Na, emberek, nemrég tudtam meg, hogy átmentem a felsőfokú angol nyelvvizsgán. ^_^ Pedig erre se készültem nagyon, a felkészítőórákon meg nem sok extrát tanítottak. Középfok után akár azonnal el is kezdhettem volna a felsőt. Nem volt amúgy nehéz, akinek a középfok ment, annak tuti, hogy ez is fog. Szinte ugyanaz, csak trükkösebb egy-két kérdés.
Gratulálok magamnak! ^_^ Egy problémával kevesebb!
2009. március 28., szombat
2009. március 26., csütörtök
Mafia
Nemrég fejeztem be a Mafia c. játékot, amiből valamikor 2002-ben kimaradtam. Azt kell, hogy mondjam, hogy leszámítva pár iszonyatosan nehéz részt, élvezetes és nagyon jó darab. A történet különösen kiemelkedő, kevés olyan játékkal találkoztam, ami ennyire kidolgozott lenne.
A történet Amerikában játszódik, és Thomas Angelo életét mutatja be 1930-tól '38-ig, aki egyszerű taxisofőr volt, ám a városban, ahol élt (Lost Heaven), két maffiacsalád folyamatosan harcban állt egymással, még ha nem is nyíltan. A sztori már eleve úgy nyit, hogy tudhatjuk, hogy nem számíthatunk vidám befejezésre: Tom éppen találkozik egy étteremben egy detektívvel, akitől védelmet kér a családjának, amiért cserébe ő bizonyítékokat ad ki Don Salieri alvilági maffia-hálózatáról. A detektíven nyíltan látni, hogy nem szereti a Tommy-hoz hasonló alakokat, és hogy nem osztanak ki csak úgy bárkinek védelmet, ám végül elfogadja, hogy meghallgatja a történetét.
Egy napon Tommy éppen rossz helyen állt rossz helyen, és amikor a taxijával félreállt szünetelni, hangos zajra lett figyelmes. Hirtelen két öltönyös úriember rohan felé, az egyikük sérült. Kiderül, hogy felborult a kocsijuk, és az üldözőik kiakarják nyírni őket. Fegyvert fognak Tommy-ra, és rákényszerítik, hogy rázza le a bérgyilkosokat. Köszönhetően annak, hogy Tommy remek sofőr, ez nem probléma számára. Paulie és Sam, az általa kimentett két gengszter pedig hálás neki, és azért cserébe, hogy segített nekik eltűnni, felajánlják, hogy megjutalmazzák. Tommy nem mer ellenszegülni, úgyhogy elviszi őket a Salieri bárba, ahol az azonos nevű Don az úr. Megállnak, és megkérik Tommy-t, hogy várjon egy kicsit. Sam és Paulie eltűnnek a bárban, ám a bár előtt álló két másik gengszter Tommy-t gyanúsan méregeti. Megijed, és elhatározza, hogy inkább lelép, de késő. Sam kilép az ajtón, és látni lehet rajta, hogy benyúl a zsebébe. Ekkor Tom tényleg pánikba esik, és már majdnem el is indítja a kocsit. De ekkor Sam átnyújt neki egy pénzszelvényt, és átadja Mr. Salieri üdvözletét. Az állítása szerint ugyanis Mr. Salieri mindig tesz egy szívességet azoknak, akik segítettek neki, úgyhogy Tommy bármikor visszajöhet, ha baj van. A pénzből pedig megjavíttathatja a taxiját, és meg is teszi.
Tommy úgy tesz, mintha mi sem történt volna ezután, és taxisként pengeti tovább az életét. Minden úgy megy, ahogy szokott, ám egy napon hirtelen megtámadja két gengszter, amíg a taxiban tartózkodik. Kiderül, hogy a Salieri gengsztereit üldöző gyilkosok megjegyezték a taxi rendszámát, és lenyomozták. Elmondják, hogy "Mr. Morello nagyon dühös rád", és hogy azért jöttek, hogy megleckéztessék. Kiszedik a kocsijából, és egy baseball-ütővel megpróbálják agyonverni. Azonban lebecsülik Tommy-t, aki ellenáll, félrelöki őket, és rohanni kezd. A bérgyilkosok meggondolják magukat, és inkább megpróbálják agyonlőni. Tommy viszont ismeri a környéket, és köszönhetően a sok sikátornak, és arra járó embernek, bemenekül Salieri bárjába, ami nincs túl távol. A két bérgyilkos mit sem sejtve belép oda, és mondanom sem kell, hogy szitává lövik őket. Ezután már csak azt látni, ahogy néhány kabátos gengszter felpakolja a hullájukat egy kocsira, a bárt a tulajdonos, Luigi, pedig bezárja a "baleset" miatt.
Végül, Tommy a bárban újra találkozik Paulie-val, és Sammel. Tudja, hogy Don Morello holtan akarja látni, és bármikor újra megtámadhatják. Sosem lehet biztonságban ezek után. Azonban, Paulie és Sam rábeszélik, hogy dolgozzon Don Salierinek, és ő garantálja a biztonságát, szívességekért cserébe. Bemutatják a donnak, és Salieri érdeklődni kezd Tommy után. Hamar kiderül, hogy Salieri egészen kedves és meggyőző alak, és hamar beveszi Tommy-t a családba, miután megtudja, hogy ő az a sofőr, aki megmentette Samet, és Paulie-t. Elmagyarázza neki a szabályokat, többek között azt, hogy akkor, ha a zsaruk rátapadnának, ne aggódjon, mert a család számláján futnak, és a büntetések nagyrészét játszva eltudják passzolni, ezzel utalva arra is, hogy ne árulja el őket. Bemutatja neki a család többi tagját, és kap ő is egy szép kis öltönyt.
Salieri consiglieri-je (családi tanácsadó), Frank azonban figyelmezteti a főnököt, hogy Tommy nem tűnt túl lelkesnek, és látszott rajta, hogy csak kényszerből szállt be a bizniszbe. Salieri nem aggódik, és inkább leteszteli Tommy-t.
A Don elhatározza, hogy Tommy első munkája az lesz, hogy megtorolja Morellot, elmenjen az egyik bárjába, és rongálja meg a parkolóban álló kocsikat. Paulie-t kirendeli mellé, a biztonság kedvéért, és elküldi őket Vincenzo-hoz, a család felfegyverzőjéhez. Ő ad Tommy-nak egy baseball-ütőt, és némi molotov koktélt, míg Ralph, az autószakértő pedig kiválaszt Tommy-nak egy kocsit, ami megfelelő lehet a célra.
Elmennek a bárhoz, és Tommy hátulról belopakodva leüti a parkoló előtt álló őrt. Ezután szétveri az összes kocsit. Azonban feltűnik a nagy zaj a bárban levő gengsztereknek, és kijönnek. Tommy azonban közéjuk hajít egy molotovot, és visszarohan a kocsihoz. Ezután visszatérnek a Donhoz.
Ezután a kép visszavág a jelenbe, ahol a detektív szorgalmasan jegyzetel, és Tommy mesél. Kiderül, hogy Tommy nem bánta, hogy a családnak dolgozhat, mert tudta, hogy két választása van: az egyik az, hogy vagy megöli a rivális maffiacsalád, a másik pedig az, hogy beáll Salierihez, és végzi a dolgát. Ezután elmondja, hogy milyenek voltak a hétköznapok.
