a fogjokat bebörtönözték, megkínozták, és gyakran elhaláloztak. A szellemek pedig kísértik a várbörtönöket. Francia foglyok a Hét éves háborúból, és a déli gyarmatosítók az Amerikai Forradalomból voltak bebörtönözve ide. Azt mondják, hogy érzed idelent a jelenlétüket.
POMEROY KASTÉLY
Berry Pomeroy egy ősi kastély romja, ami szintén Anglia egyik legkísértetjártább helye. A kastélynak két nyugtalanító és rémszítő kísértése van.
A szellemek egyikét Fehér Hölgynek nevezik. Szemtanúk a Fehér Hölgyet a kastély alatti sötét börtönben látták mászkálni. Azonban látták már Szt. Margaret tornyából is elsétálni a kastély bástyáiig. Akik látták, úgy gondolják, hogy az alak kapcsolatba hozható depresszió, félelem, és rosszakarat érzésével. Később Lady Margaret Pomeroy szellemével azonosították, akit a várbörtönbe zárt le a lánytestvére, Lady Eleanor.Amikor az apjuk, Lord Pomeroy, elment keresztesháborúba, Eleanort helyezte a kastély élére. A legendák szerint Eleanor betegesen féltékeny volt a fiatalabb és szebb testvérére. A testvérek ugyanazt a férfit szerették, és ez azzal végződött, hogy Eleanor féltékenységből bebörtönözte a testvérét. Margaretet majdnem 20 évig tartották a várbörtönben, míg nem lassú és fájdalmas éhhalált halt.
Egy másik szellem, aki Berry Pomeroy kastélyt kísérti, az a Kék Hölgy. Őt már a 18. században is látni vélték felbukkanni. Hosszú kék köpeny és csuklya van rajta, és állítólag mit sem sejtő férfiakat próbál a tornyába csalogatni, segélykiáltás által. Mikor a férfiak követni kezdik a hangját, ő elveszi az egyensúlyukat, és lezuhannak a saját halálukba.
A Kék Hölgyre úgy gondolják, hogy egy korai normann nagyúr lánya volt. Utálta az apját, mert rosszul bánt vele, és emiatt egy keserű, érzékelten és gonosz fiatal nő vált belőle. Amikor életet adott egy csecsemőnek, annyira utálni kezdte, hogy egy hirtelen haragra gerjedéssel felvitte a torony tetejének egyik szobájába, és megfullasztotta.
Azt mondják, hogy azért, amiért ilyen szörnyű dolgot tett a saját gyerekével, a megkínzott lelke sosem találhat békét, és gyakran az arcába temeti a kezeit. Időközönként hallani a meggyilkolt gyermek sírását a kastélyban. A helyiek szerint ha meglátod a Kék Hölgy szellemét, az a halál ómene.
WARWICK KASTÉLY
A Londoni Warwick Kastély leginkább a szellemjárta Watergate Torony miatt hírhedt, amit sokan "Szellemtorony"-nak neveznek.
A leghíresebb kísértő szellem Warwick Kastélyban Sir Fulke Greville, a kastély tulajdonosa, akit halálra szúrtak 1628-ban. Elvileg Greville és a legbizalmasabb szolgája vitatkozni kezdtek. A szolga hirtelen a mestere ellen fordult, és leszúrta. Amikor a szolga rájött, mit tett, annyira eluralkodott magán a bűntudat, hogy magára fordította a kést, és elvágta a saját torkát.
Sir Greville-t hagyták meghalni, mert elfertőződött a seb, és elkülönítették a South Towerben. A szelleme kísérti a Watergate tornyot, ahol halálosan megsebesült, és átnevezték "A Szellemtorony"-á.
A legendák szerint Sir Greville szelleme a portréjából jelenik meg, ami a dolgozószobája tűzhelye felett van, majd végigjárja a torony szobáit. Kínlódó, szenvedő hangokat folyamatosan hallanak Warwick Kastély közelében.
Egy nyáladzó fekete kutya is kísérti Warwick Kastély területét, miután egy Moll Bloxham nevű nőt rajtakaptak azon, hogy lopott a gróftól. Az annyira dühös lett, hogy elrendelte, hogy nyilvánosság előtt meg kell büntetni, és emiatt egy brutális kínzáson esett át. A haragos Moll Bloxham ezután átkot szórt a kastélyra.