A kép visszavált a múltba, ahol Paulie, Sam, és Tommy éppen védelmi pénzt szedni indulnak az üzletekből. A városon belül levő üzletekben minden megy rendesen, ám egy vidéki üzletben incidens történik. Tommy kint vár, amíg Paulie és Sam beszedik a pénzt, ám túl sok idő telik el. Mire pont elindulna befelé, hirtelen Paulie biceg ki, egy méretes lősebbel a hasán. Ezután kilép egy méretes fickó, és közli Tommal, hogy ez a hely már Morelloé, és vissza ne térjenek. Utána visszamegy. Tommy azonnal mentőt akar hívni, de Paulie megnyugtatja, hogy nincs olyan nagy baj, ám Sam bent ragadt, és túszként tartják. Tom hátulról bemászik a hátsó ablakok egyikén, és meglepi a gengsztereket. Némi lövöldözés után kimenti a súlyosan lerobbant Samet, ám az egyik halottnak hitt gengszter hirtelen feláll, és leüti Tommy-t. Szerencsére megáll a lábán, és egy rövid tűzpárbaj után ő marad talpon. Kihozza Samet a szabadba, Paulie mellé, ám a gengszterek egyike még él, és a védelmi pénz a kezeiben van. Fenyegetőzik, hogy agyonlövi őket, ám megriad, és inkább beül egy kocsiba, amivel aztán elhajt. Paulie megmondja Tommy-nak, hogy a pénz a fontos, és vissza kell szerezni. Őket majd a család orvosa helyrepofozza. Tom beszáll a kocsiba, amivel jöttek, és maga mögött hagyja a társait, üldözőbe véve a gengsztert. Vidéken szerencsére nem jár annyi rendőr, és különösebb incidens nélkül kilövi a bajkeverőt az autóból, visszavéve ezzel a pénzt.
Az idő megint visszavált ezután a jelenre, ahol a detektív, Norman, megkérdezi Tommy-t, hogy nem zavarta -e az, hogy hidegvérrel kellett embereket ölnie, és megfélemlítenie másokat. Tom azonban elmagyarázza a detektívnek, hogy Salieri inkább üzletember volt, semmint erőszakos alak, aki fegyverekkel hódított volna. Salieri mindenkit felvásárolt, és segített nekik az üzletek vezetésében, távol tartva minden bajkeverő alakot. Ha bárkinek bármi baja volt, nyugodtan elmehetett a donhoz beszélgetni, mert mindenkit fogadott, és bárkinek tett szívességet, ha nyomta valami. A rivális család feje, Morello azonban pont a fordítottja volt Salierinek. Morellotól féltek az emberek, és a rettegéssel motiválta mind az üzleteket, mind a saját embereit, nem kímélve a barátait sem. Morello közismert volt a saját brutalításáról, és arról, hogy nyíltan képes volt megölni bárkit, aki felhúzta, vagy ellenszegült neki. Tommy ezután felidéz a detektívnek egy sztorit, ami ezzel kapcsolatos.
Morello éppen a fehér luxuslimuzinjával hajtott, egy méretes kísérettel, azonban véletlenül egy civil kissé beletolatott a kocsijába. A Don dühösen kiszállt, és nyíltan, az emberek előtt halálra verte a kocsi sofőrjét. Egy rendőr is kint volt, azonban félt bármit is tenni, úgyhogy levegőnek nézte az egészet, ami lezajlott. Ilyen Salieri-vel sosem történt volna meg, ő hamarabb fogta volna perbe az illetőt, mint megölte volna.
Az idő ezután megint visszavált, és Tommy tovább mesél. Egyszer, az egyik éjszaka Don Salieri megkéri Tommy-t, hogy menjen el vidékre, a versenypályához, ahol reggel egy autóverseny fog kezdődni. Fogadás lesz, és a Donnak megvan a saját jelöltje a győzelemhez. Ám jött egy profi versenyző európából, valószínűleg a Morello-k karja alatt. A városnegyedben mindenki arra a sofőrre fogadott, akire a Don is, úgyhogy Salieri biztosra akar menni, hogy nem csak pénzt fog nyerni, de az emberek bizalmát is. Viszont, fél, hogy megberkelték az európai kocsiját, az elmondások szerint ugyanis a leggyorsabb az összes autó közül. Emiatt kiküldi Tommy-t, hogy amíg az éjszaka tart, menjen el a versenyautók garázsához, vigye el a versenyautójukat Lucas Bertone-hez, aki ellentétben Ralph-al, nem csak karbantartani tudja az autókat, vagy feltörni őket, de babrálni is tud velük. Salieri elmondja Tommynak, hogy a versenypályán álló őrt, aki felemeli a sorompót az érkezőknek, kb. félóránként váltják, és Salieri lefizette az egyiket. Eddig kell megcsinálnia a munkát. Tommy elmegy, és elviszi a kocsit, de figyelmeztetik, hogy egy karcolás sem lehet rajta, máskülönben észre fogják venni, hogy elvitték a kocsit. Arra is felhívják a figyelmét, hogy a rendőrségnek azonnal feltűnik, ha észreveszik, hogy egy versenyautó száguld az utcákon. Köszönhetően annak, hogy a kocsi nagyon gyors, Tommy hamar eljut Bertone-hez, ami feltuningolja a teljesítményt, ezután Tommy visszaviszi az autót, még időben.
Reggel, amikor Tommy éppen Salieri bárjában beszélget Luigi-val, a pultossal, hirtelen telefonhívás érkezik a Dontól, aki sürgősen Tommy-t keresi. Az elmondása szerint "nagyon sürgős ügy", és arra kéri Tommy-t, hogy azonnal jöjjön a versenypályához. El is megy. A consiglieri, Frank, azonnal észreveszi Tom-ot, és elmondja neki a helyzetet. A sofőrt, akire Salieri fogadott, baleset érte, és "véletlenül" eltört a keze, ami valószínűleg egyáltalán nem a véletlen műve, hanem egy riválisé, aki nem akarja őket győztesen látni. Mivel hogy Tommyt tartják a család legjobb sofőrjének, ezért kinevezik őt a versenyzőjüknek. Ezt Tommy nagyon nem díjazza, és úgy gondolja, hogy esélytelen, hogy nyer, mert nem hogy nem ismeri a szabályokat, de sosem versenyzett még. Frank elmondja, hogy a szabályok egyszerűek, és 5 kört kell levinni úgy, hogy az utolsóban ő legyen az első. Mivel hogy a kocsik nagyon gyorsak, szinte biztos, hogy megpróbálják majd kilökni a pályáról, erre is felhívja a figyelmét. És arra is, hogy rengeteg ember szavazott arra a sofőrre, akit a Don támogat, és ha a versenyző veszít, akkor a Don is veszít. Nem csak pénzt, de az emberek hitét is, úgyhogy Tommynak mindenképpen nyernie kell.
Tommy ringbe száll, és sikerül megnyernie a versenyt. Nyer egy méretes trófeát, és mindenki őt ünnepeli. A család hazaviszi a bárba, és csapnak egy bulit az esemény örömére.
Ezek után Tommy új munkát kap. Egy gazdag alak, aki a város egyik kupleráját tartja fent, átállt Morellohoz, és az egyik prosti pedig egy informátor, aki a Salierikről összegyűjtött pár kínos információt. A Don megakarja büntetni a társaságot, úgyhogy Tommy-t felvértezi egy bombával, amit az irodába kell beszerelnie, hogy elpusztuljanak a bizonyítékok, és némi lőfegyvert is kap Vincenzotól, a fegyverestől.
Tommy megtudja, hol tartózkodik a tulajdonos az épületben, és miután közli vele, hogy hogyan járnak az árulók, gyorsan végez vele, egy nyílt helyen, a Don utasításai szerint. A testőrök megpróbálják likvidálni, sikertelenül, és kiderül, hogy Morellonak jópár embere is itt van. Megtalálja a prostituáltat is, ám kiderül, hogy ő nem más, mint Michelle, a barátnőjének a legjobb barátnője. Könyörög az életéért, úgyhogy nem öli meg, ehelyett megmondja neki, hogy szedje össze a cuccait, és soha többé ne jöjjön vissza a városba, hacsak nem akar meghalni. Megköszöni, és az első adandó alkalommal lelép. Tommy ezután a bombát beszereli az irodába, és mielőtt még az emelet a levegőbe repülne, gyorsan kiugrik a szemközti ablakon, át egyenesen a szomszédos ház tetejére. A tűzoltók, és a rendőrök azonnal kijönnek, ez utóbbiak hatalmas számban. Tommy-t majdnem körbefogják, azonban az összekötött háztetőkön át elmenekül, elköt egy kocsit, és visszahajt Salierihez.
Később Tommy-t megkéri Luigi, hogy vigyázzon a lányára, mert nemrég molesztálta egy utcai banda. Tom elkíséri Sarah-t, és valóban belekötnek, azzal fenyegetve őt, hogy megfogják erőszakolni. Meg is próbálják, ám Tommy megfenyegeti őket. Viszont, nem ijednek meg tőle, és tömegesen rárontanak. Szerencsére Tom túl erősnek bizonyul, és edzettnek, úgyhogy kikapja az egyikük kezéből a baseball ütőt, és a többit hamar elkergeti vele. Itt viszont bonyolódni kezdenek a szálak. Sarah beleszeret Tommy-ba, és miután hazakíséri az otthonába, összefeküdnek. Tommy úgy érzi, hogy belőle jó feleség lehet, és megszereti.
Salierinek Tom elmeséli, hogy mi történt az előző éjjel, és ideges lesz, amiért Luigi ezt nem mondta el neki. Kiderül, hogy egy fiatal banda jött Salieri területére, és már régóta molesztálják a helyi lakosokat, nem csak Sarah-t. Megkéri Thomast és Paulie-t, hogy leckéztessék meg őket, úgy, hogy "ezek után maximum csak egy tolókocsiból tudjanak mutogatni, és a helyi kölykök mindenütt kinevessék őket". Elmennek Vincenzohoz, aki erre a célra egy ütőt szolgáltat nekik, és egy pisztolyt, a biztonság kedvéért, hátha lenne valamelyiküknél komolyabb fegyver is.
Találkoznak egy informátorral, akik tudják a banda helyét, és kiderül, hogy a kínai negyedben vannak. Odamennek, és megleckéztetik őket. Azonban nem minden sül el úgy, ahogy várták, a banda fele ugyanis lőfegyverrel rendelkezik, a vezér pedig menekülőre fogja a dolgot. Végül utolérik, hiába próbált kocsival menekülni. Tommy gondolkozik, hogy lelőjje -e ezek után, és már pont letenni a fegyvert, amikor a heves dühben levő Paulie fejbe lövi a fiút. Paulie nem érti, hogy miért próbálna meg Tommy könyörületes lenni egy olyan alakhoz, aki tegnap még a barátnőjét akarta felcsinálni, később pedig csapatostul megöletni őket. Végül, Tommy egyetért, és visszamennek a bárba.
Nem sokkal később azonban baj van, mert a bandavezér az egyik helyi kormányzó fia volt, és ez utóbbi nagyon berágott Salieri-re. Összeállt Morello-val, szigorú rendőri intézkedéseket hozott be, bosszút esküdve. A rendőrség ezután nyíltan összeállt Morelloval, és sorra elkezdték felszámolni Salieri üzleti fogásait. Ezt akkor érzik meg igazán, amikor Tom, és Paulie éppen alkoholcsempész táborba indultak vidéken, ám a tábort üresen találják. Sam megint túszul lett ejtve, és kishíján meghalt, a rendőrség pedig együtt érkezett ki Morello embereivel, majdnem hogy megölve Tommyt, és a többieket.
Tom ekkora már depressziós volt, és kezdett lezülleni alkoholistává. Frank azonban elment vele autózni, és elbeszélgetett vele. A consiglieri lebeszéli Tommyt arról, hogy így viselkedjen, mert így nem csak az ellenségnek remek célpont, de Salieri saját embereinek is. Tom szerelmi problémákkal küzd, és bűntudattal, amiért rengeteg embert megölt, de Frank itt is megnyugtatja, hogy az emberek nagyon is felnéznek rá, de csak addig, amíg példát mutat nekik. Tom elmeséli a detektívnek is a jelenben, hogy az emberek tényleg segítőkészek vele, mindig felajánlanak neki valamit, valamiért cserébe, és elvárják a szívességet a hozzá hasonló "nagyoktól", hogy törődjön az átlagemberekkel. Tiszteletre épült az egész az elmondása szerint. Végül, Frank kijózanította Tommy-t, de megkéri, hogy vigyázzon magára, mert egy nap lehet, hogy a legjobb barátjának tartott valaki lesz pont az, aki megkíséreli őt megölni valamiért.
Tommy nem sokkal később összeházosadott Sarah-val, és lett egy lánya is. Salieritől új munkát kap, hogy felügyeljen egy áruátadást wiskey-csempészektől, akik képesek minőségi alkoholt nyújtani. Elmegy a két szokásos társával, Sammel és Paulieval, és találkoznak egy parkolóház tetején az árussal, meg a testőreivel. Éppen lebonyolították az üzletet, ám Morello emberei hatalmas számban jelennek meg, és rajtuk ütnek. Ismét életveszélybe kerültek, és épp hogy megúszták. Viszont, szerencséjükre, eltudták vinni a szállítmányt Don Salierinek, és tőle pedig megtudják, hogy a csempész valójában nem is egy független alak volt, hanem Morellotól lopta az egészet, de ez utólag derült csak ki. Már éppen lazítanának, ám még aznap Frank, a család consiglierije elmenekül, a család összes pénzügyi és üzleti papírjával, beleértve sok kínosat is, amiben igen csúnya dolgok vannak. Nem tudják, mi lehetett a motiváció, ugyanis Salieri, és Frank már több, mint 20 éve legjobb barátok. Salieri biztos benne, hogy meglehetett az oka Franknek ahhoz, hogy a repülőtérre meneküljön, és elvigye a papírokat, ám éppen emiatt nekik is megvan az okuk arra, hogy likvidálják őt. Kiküldi Tommy-t, akiben 100%-ban megbízik, hogy siessen ki a reptérre, mielőtt Frank elmenekülhetne Európába. Viszont, figyelmezteti Tommy-t, hogy Frank védelmet kapott, és nyüzsögni fognak a rendőrök és a nyomozók. Még időben kiér Frank házához, és követi a kocsit, ami tényleg a reptérre megy. Észreveszik Tommy-t, és berohannak a reptér épületébe, Tommy meg egyenesen utánuk. Kitör itt is a lövöldözés, Frank pedig folyamatosan egy lépéssel Tommy előtt jár. Mikor aztán végre sikerül Franket elérni, Tommy zavarodottan áll előtte, és nem érti, hogy miért árulta el a családot.
Frank elmondja Tommynak, hogy nem volt már gyomra ahhoz, amit a Don csinált, és hogy régen még nem volt ilyen vérszomjas, és hatalomhoz ragaszkodó. Tom utalt arra, hogy máshogy is el lehetett volna menni a családból, ha a papírokat nem viszi magával, és beszél a Donnal, biztos benne, hogy békésen is megoldható lett volna az egész. Itt azonban jön az, amire nem számított senki: Franket befenyítette a rendőrkapitány, hogy kiadják Morello embereinek őt, és a családját, ha Salieri papírjait nem nyújtja át. És amennyiben őket Morellonak nyújtják át, ki lesznek végezve. Viszont, ha átadja a papírokat, új azonosítot kap, és a családjával azonnal kiküldik őket Angliába. Tommy megakar győződni arról, hogy Frank igazat mondott -e, és tényleg itt van -e a család is. Hozzábilincseli Franket egy oszlophoz, és abban az esetben, ha a család nincs itt, kénytelen lelőni. De észreveszi, hogy tényleg itt van a felesége, és a kislánya is. Végül, leveszi róla a bilincset, és megígéri Franknek, hogy a családjának nem lesz baja, és ők elmehetnek Angliába. Megengedni még neki, hogy utoljára lássa a családját is. Végül, megjön a repülő, és Frank közli a feleségével, hogy nem mehet velük, mert "elintéznivalója van még Tommyval". A feleség és a lány sírni kezdenek, és tudják valószínűleg, mi vár Frankre. Tommy végül gondolkodik, és úgy dönt, hogy elengedi Franket. Ez utóbbi megkérdezi Tommy-t, hogy jó ötlet -e mindez, ám Tom nem képes lelőni őt egy gyerek, és egy feleség szeme előtt, miközben könnyezve könyörögnek. Megkéri Franket, hogy soha többé ne térjen vissza a városba, Frank pedig örök háláját adja Tommy-nak. Tom azt mondja, hogy eltussolja majd az ügyet, és ez legyen a saját baja. Frank éppen felszállni készül a repülőre, ám mielőtt megtenné, megmondja Tommy-nak, hogy amellett, hogy legyen óvatos, emlékezzen arra, amit mondott neki annak idején. Ezután Frank elszáll. Nem sokkal később eszébe jutott Tomnak az, hogy Frank mire gondolt. Arra, hogy egy nap lehet, hogy pont a legjobb barátja próbálja majd őt megölni.