Rövidesen Moll eltűnése után egy fekete, nyáladzó kutya kezdett feltűnni a kastély területén, vörös szemekkel. A megölésére tett próbálkozások mind kudarcot vallottak, és a gonosz kutya folytatta a környék rettegésben tartását. Az átok akkor tört meg, amikor a bestiát a legmagasabb toronyból sikerült beugratni úgy, hogy az belezuhanjon az alatta futó folyóba.
COMLONGON KASTÉLY
Egy skót kastély, név szerint Comlongon a Zöld Hölgy nevű szellem által van kísértve, aki sírva járja a folyosókat és tornyokat.
Dougles nem szerette Lady Marion-t, csak azért ment hozzá, hogy rátehesse a kezét a földjeire. Mikor erre rájött nem volt hajlandó hozzámenni, és megpróbálta megkérni a bácsikáját, hogy védje meg.
Sir James Dougles nem fogadta el a "nem"-et válaszként, és megostromolta Lady Marion kastélyát. A bácsikája kényszeríteni kezdte arra, hogy házasodjon össze Douglessel, és bezárta a toronyba, amíg bele nem törődött.
Lady Marion nem akart olyan házasságba kerülni, amiben nincs szerelem, úgyhogy utolsó kétséges perceiben levetette magát a kilátótoronyból, és meghalt.
A történelmi tények kimutatják, hogy "1570 szeptember 25-én Lady Marion Carruthers szándékosan elvette a saját életét azáltal, hogy kiugrott a Comlongon kastély kilátótornyából, ahol fogva tartották, és összezúzódtak a csontjai, beleértve a koponyája is".
Lady Marion öngyilkossága botrányt okozott, és az akkori vallási törvények miatt a testét tilos volt szent földön eltemetni. Úgyhogy, tragikusan, de sosem kapott tisztességes keresztény temetést.
Azonban, évekkel a halála után pletykák kaptak fel arról, hogy Lady Marion nem lett öngyilkos, hanem meggyilkolták. A helyiek úgy gondolták, hogy Sir James Dougles emberei bejutottak a torony azon részébe, ahol a hölgyet tartották. Mikor elutasító választ adott a házasságra, kilökték. Ezután Sir James Dougles örökölte a skót kastélyt, és a földeket, anélkül, hogy szükség lett volna házasságra.
Egészen attól a naptól kezdve nem nő fű azon a helyen, ahová Lady Marion esett. Fura dolgok történtek Comlongon Kastélyban, és egy fiatal hölgy kísérteties alakját lehet felfedezni, zöldbe öltözve, aki sírva járja a kastélyt. Állítólag egészen addig fogja kísérteni a kastélyt, amíg nem kap tisztességes keresztény temetést, és egy nyughelyet.
SQUIRES KASTÉLY
A Squires Kastélyt Ohióban egy nő szelleme kísérti, aki halálra rémült a házban sok évvel ezelőtt. Kétségbeesett sikolyait ma is hallják egyesek.
De a felesége, Mrs. Squire, utálta az országot, és a nyaralót is. Gyűlölt egyedülmaradni a régi épületben addig, amíg a lánya és a férje a várost járták. Azt mondta azt embereknek, hogy furcsa hangokat és zajokat hall a kastélyban éjszaka. Nem tudott rájönni, hogy honnan jönnek. A férj nem vette komolyan a feleség félelmeit, és nem érdekelték az állításai, miszerint a ház kísértetjárta.
Mrs Squire teljesen meggyőződött arról, hogy a ház egy gonosz hely, és megrettent attól, hogy itt kell töltenie az idejét. Nehezen tudott aludni, és néha napokig pihenés nélkül maradt. Éjszakánként a ház körül mászkált egy kis piros lámpával, felugorva minden kis zajra, vagy fura hangra. A háztól elkezdett őrültté válni.
Egy éjszaka azonban Mrs. Squire bement a ház trófeaszobájába, egy helyre, amit általában elkerült. Senki sem tudja, mi történt, de bármit is látott Mrs Squire aznap éjjel, az megrémítette az egész lelkét. Kirohant a szobából, hangosan üvöltve. Az eluralkodott pánik közben elesett, és kitörte a nyakát.
A férje, aki felébredt a hangoskodástól, holtan találta a feleségét a trófeaszobán kívül, arcszerkezetéből tisztán kivehető volt az, hogy borzalmasan félt. Aznap elhagyta a házat, és magát hibáztatta a felesége haláláért.
Ahogy telt az idő, a Squires Kastélynál elhaladó emberek éjszakánként hangos sikításokat és földöntúli üvöltéseket hallottak bentről. Láttak apró, piros lámpát is repkedni az ablakok mögött, ahogy egyik szobából a másikba megy. A legendák szerint Mrs. Squire arra ítéltetett, hogy örökké járja a nyaralót, ami tragikusan véget vetett az életének.
Ez a sztori annyira bizarr volt, hogy utánanéztem személyesen is. Ez csak a legenda volt, elvileg ugyanis a pasas korábban eladta a házat, és a földet is, ami körülvette, mert úgy gondolta, hogy mégse lenne jó ide egy nyaraló. Fel is vásárolták, és -függetlenül attól, hogy többször gazdát cserélt már- még ma is áll. Mrs. Squire pedig máshol patkolt el..... a fennmaradt dokumentumok szerint legalábbis. De hogy mi a pontos valóság, azt nehézkes megállapítani. Lehet, hogy tényleg megvolt "kicsit" kattanva.
TAMWORTH KASTÉLY
Az angliai Tamworth kastélynak van egy várbörtöne, egy kísértetjárta hálószobája, és sok szelleme, akiket folyamatosan látni a területen.
A Fekete Hölgy valószínűleg egy Editha nevű apáca szelleme, aki megalapította a saját rendjét a 9-ik században. Az apácákat elűzték a közeli kolostorból Robert de Marmion báró utasítására. Egy éjjel, 1139-ben egy bő bankett közben a bárót megtámadta Editha szelleme, aki az orrára kötötta, hogy akkor, ha az apácák nem térhetnek vissza Poleworth-be, a báró idő előtt fog meghalni. Mielőtt eltűnt volna, még ráütött a báróra a keresztes pásztorbotja élével: a seb olyan rettenetes volt, hogy Marmion üvöltése felébresztette az egész kastélyt. A fájdalma csak akkor szűnt meg, mikor ígéretet tett, és az apácák visszatértek Polesworth-be.
A Fekete Hölgy jelenlétét ismét érezték 1949-ben, amikor egy szellemvadász-csapat késő éjszakai virrasztást tartott a kastélyban. Éjfél után zajok jöttek a lépcsőkről, és készült egy fénykép. Mikor elkészült, a kép egy árnyékos, csuklyás figurát mutatott, aki lefelé ment a lépcsőn. Természetesen valószínűleg a kép csak kamu, úgy, ahogy van, de attól még érdekes elgondolás.
Mikor megkérte, hogy mutasson rá a szobára, és végül rátaláltak, felmentek nyomozni. Mikor azonban ezt tették, a kastély teljesen üres volt, és egyetlen bútor se lett odébb tolva.
CALVADOS KASTÉLY
A franciaországban elhelyezkedő, normandiai Calvados kastélyt egy ismeretlen épület romjai fölé építették. 1875-től egészen 1876 január 30-ig a kastélyban élőket egy igen aktív poltergeist tartotta félelemben.
A helyi plébánost meghívták a kastélyba, és bent töltötte az éjszakát. Másnap felidézte, ahogy hangos lépéseket hallott, amik valami nagydarab lényre, vagy óriásra emlékeztetnek, ahogy a lépcsőkön megy lefelé kora reggel. Úgy hitte, hogy a kastélyban történő események természetfelettiek, és amint tehette, sietősen elhagyta a kastélyt, tartva attól, hogy mi történhet.
Halloweenkor a paranormális jelenlét alaposan megnövekedett, és az aktivitás központja a Zöld Szoba volt. Hangos csapkodások és dörömbölő lépéseket hallottak a szobából, ami a bent levőket ébren tartotta egészen délelőttig.
Egy erős novemberi vihar volt azonban az a nap, amikor a szellem hangot is adott magából. A háztartás hosszú sikolyt hallott, ami először úgy hangzott, mintha egy nő lett volna kint a szabadban a vihar közepette, segítségért szólítva. A következő sikoly a kastély belsejéből jött. Végül három üvöltés jött a lépcső irányából.