Az esemény után mind Salieri, mind pedig Morello kimegy Frank temetésére (mert ugyebár azt hiszik, hogy meghalt). Mindketten ismerték, és amíg a temetés tartott, félretették a konfliktusaikat. Tommy továbbra is narrátorként szolgál, és elmeséli, hogy a maffiában, ha meghal valaki, akkor akár áruló volt, akár hű, a temetésen mindig csak a jó tulajdonságairól fognak beszámolni, és arra az emberre emlékeznek a halott személyében, akit szerettek. Salieri és Morello is ismerte személyesen Franket, és meglepte Tommyt, amikor ez a két főnök egymás vállára dőlve sírta ki magát, holott utálják egymást. Salieri még rengeteg pénzt is felakart ajánlani az özvegynek kártérítésként, ám ő elmenekült, mielőtt ez megtörténhetett volna. Salieri állítólag egy darabig depresszióba is belesüllyedt, miután a barátja elhagyta.
Később Tommy-val kezdett jobban ismerkedni, és elhatározta, hogy jobb lenne, ha elmennének együtt egy olasz étterembe. A Don ismert egy régi barátot, aki nagyon finom ételt tud csinálni, és mindig hozzá jár, ha éhes. Elmennek, és már éppen jönne is a menü, azonban Morello rohamkatonái géppisztollyal támadnak az étteremre, egyenesen a Don fejére indulva. Bedobnak egy gránátot is, ám egy jó erős asztal mögé bújva a robbanást megúszták. Végül Tommy a hátsó kijáraton kimegy, és leöli a gengsztereket. Miután visszamegy, a Dont épségben találja. Ezzel Morello nyíltan háborút hírdetett Salieri ellen, hogy az életére tört. Viszont, Salieri nem tudja, ki árulhatta el, de hamar eszébe jut egy gyanús elem: a testőre, aki mára pont szabadságot vett ki. Elmennek hozzá, és kiderül, hogy tényleg ő volt az. Végeznek vele.
A kamera ekkor a Morello fivérekre vált, ugyanis ketten vannak. Don Morello éppen meglátogatja az öccsét, Sergei-t, amint az éppen vallatni kezd valakit. Kiderül, hogy a tervük rosszul sült el, és hogy jobb, ha figyelnek a hátuk mögé, mert ezek után Salieri a legjobb gyilkosait fogja kiküldeni ellenük.
A háború sokáig tart, és Salieri sokszor megkéri Tommy-t, hogy gyilkolja meg Sergeit, ugyanis Morello rajta keresztül csempészi az összes fegyvert, és a politikában is erős befolyása van. Többek között, a kormányzót is ő segítette hatalomra. A kormányzó már ígyis rengeteg bajt hozott, és rá is kimondta Salieri a halálos ítéletet. Pont a szülinapját ünnepelte a luxushajóján, gazdag vendégek és pompa közepette. Tommy viszont feljutott a hajóra, beöltözött, és a wc-be rejtett pisztolynak köszönhetően a beszéde közepette megölte a kormányzót, majd elmenekült egy motorcsónakkal, amiben Paulie várta.
Sergionak viszont 9 élete van, és minden életére tett kísérlet kudarccal zárult. Mikor nagyon nem akart menni Tommynak a siker, Salieri másokat küldött ki, hogy megöljék Sergiot, ám Tommy-t is elküldte, egy külön kocsival, "csak a biztonság kedvéért". A Salieri által kiküldött bérgyilkosok csapdát állítottak Sergionak, ám a bolondok a saját csapdájukba estek bele. Ahelyett, hogy kilökték volna a kocsiját a sínekre, hogy a vonat elcsapja, véletlenül ők kerülnek oda...
Tommy viszont követi Sergio kocsiját, és a város dokkjaihoz ér. Sergio bezárkózik, kint pedig egy kisebb hadsereg vadászik Tommy-ra, akiről tudják, hogy behatolt. Tom nem lacafacázik, beindít egy szerelvényvonatot, ami robbanószerrel van töltve, és átváltja a síneket úgy, hogy a zárt ajtók mögé zárt Sergiót kifüstölje vele. Meg is történik.
Ezután Tommy, Sam, és Paulie tudomást szereznek arról, hogy most lenne az egyetlen alkalmuk ahhoz, hogy Morellot elkapják: pont egy színházba igyekszik, megnézni egy műsort. Kieszelnek egy tervet, hogy beállnak a nagy tömegbe, és miután Morello távozni próbál, kinyírják. Ez azért nem lenne nehéz, mert Morello mindig a ritka, fehér színű öltönyében mászkál, amiben könnyű kiszúrni. Elmennek a színház elé, ám a műsor hamarabb véget ért: Morello éppen távozni készül. Viszont, észreveszik a géppuskával a kocsiban beszélgető Samet és Paulie-t, ezért menekülőre fogják a dolgot. Egy autós üldözés veszi kezdetét, és három végkifejlet van: az egyik az, hogy Morellot sikerül leszorítani az útról, és agyonlövik az utcán, a másik az, hogy Morelloék zsákutcába kerülnek vidéken, egy befejezetlen hídhoz. Mivel hogy kb. 100 km/órával menekülnek Tommyék elől, ezt csak későn veszik észre, és pont az épülő híd legvégén állnak le, egyetlen méterre attól, hogy lezuhanjon a kocsi. Tommy autója viszont meglöki, és lezuhannak, a kocsi pedig robban. A leggyakoribb eset viszont az, hogy Morello a reptérre menekül. Tommynak ekkor balszerencséje van, és lerobban a kocsija, úgyhogy amíg Sam és Paulie azt gyorsan helyrepofozzák, addig Tom gyalog megy Morelloék után. Végül, a kocsit nagyon hamar helyrehozzák, és a repülőbe szállt Morellot kezdik üldözni a leszállópályán. A repülő azonban felszáll, függetlenül attól, hogy Tommy szétlőtte a turbináit. Viszont, nem sokáig repül, és másodperceken belül lezuhan, majd felrobban...
Ezek után már Salieri marad az egyetlen úr a városban, és övé minden. Az idő megint visszavált a jelenre, ahol Tommy megmutatja a detektívnek az egyik régebbi fényképet, amit talált: Morello és Salieri egymás mellett állnak, jóbarátként. Ez az álszentség volt az egyik kiinduló ok, amiért Tommy elakarta árulni a maffiát. Valójában Salieri és Morello ugyanis egy háborúban tisztként szolgáltak egymás mellett, és még fiatalemberként egy bizonyos Don Peppone nevű maffia-főnök beosztottjai voltak. A háború végetértével azonban megnőtt a hatalmuk, és elhatározták, hogy likvidálják a dont, és felosztják a hatalmát egymás között, megfelezve ezzel a várost. Később viszont egymás torkának ugrottak, és Tommy volt Salieri azon végrehajtója, aki arra volt tartva, hogy ne Salierinek kelljen belenéznie Morello szemébe, ha eljön az idő.