A következő éjjelen síráshangokat lehetett hallani a zöld szobából. A sírás olyan volt, mintha egy nő nagyon erősen szenvedett volna. Az ezt követő néhány éjjelen megnövekedett ezek mennyisége, és az állandó síráshangok a zöld szobában már áthatóak és kétségbeejtőek voltak.
A mester feleségének rokona később látogatóba jött. Egy tiszt volt a hadseregben, és gúnyolódott azokon az eltúlzottnak tartott sztorikon, amit a háztartás tagjai meséltek neki a helyről. Minden jóakaratuk ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy a zöld szobában aludjon. Biztosította őket arról, hogy felesleges aggódniuk érte, mert mindig magánál hordja a revolverét.
A tiszt ledőlt a zöld szobában, égve hagyott egy gyertyát, mint világítás, és rövidesen el is aludt. Rövidesen azonban fel is ébredt, mikor selyemköpenyre emlékeztető suhogást hallott. Azonnal észrevette, hogy a gyertyaláng kialudt, és hogy valami leakarja húzni a takarót az ágyáról. Válaszként a követelésére, hogy választ kapjon arra, ki van itt, hideg levegő szállt felé, ami újra kifújta a gyertyalángot. Eközben a suhogási hang felerősödött, és nagyon erőlködni kezdett valami azon, hogy leszedje a ruháját. Mikor felüvöltött, hogy a bent tartózkodó alak adja fel magát, vagy tüzet nyit, az egyetlen válasz erre egy erőteljes rántás volt a takarójára.
Egyszerű volt megállapítani, hogy a csendes ellenség merre is lapult, mert csak figyelni kellett a hangjára, és arra, hogy honnan nyúl a ruhához, úgyhogy úgy döntött, hogy háromszor fog lőni. A golyók csak a falat találták el, és másnap reggel kiszedte őket a falból.
A kisfiú tanítója szenvedte el a kísértés legrosszabb részét. Ha a pap elhagyta a szobáját, mindig meggyőződött arról, hogy az ablakok és az ajtó zárva legyenek, és a szobájához vezető kulcs mindig ott legyen nála. Visszatérések esetében mindig észrevette a pap, hogy a kanapéját felborították, a párnákat szétszórták, az ablaka kinyílt, és hogy a karosszéke pontosan az asztala előtt van. Egyszer megpróbálta beszögezni az ablakokat. Mire visszatért, az ablakok újra nyitva voltak, és amolyan büntetésként a kanapé párnái a párkányon lógtak. Egy másik esetben az összes könyvét a padlón találta, leszámítva a szentírásokat, amik a helyükön maradtak.
A legdurvább támadás a pap ellen akkor történt, mikor a tűzhely előtt térdelt, piszkavassal babrálva a tüzet. Hirtelen figyelmeztetés nélkül nagy mennyiségű víz ömlött le a kéményről, kioltva a tüzet, és elvakítva a papot a szállingózó szikrákkal, miközben hamu borította. A tanító keserűen megállapította, hogy ilyen dolgok csak az ördög munkái lehetnek. A legtöbb itt történt eseményt klasszikus poltergeist-viselkedésként értékelik ma.
Egy éjszaka a láthatatlan lény járni kezdte a folyosókat, mint egy magányos vándor, aki azt akarta, hogy beengedjék a háztartás szobáiba, amit minden lakos már lefoglalt. Egyszer vagy kétszer kopogott néhány hálószobán, majd hűen a bevett szokáshoz, megállt azért, hogy 40 egymás utáni csapást mérjen a pap ajtójára, mielőtt visszatért volna a zöld szobába.
A háztartás csak akkor vett vissza az eseményekből, amikor H.L., a Canon tiszteletes jött a házba tartózkodni, akit egyenesen a püspök küldött. Attól a perctől, hogy a tiszteletes belépett a kastélyba, egyetlen hang se jött a poltergeisttől. De miután a szent ember elment, hirtelen mintha egy test zuhant volna a hangok szerint az első emeletre, majd ezt követően egy guruló labdára emlékeztető hang ment végig a folyosón, ami végül a zöld szoba ajtójába hangosan belecsapódott. Ezután kezdődött a kísértés előlről.
1876 január 20-án a mester elment két napra, hogy meglátogassa a fivérét, maga mögött hagyva a feleségét, hogy számoljon be a naplójában arról, változott -e addig valamit a kísértés a távollétében. Madame. de X. azt írta le, hogy erős fújtatást hallott, kb. mint a bikáé, ami mindenkit idegesített a mester távollétében. Furcsa dobolás-szerű hangot is hallottak, és egy zajt, ami olyan volt, mintha a lépcsőket bottal ütnék.
Amint visszatért a mester Calvadosba, a szellem olyan erőszakossá vált, amilyen azelőtt is volt. Berontott Auguste, a kertész szobájába, és Emile-hez, a kocsishoz is, majd felborította az ágyukat. Megfordult a mester munkaszobájában is, ahol szétszórta a könyveket, térképeket, és papírokat a padlón. Az éjféli sikolyok felhangosodtak zajban és komolyságban, és állatok üvöltésére emlékeztető hangok kísérték az egészet. Az első alkalommal megtörtént az is, hogy a zajok hirtelen annak a szobának az ajtójához aggasztották magukat, ahol a mester felesége, és a fia tartózkodott. Rettenetes sikolyok hallatszottak a szobán kívül, és a nagy erejű lökések az ajtóra még az ablakokat is végigrázták.
Január 26-án egy másik plébános érkezett a helyre, azzal az indítékkal, hogy ördögűzést csináljon. Ráadásul a helyi 9-ei misét úgy rendezte el, hogy pont egy időben tartsák meg a templomban azzal, ahogy ő elvégzi az ősi rituálét, ami arra szolgált, hogy nyugovóra helyezzen lelkeket. A pap érkezését egy hosszú síráshang kísérte, és kb. patafutásra emlékeztető hangok. Ezután egy olyan zaj jött, ami arra emlékeztetett, hogy valami nehezet mozdítanak valahol, Maurice szobájának ajtaja pedig újra rázkódni kezdett, mintha beakart volna jutni valami oda.
Az ördögűzés ritusa elérte a csúcsát 11:15-kor, éjszaka, január 29-én. A lépcsőkről egy fülsüketítő sikoly jött, mintha egy bestiára végső csapást mértek volna. Ezek után hangos, folyamatos kopogás volt a zöld ajtó ajtaján. 12:55-re a Calvados kastély lakosai hallották egy férfi hangját az első emeleti folyosón. A mester leírta a naplójába, hogy neki sírásnak tűnt. Ezek után azonnal 10 hangos ütést mért valami a falra, ami mindent megrezgetett. A végső csapás a zöld szoba ajtóját érte; aztán köhögés hangja jött az első emeleti folyosóról.
A család előbújt, és óvatosan átjárták a kastélyt. A pap teljesen kimerült, és leizzadt a hosszú szertartástól. Ezek után nem jött egyetlen hang sem, sem egy erős, megrázó ökölcsapásé, se sikolyoké, se ajtórázás, sem pedig a bútorok piszkálása. Egy nagy agyagedényt azonban felfedeztek a madame szobájában, ami 10 darabra volt törve. Sosem látta még senki az edényt a házban az éjszaka előtt.
Úgy tűnt, hogy a kísértés megszakadt, néhány nappal azonban az ördögűzés után a madame az asztalánál ült, amikor nagyszámú szent medálok és keresztek potyogtak le a papírja elé. Mintha a szellem a tudtukra akarta volna adni, hogy ilyen könnyen nem szabadulnak meg tőle.
Augusztus vége felé csendes kopogtatásokat még mindig hallani lehetett. A szeptember harmadik vasárnapán a rajzszobát átrendezték lópatkó-stílusba, a karosszékkel középen. Néhány nappal ezután a nő megrémülten feküdt az ágyában, ahogy észrevette, hogy az ajtóján levő zár magától felnyílik, és lassan kinyílik az ajtó.. ami aztán be is záródott. A férje éppen távol volt néhány napra a kastélytól, üzleti okból, úgyhogy csak a szolgákkal volt otthon.
Ez alkalommal azonban már az összes ilyen esemény sokkal rövidebb volt, és napról napra egyre jobban gyengült a kísértés. Végül megszűntek, és az egyetlen dolog, ami a kísértésekből maradt, csak egy bizarr szellemsztori.