A Don egyre hatalommániásabb lesz, és megakarja öletni egy egyik vezető politikust. Tommyt kéri meg a munkára, aki, tisztelettel és ártalmatlan hangnemben, de megkérdezi a főnököt, hogy nem unja -e a vérontást. Salieri azzal érvel, hogy most, hogy erősek lettek, nem játszhatják el az esélyeiket, és mindent meg kell tenni azért, hogy biztosítsák magukat. Tommy kap egy mesterlövészpuskát, és végez az illetővel.
Később Paulie, egy munka közben, megkérdezi Tommy-t, és Samet, hogy nincs -e kedvük olyasvalamit csinálni, ami igazán "nagyot üt". Nincs baja Salieri munkáival, de szeretne olyan lehetőséget, amiből meggazdagodhatna. Megkérdezik, hogy mire céloz, Paulie pedig mondja, hogy kiszeretne rabolni egy bankot. Sam megkérdezi, hogy a Don jóváhagyta -e, azonban rövidesen kiderül, hogy nem. Paulie megkérdezi kettejüket, hogy nem -e akarnak vele menni, mint a legjobb barátai és társai, ám mindketten lemondják. Sam azzal érvvel, hogy a család túl fontos neki ahhoz, hogy eljátssza a bizalmukat, Tommy pedig túl veszélyesnek tartja ezt. Paulie végül megkéri őket, hogy felejtsék el, amit mondott, és minden megy tovább.
Azonban, a munka során Salieri azzal bízta meg a három jóembert, hogy csempésszenek egy jól őrzőtt raktárből minőségi cigarettát. Tommy eleve furcsálja, hogy némi cigiért Salieri beküldi őket olyan helyekre, ahol egyetlen rossz mozdulat, és szinte tuti, hogy megölik őket, mert mindenütt őr, szigorú személyzet, és autókban készenlétben álló fegyveresek vannak. Miután Tommy nagy nehezen kicsempészi őket, Paulie-val elviszik a szállítmányt a Don raktárához, míg Sam visszamegy értesíteni Salieri-t, hogy megjött a szállítmány. Paulie megvizsgálja a rakományt, és kiderül, hogy ezekben nem csak cigaretta van, de rengeteg értékes gyémánt is, amiről Salieri nem beszélt nekik. Ezek után már értik, hogy miért volt olyan veszélyes a munka, ám Salieri ezt eltitkolta előlük, hogy ne kelljen nekik sokat fizetni a munkáért. Tommy ideges lesz, Paulie pedig elcsodálkozik, ám végül megmaradnak annál, hogy letesztelik, hogy a Don tudott -e a gyémántokról, mert nem akarnak előre ítélni. A Don megjön, és örül, hogy itt a szállítmány. Tommy megkérdezi, hogy kirakodják -e a dobozokat, ám a Don azonnal magyarázkodni kezd, és inkább hazaküldi őket, mert már ígyis eleget dolgoztak. Tommynak a bizalma ekkor elszállt Salieri iránt, ahogy Paulie-é is. Tommy végül felajánlja ez utóbbinak, hogy résztvesz vele a bankrablásban.
Másnap elmennek a bankhoz, és Paulie elmagyarázza Tommy-nak a tervét. A Donhoz nem mehetnek vissza kocsiért, és fegyverért se, ugyanis akkor azonnal tudnák, hogy az akarata ellenére mennének el "munkát" csinálni, hogy saját magukat tömjék pénzzel. Végül, a tervet végrehajtják, és megszerzik a pénzt. Tudták, hogy a rendőrök kb. 5 perc múlva érnek ki, és ennyi idejük van a széf kinyitásához. Sikerül nekik, és lelépnek, a pénzt pedig Paulie-nál rejtik el. Másnap Tommy elmegy meglátogatni Paulie-t, úgy, ahogy megbeszélték. Tommy látja, hogy részben nyitva van Paulie ajtója, úgyhogy bemegy. Ám látja, hogy Paulie halott: tele van ütve golyóval a teste. Tommy megriad, és tudja, hogy a maffia ölte meg, és valószínűleg ő lesz a következő. Átvizsgálja a lakást, de senkit nem talál. Ekkor megcsörren a telefon...
Tommy felveszi, és Sam szól bele. Kiderül, hogy Tommynak volt igaza: a Don bérgyilkosokat küldött ki Paulie-ért, miután megtudta, hogy kirabolt egy bankot, és lenyúlta a pénzt. Sam most próbálta volna meg figyelmeztetni, hogy hagyja el az országot, azonban már elkésett. Viszont, figyelmezteti Tommy-t, hogy a következő célpont ő lesz, és hogy addig tűnjön el a családjával együtt, amíg tehetik. Sam úgy érzi, hogy tartozik Tommy-nak azért, amiért annyiszor megmentette az életét, úgyhogy megkéri, hogy jöjjön a városi galéria-múzeumába, ahol találkozhatnának, és segíthetne Tommy-nak külföldre szökni.
Elmegy, ám ott azt veszi észre, hogy csapdába esett: kiderül, hogy Sam volt az, aki megölte Paulie-t, és az is, hogy a Don megtudta, hogy Tommy nem ölte meg sem a prostit, sem Franket. Ez úgy derült ki, hogy Michelle visszajött a városba, ahol jóformán azonnal kinézték, és megölték. Emiatt a Don gyanút fogott, hogy talán Franket is elengedte Tom, úgyhogy utánanézett. Végül, Európában megfogták, és megölték őt is. Sam elmondja Tomnak, hogy nem érti, miért árulta el a családot, és azt sem érti, hogy miért nem hajtotta végre a gyilkosságokat. Ugyanis, ha ő nem is, más biztos, hogy befejezi a munkát, ezzel csak egy rövid kis időt adott nekik az életre. Végül, Sam elmondja azt is Tommynak, hogy ő mindig 100%-ban megbízott a Donban. Tommy itt megpróbálja rávezetni arra, hogy a Don őt is csak zsinórokon rángatja: valójában a szivaros dobozok gyémánttal voltak tömve. Sam azonban tudott erről, de a Don nem akarta mindenkinek ezt az orrára kötni. Végül, Sam megígéri, hogy Tommy temetésén majd egymás vállán fognak sírni a Donnal, és kárpótlást küldenek majd az özvegynek, csak hogy bizonyítsák, hogy nem olyan hidegvérűek, amilyennek hiszik őket. Ekkor Tom nagyon dühös lesz, és előveszi a pisztolyát, amit rejtve tartott. A háta mögött álló két gengsztert lelövi vele, majd átverekedi magát az egész galérián. Végül, tűzpárbaj lesz Sam és Tommy között, amiből Tom jön ki győztesen. Sam figyelmezteti Tomot arra, az utolsó leheletéből, hogy akárcsak a többiek esetében, a saját halálát is csak lassítani tudja: lehet, hogy ő elhibázta, de másik mindig vadászni fognak rá. Tommy ezután elmenekült Európába a családjával, ám nem sokkal később ő, maga visszajött azért, hogy találkozzon a detektívvel, mert tudta, hogy a Don nem fog nyugodni.
Az idő ezután visszavált a jelenre, és a detektív elfogadja Tommy vallomását. Azért cserébe, hogy Tommy vallomást ad a Salieriek összes sunyi dolgáról, amik olyan erősek, hogy még a lefizetett, korrupt zsaruk se tudnák megtagadni, védelmet ad a családjának, és -a tárgyalás után- új azonosítást. Minden úgy megy, ahogy tervezik: Tommy, amíg fogdában van, megírja a vallomását, és tanúskodik a bíróságon is.
Az eset megrázza az egész országot: a vallomás után Salieri-t sikerül letartóztatni, és életfogytiglanra ítélik. Az embereit is elfogják, ezek közül kb. 80 gengsztert villamosszékre ültetnek, a többi pedig sok-sok évet kap.
Az idő ezután előre megy a jövőbe, ahol egy megöregedett, 50-55-ös éveiben járó Thomas Angelo-t lehet látni, akinek hivatalosan már más a neve, és teljesen megváltoztatta a kinézetét is. Immár elhízott, és bajusza van, arról nem is beszélve, hogy éppen békésen locsolja a növényzetet. Ránézésre minden rendben. Hirtelen azonban megáll egy autó a háza előtt, és kiszáll belőle két öltönyös, kalapos ember. Az egyik megkérdezi tőle, hogy "Mr. Angelo?". Tommy elbambul, és meglepődik, amiért valaki a valódi nevén hivatkozik rá. Visszakérdez, hogy "...igen?". Ez az, amit nem kellett volna. Ugyanis ekkor az egyikük előkap egy lefűrészelt sörétes puskát, és közli vele, hogy "Mr. Salieri üdvözletét küldi", majd elereszt felé közvetlen közelről két lövést. A gengszterek visszaszállnak a kocsiba, és elhajtanak, amíg a ház felől női sikolyt hallani.
A kamera eltávolít Tommy teteméről, és egy utolsó narrációt mond: "Aki túl sokat akar, az az életével játszik. Aki azonban túl keveset, az lehet, hogy semmit sem kap az élettől, amit megszerezhetne. A megfelelő út a kettő között van..."
(Balról jobbra: Paulie, Frank, Don Salieri, Tommy, Sam)
A történet Amerikában játszódik, és Thomas Angelo életét mutatja be 1930-tól '38-ig, aki egyszerű taxisofőr volt, ám a városban, ahol élt (Lost Heaven), két maffiacsalád folyamatosan harcban állt egymással, még ha nem is nyíltan. A sztori már eleve úgy nyit, hogy tudhatjuk, hogy nem számíthatunk vidám befejezésre: Tom éppen találkozik egy étteremben egy detektívvel, akitől védelmet kér a családjának, amiért cserébe ő bizonyítékokat ad ki Don Salieri alvilági maffia-hálózatáról. A detektíven nyíltan látni, hogy nem szereti a Tommy-hoz hasonló alakokat, és hogy nem osztanak ki csak úgy bárkinek védelmet, ám végül elfogadja, hogy meghallgatja a történetét.
Egy napon Tommy éppen rossz helyen állt rossz helyen, és amikor a taxijával félreállt szünetelni, hangos zajra lett figyelmes. Hirtelen két öltönyös úriember rohan felé, az egyikük sérült. Kiderül, hogy felborult a kocsijuk, és az üldözőik kiakarják nyírni őket. Fegyvert fognak Tommy-ra, és rákényszerítik, hogy rázza le a bérgyilkosokat. Köszönhetően annak, hogy Tommy remek sofőr, ez nem probléma számára. Paulie és Sam, az általa kimentett két gengszter pedig hálás neki, és azért cserébe, hogy segített nekik eltűnni, felajánlják, hogy megjutalmazzák. Tommy nem mer ellenszegülni, úgyhogy elviszi őket a Salieri bárba, ahol az azonos nevű Don az úr. Megállnak, és megkérik Tommy-t, hogy várjon egy kicsit. Sam és Paulie eltűnnek a bárban, ám a bár előtt álló két másik gengszter Tommy-t gyanúsan méregeti. Megijed, és elhatározza, hogy inkább lelép, de késő. Sam kilép az ajtón, és látni lehet rajta, hogy benyúl a zsebébe. Ekkor Tom tényleg pánikba esik, és már majdnem el is indítja a kocsit. De ekkor Sam átnyújt neki egy pénzszelvényt, és átadja Mr. Salieri üdvözletét. Az állítása szerint ugyanis Mr. Salieri mindig tesz egy szívességet azoknak, akik segítettek neki, úgyhogy Tommy bármikor visszajöhet, ha baj van. A pénzből pedig megjavíttathatja a taxiját, és meg is teszi.
Tommy úgy tesz, mintha mi sem történt volna ezután, és taxisként pengeti tovább az életét. Minden úgy megy, ahogy szokott, ám egy napon hirtelen megtámadja két gengszter, amíg a taxiban tartózkodik. Kiderül, hogy a Salieri gengsztereit üldöző gyilkosok megjegyezték a taxi rendszámát, és lenyomozták. Elmondják, hogy "Mr. Morello nagyon dühös rád", és hogy azért jöttek, hogy megleckéztessék. Kiszedik a kocsijából, és egy baseball-ütővel megpróbálják agyonverni. Azonban lebecsülik Tommy-t, aki ellenáll, félrelöki őket, és rohanni kezd. A bérgyilkosok meggondolják magukat, és inkább megpróbálják agyonlőni. Tommy viszont ismeri a környéket, és köszönhetően a sok sikátornak, és arra járó embernek, bemenekül Salieri bárjába, ami nincs túl távol. A két bérgyilkos mit sem sejtve belép oda, és mondanom sem kell, hogy szitává lövik őket. Ezután már csak azt látni, ahogy néhány kabátos gengszter felpakolja a hullájukat egy kocsira, a bárt a tulajdonos, Luigi, pedig bezárja a "baleset" miatt.Végül, Tommy a bárban újra találkozik Paulie-val, és Sammel. Tudja, hogy Don Morello holtan akarja látni, és bármikor újra megtámadhatják. Sosem lehet biztonságban ezek után. Azonban, Paulie és Sam rábeszélik, hogy dolgozzon Don Salierinek, és ő garantálja a biztonságát, szívességekért cserébe. Bemutatják a donnak, és Salieri érdeklődni kezd Tommy után. Hamar kiderül, hogy Salieri egészen kedves és meggyőző alak, és hamar beveszi Tommy-t a családba, miután megtudja, hogy ő az a sofőr, aki megmentette Samet, és Paulie-t. Elmagyarázza neki a szabályokat, többek között azt, hogy akkor, ha a zsaruk rátapadnának, ne aggódjon, mert a család számláján futnak, és a büntetések nagyrészét játszva eltudják passzolni, ezzel utalva arra is, hogy ne árulja el őket. Bemutatja neki a család többi tagját, és kap ő is egy szép kis öltönyt.
Salieri consiglieri-je (családi tanácsadó), Frank azonban figyelmezteti a főnököt, hogy Tommy nem tűnt túl lelkesnek, és látszott rajta, hogy csak kényszerből szállt be a bizniszbe. Salieri nem aggódik, és inkább leteszteli Tommy-t.
A Don elhatározza, hogy Tommy első munkája az lesz, hogy megtorolja Morellot, elmenjen az egyik bárjába, és rongálja meg a parkolóban álló kocsikat. Paulie-t kirendeli mellé, a biztonság kedvéért, és elküldi őket Vincenzo-hoz, a család felfegyverzőjéhez. Ő ad Tommy-nak egy baseball-ütőt, és némi molotov koktélt, míg Ralph, az autószakértő pedig kiválaszt Tommy-nak egy kocsit, ami megfelelő lehet a célra.
Elmennek a bárhoz, és Tommy hátulról belopakodva leüti a parkoló előtt álló őrt. Ezután szétveri az összes kocsit. Azonban feltűnik a nagy zaj a bárban levő gengsztereknek, és kijönnek. Tommy azonban közéjuk hajít egy molotovot, és visszarohan a kocsihoz. Ezután visszatérnek a Donhoz.
Ezután a kép visszavág a jelenbe, ahol a detektív szorgalmasan jegyzetel, és Tommy mesél. Kiderül, hogy Tommy nem bánta, hogy a családnak dolgozhat, mert tudta, hogy két választása van: az egyik az, hogy vagy megöli a rivális maffiacsalád, a másik pedig az, hogy beáll Salierihez, és végzi a dolgát. Ezután elmondja, hogy milyenek voltak a hétköznapok.