BALLYGALLY KASTÉLY HOTEL
A Ballygally kastély hotel egyike észak-írország legkísértetjártább helyeinek. 1625-ben építették, és azt tréfálják, hogy a hotelben több a szellem, mint a vendég.
Madame Nixon egy másik szellem, aki a hotelben élt a 19. században. Hallani lehet, ahogy sétál a selyemszoknyájában.
Két idősebb vendég kivett egy szobát néhány napra a karácsonyi szezonra. Az érkezésükkör megtudták, hogy a személyzet rövidesen díszes, öltönyös bált fog tartani, és ez felkeltette az érdeklődésüket. Aznap éjjel bekopogtak a szobájukba is, és egy inas állt előttük, aki azóta beöltözött középkori kosztümbe. Azért jött, hogy meghívja őket is a bálra. Mondanom sem kell, hogy elmentek, és remekül érezték magukat, ugyanis kedves volt az összes vendég, és a személyzet is udvarias volt, arról nem is beszélve, hogy tetszett az öltözékük az öregeknek. Másnap reggeli közben az igazgatónőt megdícsérték, hogy milyen remek éjszakát rendeztek. A hölgyeményt azonban ez meglepte, ugyanis a bált még meg sem tartották, és csak 2 nap múlva tervezték. Szükségtelen mondani, hogy az idős vendégek ki is jelentkeztek inkább ezek után.
Rossz Művek Múzeuma, és egyebek
A Rossz Művek Múzeuma (Museum of Bad Arts) egy felettébb érdekes múzeum, ahová nagyon pocsék "műveket" adnak be. A készítők általában jól értenek a festéshez, ám mégis nagyon rossz ízlésben csinálják, és a végeredmény nem éppen a várt sikert hozza. Nos, a múzeum ezeket a darabokat tárolja el, és mit ne mondjak, elsőre elvarázsolt. Vannak, amik egyszerűen csak megnevettetnek, és vannak, amikre pedig csak lesek, mert túlzottan lenyűgöznek. Negatív értelemben természetesen. Már a múzeum alapítása is érdekes: az ihlet úgy jött, hogy egy pasas talált egy kuka mellé szórt, finoman szólva kínos festményt, amit nem tudott megállni, hogy ne vigyen magával. Nem is hagyta feledésbe merülni, hazahozta, és végigmutogatta az ismerősöknek. Némi hangos nevetés és gondolkodás után elhatározták, hogy ők is szereznek ilyesféléket. Később annyi gyűlt össze, hogy a lakást elkezdték átalakítani egy kiállítássá, később pedig áthelyezték, és a szó minden értelmében múzeummá avanzsálódott az egész. Önkéntesen is beadhatóak a művek, de 10-ből 1 kerül be, mert egyesek hiába pocsékak, ha nincs bennük elég ihlet.
Ha valakit érdekel, itt megtekintheti az összes remeket: http://www.museumofbadart.org
__
Ezt félretéve, érdekes metamorfózison ugrok keresztül. Kikockásodott a hasam, és csak ma vettem észre. Hiába, a sok edzésnek megvan az előnye. Azóta a hasizmaimat is megtudom fogni a kezemmel. Ha most kötözködnének a középiskolai rosszfiúk velem, lehet, hogy nagyon rosszul járnának. Csak azok az idők már elmúltak. Egyébként meg 2 nap múlva szülinapom lesz. Már várom, függetlenül attól, hogy megint egyedül ünneplek. Addig majd kettéoszlok egy másik személyiséggel, és koccintok önmagammal. Azt hiszem.
Ha valakit érdekel, itt megtekintheti az összes remeket: http://www.museumofbadart.org
__
Ezt félretéve, érdekes metamorfózison ugrok keresztül. Kikockásodott a hasam, és csak ma vettem észre. Hiába, a sok edzésnek megvan az előnye. Azóta a hasizmaimat is megtudom fogni a kezemmel. Ha most kötözködnének a középiskolai rosszfiúk velem, lehet, hogy nagyon rosszul járnának. Csak azok az idők már elmúltak. Egyébként meg 2 nap múlva szülinapom lesz. Már várom, függetlenül attól, hogy megint egyedül ünneplek. Addig majd kettéoszlok egy másik személyiséggel, és koccintok önmagammal. Azt hiszem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)