A kép visszavált a múltba, ahol Paulie, Sam, és Tommy éppen védelmi pénzt szedni indulnak az üzletekből. A városon belül levő üzletekben minden megy rendesen, ám egy vidéki üzletben incidens történik. Tommy kint vár, amíg Paulie és Sam beszedik a pénzt, ám túl sok idő telik el. Mire pont elindulna befelé, hirtelen Paulie biceg ki, egy méretes lősebbel a hasán. Ezután kilép egy méretes fickó, és közli Tommal, hogy ez a hely már Morelloé, és vissza ne térjenek. Utána visszamegy. Tommy azonnal mentőt akar hívni, de Paulie megnyugtatja, hogy nincs olyan nagy baj, ám Sam bent ragadt, és túszként tartják. Tom hátulról bemászik a hátsó ablakok egyikén, és meglepi a gengsztereket. Némi lövöldözés után kimenti a súlyosan lerobbant Samet, ám az egyik halottnak hitt gengszter hirtelen feláll, és leüti Tommy-t. Szerencsére megáll a lábán, és egy rövid tűzpárbaj után ő marad talpon. Kihozza Samet a szabadba, Paulie mellé, ám a gengszterek egyike még él, és a védelmi pénz a kezeiben van. Fenyegetőzik, hogy agyonlövi őket, ám megriad, és inkább beül egy kocsiba, amivel aztán elhajt. Paulie megmondja Tommy-nak, hogy a pénz a fontos, és vissza kell szerezni. Őket majd a család orvosa helyrepofozza. Tom beszáll a kocsiba, amivel jöttek, és maga mögött hagyja a társait, üldözőbe véve a gengsztert. Vidéken szerencsére nem jár annyi rendőr, és különösebb incidens nélkül kilövi a bajkeverőt az autóból, visszavéve ezzel a pénzt.Az idő megint visszavált ezután a jelenre, ahol a detektív, Norman, megkérdezi Tommy-t, hogy nem zavarta -e az, hogy hidegvérrel kellett embereket ölnie, és megfélemlítenie másokat. Tom azonban elmagyarázza a detektívnek, hogy Salieri inkább üzletember volt, semmint erőszakos alak, aki fegyverekkel hódított volna. Salieri mindenkit felvásárolt, és segített nekik az üzletek vezetésében, távol tartva minden bajkeverő alakot. Ha bárkinek bármi baja volt, nyugodtan elmehetett a donhoz beszélgetni, mert mindenkit fogadott, és bárkinek tett szívességet, ha nyomta valami. A rivális család feje, Morello azonban pont a fordítottja volt Salierinek. Morellotól féltek az emberek, és a rettegéssel motiválta mind az üzleteket, mind a saját embereit, nem kímélve a barátait sem. Morello közismert volt a saját brutalításáról, és arról, hogy nyíltan képes volt megölni bárkit, aki felhúzta, vagy ellenszegült neki. Tommy ezután felidéz a detektívnek egy sztorit, ami ezzel kapcsolatos.
Morello éppen a fehér luxuslimuzinjával hajtott, egy méretes kísérettel, azonban véletlenül egy civil kissé beletolatott a kocsijába. A Don dühösen kiszállt, és nyíltan, az emberek előtt halálra verte a kocsi sofőrjét. Egy rendőr is kint volt, azonban félt bármit is tenni, úgyhogy levegőnek nézte az egészet, ami lezajlott. Ilyen Salieri-vel sosem történt volna meg, ő hamarabb fogta volna perbe az illetőt, mint megölte volna.Az idő ezután megint visszavált, és Tommy tovább mesél. Egyszer, az egyik éjszaka Don Salieri megkéri Tommy-t, hogy menjen el vidékre, a versenypályához, ahol reggel egy autóverseny fog kezdődni. Fogadás lesz, és a Donnak megvan a saját jelöltje a győzelemhez. Ám jött egy profi versenyző európából, valószínűleg a Morello-k karja alatt. A városnegyedben mindenki arra a sofőrre fogadott, akire a Don is, úgyhogy Salieri biztosra akar menni, hogy nem csak pénzt fog nyerni, de az emberek bizalmát is. Viszont, fél, hogy megberkelték az európai kocsiját, az elmondások szerint ugyanis a leggyorsabb az összes autó közül. Emiatt kiküldi Tommy-t, hogy amíg az éjszaka tart, menjen el a versenyautók garázsához, vigye el a versenyautójukat Lucas Bertone-hez, aki ellentétben Ralph-al, nem csak karbantartani tudja az autókat, vagy feltörni őket, de babrálni is tud velük. Salieri elmondja Tommynak, hogy a versenypályán álló őrt, aki felemeli a sorompót az érkezőknek, kb. félóránként váltják, és Salieri lefizette az egyiket. Eddig kell megcsinálnia a munkát. Tommy elmegy, és elviszi a kocsit, de figyelmeztetik, hogy egy karcolás sem lehet rajta, máskülönben észre fogják venni, hogy elvitték a kocsit. Arra is felhívják a figyelmét, hogy a rendőrségnek azonnal feltűnik, ha észreveszik, hogy egy versenyautó száguld az utcákon. Köszönhetően annak, hogy a kocsi nagyon gyors, Tommy hamar eljut Bertone-hez, ami feltuningolja a teljesítményt, ezután Tommy visszaviszi az autót, még időben.
Reggel, amikor Tommy éppen Salieri bárjában beszélget Luigi-val, a pultossal, hirtelen telefonhívás érkezik a Dontól, aki sürgősen Tommy-t keresi. Az elmondása szerint "nagyon sürgős ügy", és arra kéri Tommy-t, hogy azonnal jöjjön a versenypályához. El is megy. A consiglieri, Frank, azonnal észreveszi Tom-ot, és elmondja neki a helyzetet. A sofőrt, akire Salieri fogadott, baleset érte, és "véletlenül" eltört a keze, ami valószínűleg egyáltalán nem a véletlen műve, hanem egy riválisé, aki nem akarja őket győztesen látni. Mivel hogy Tommyt tartják a család legjobb sofőrjének, ezért kinevezik őt a versenyzőjüknek. Ezt Tommy nagyon nem díjazza, és úgy gondolja, hogy esélytelen, hogy nyer, mert nem hogy nem ismeri a szabályokat, de sosem versenyzett még. Frank elmondja, hogy a szabályok egyszerűek, és 5 kört kell levinni úgy, hogy az utolsóban ő legyen az első. Mivel hogy a kocsik nagyon gyorsak, szinte biztos, hogy megpróbálják majd kilökni a pályáról, erre is felhívja a figyelmét. És arra is, hogy rengeteg ember szavazott arra a sofőrre, akit a Don támogat, és ha a versenyző veszít, akkor a Don is veszít. Nem csak pénzt, de az emberek hitét is, úgyhogy Tommynak mindenképpen nyernie kell.Tommy ringbe száll, és sikerül megnyernie a versenyt. Nyer egy méretes trófeát, és mindenki őt ünnepeli. A család hazaviszi a bárba, és csapnak egy bulit az esemény örömére.
Ezek után Tommy új munkát kap. Egy gazdag alak, aki a város egyik kupleráját tartja fent, átállt Morellohoz, és az egyik prosti pedig egy informátor, aki a Salierikről összegyűjtött pár kínos információt. A Don megakarja büntetni a társaságot, úgyhogy Tommy-t felvértezi egy bombával, amit az irodába kell beszerelnie, hogy elpusztuljanak a bizonyítékok, és némi lőfegyvert is kap Vincenzotól, a fegyverestől.
Tommy megtudja, hol tartózkodik a tulajdonos az épületben, és miután közli vele, hogy hogyan járnak az árulók, gyorsan végez vele, egy nyílt helyen, a Don utasításai szerint. A testőrök megpróbálják likvidálni, sikertelenül, és kiderül, hogy Morellonak jópár embere is itt van. Megtalálja a prostituáltat is, ám kiderül, hogy ő nem más, mint Michelle, a barátnőjének a legjobb barátnője. Könyörög az életéért, úgyhogy nem öli meg, ehelyett megmondja neki, hogy szedje össze a cuccait, és soha többé ne jöjjön vissza a városba, hacsak nem akar meghalni. Megköszöni, és az első adandó alkalommal lelép. Tommy ezután a bombát beszereli az irodába, és mielőtt még az emelet a levegőbe repülne, gyorsan kiugrik a szemközti ablakon, át egyenesen a szomszédos ház tetejére. A tűzoltók, és a rendőrök azonnal kijönnek, ez utóbbiak hatalmas számban. Tommy-t majdnem körbefogják, azonban az összekötött háztetőkön át elmenekül, elköt egy kocsit, és visszahajt Salierihez.Később Tommy-t megkéri Luigi, hogy vigyázzon a lányára, mert nemrég molesztálta egy utcai banda. Tom elkíséri Sarah-t, és valóban belekötnek, azzal fenyegetve őt, hogy megfogják erőszakolni. Meg is próbálják, ám Tommy megfenyegeti őket. Viszont, nem ijednek meg tőle, és tömegesen rárontanak. Szerencsére Tom túl erősnek bizonyul, és edzettnek, úgyhogy kikapja az egyikük kezéből a baseball ütőt, és a többit hamar elkergeti vele. Itt viszont bonyolódni kezdenek a szálak. Sarah beleszeret Tommy-ba, és miután hazakíséri az otthonába, összefeküdnek. Tommy úgy érzi, hogy belőle jó feleség lehet, és megszereti.
Salierinek Tom elmeséli, hogy mi történt az előző éjjel, és ideges lesz, amiért Luigi ezt nem mondta el neki. Kiderül, hogy egy fiatal banda jött Salieri területére, és már régóta molesztálják a helyi lakosokat, nem csak Sarah-t. Megkéri Thomast és Paulie-t, hogy leckéztessék meg őket, úgy, hogy "ezek után maximum csak egy tolókocsiból tudjanak mutogatni, és a helyi kölykök mindenütt kinevessék őket". Elmennek Vincenzohoz, aki erre a célra egy ütőt szolgáltat nekik, és egy pisztolyt, a biztonság kedvéért, hátha lenne valamelyiküknél komolyabb fegyver is.
Találkoznak egy informátorral, akik tudják a banda helyét, és kiderül, hogy a kínai negyedben vannak. Odamennek, és megleckéztetik őket. Azonban nem minden sül el úgy, ahogy várták, a banda fele ugyanis lőfegyverrel rendelkezik, a vezér pedig menekülőre fogja a dolgot. Végül utolérik, hiába próbált kocsival menekülni. Tommy gondolkozik, hogy lelőjje -e ezek után, és már pont letenni a fegyvert, amikor a heves dühben levő Paulie fejbe lövi a fiút. Paulie nem érti, hogy miért próbálna meg Tommy könyörületes lenni egy olyan alakhoz, aki tegnap még a barátnőjét akarta felcsinálni, később pedig csapatostul megöletni őket. Végül, Tommy egyetért, és visszamennek a bárba.
Nem sokkal később azonban baj van, mert a bandavezér az egyik helyi kormányzó fia volt, és ez utóbbi nagyon berágott Salieri-re. Összeállt Morello-val, szigorú rendőri intézkedéseket hozott be, bosszút esküdve. A rendőrség ezután nyíltan összeállt Morelloval, és sorra elkezdték felszámolni Salieri üzleti fogásait. Ezt akkor érzik meg igazán, amikor Tom, és Paulie éppen alkoholcsempész táborba indultak vidéken, ám a tábort üresen találják. Sam megint túszul lett ejtve, és kishíján meghalt, a rendőrség pedig együtt érkezett ki Morello embereivel, majdnem hogy megölve Tommyt, és a többieket.Tom ekkora már depressziós volt, és kezdett lezülleni alkoholistává. Frank azonban elment vele autózni, és elbeszélgetett vele. A consiglieri lebeszéli Tommyt arról, hogy így viselkedjen, mert így nem csak az ellenségnek remek célpont, de Salieri saját embereinek is. Tom szerelmi problémákkal küzd, és bűntudattal, amiért rengeteg embert megölt, de Frank itt is megnyugtatja, hogy az emberek nagyon is felnéznek rá, de csak addig, amíg példát mutat nekik. Tom elmeséli a detektívnek is a jelenben, hogy az emberek tényleg segítőkészek vele, mindig felajánlanak neki valamit, valamiért cserébe, és elvárják a szívességet a hozzá hasonló "nagyoktól", hogy törődjön az átlagemberekkel. Tiszteletre épült az egész az elmondása szerint. Végül, Frank kijózanította Tommy-t, de megkéri, hogy vigyázzon magára, mert egy nap lehet, hogy a legjobb barátjának tartott valaki lesz pont az, aki megkíséreli őt megölni valamiért.
Tommy nem sokkal később összeházosadott Sarah-val, és lett egy lánya is. Salieritől új munkát kap, hogy felügyeljen egy áruátadást wiskey-csempészektől, akik képesek minőségi alkoholt nyújtani. Elmegy a két szokásos társával, Sammel és Paulieval, és találkoznak egy parkolóház tetején az árussal, meg a testőreivel. Éppen lebonyolították az üzletet, ám Morello emberei hatalmas számban jelennek meg, és rajtuk ütnek. Ismét életveszélybe kerültek, és épp hogy megúszták. Viszont, szerencséjükre, eltudták vinni a szállítmányt Don Salierinek, és tőle pedig megtudják, hogy a csempész valójában nem is egy független alak volt, hanem Morellotól lopta az egészet, de ez utólag derült csak ki. Már éppen lazítanának, ám még aznap Frank, a család consiglierije elmenekül, a család összes pénzügyi és üzleti papírjával, beleértve sok kínosat is, amiben igen csúnya dolgok vannak. Nem tudják, mi lehetett a motiváció, ugyanis Salieri, és Frank már több, mint 20 éve legjobb barátok. Salieri biztos benne, hogy meglehetett az oka Franknek ahhoz, hogy a repülőtérre meneküljön, és elvigye a papírokat, ám éppen emiatt nekik is megvan az okuk arra, hogy likvidálják őt. Kiküldi Tommy-t, akiben 100%-ban megbízik, hogy siessen ki a reptérre, mielőtt Frank elmenekülhetne Európába. Viszont, figyelmezteti Tommy-t, hogy Frank védelmet kapott, és nyüzsögni fognak a rendőrök és a nyomozók. Még időben kiér Frank házához, és követi a kocsit, ami tényleg a reptérre megy. Észreveszik Tommy-t, és berohannak a reptér épületébe, Tommy meg egyenesen utánuk. Kitör itt is a lövöldözés, Frank pedig folyamatosan egy lépéssel Tommy előtt jár. Mikor aztán végre sikerül Franket elérni, Tommy zavarodottan áll előtte, és nem érti, hogy miért árulta el a családot.
Frank elmondja Tommynak, hogy nem volt már gyomra ahhoz, amit a Don csinált, és hogy régen még nem volt ilyen vérszomjas, és hatalomhoz ragaszkodó. Tom utalt arra, hogy máshogy is el lehetett volna menni a családból, ha a papírokat nem viszi magával, és beszél a Donnal, biztos benne, hogy békésen is megoldható lett volna az egész. Itt azonban jön az, amire nem számított senki: Franket befenyítette a rendőrkapitány, hogy kiadják Morello embereinek őt, és a családját, ha Salieri papírjait nem nyújtja át. És amennyiben őket Morellonak nyújtják át, ki lesznek végezve. Viszont, ha átadja a papírokat, új azonosítot kap, és a családjával azonnal kiküldik őket Angliába. Tommy megakar győződni arról, hogy Frank igazat mondott -e, és tényleg itt van -e a család is. Hozzábilincseli Franket egy oszlophoz, és abban az esetben, ha a család nincs itt, kénytelen lelőni. De észreveszi, hogy tényleg itt van a felesége, és a kislánya is. Végül, leveszi róla a bilincset, és megígéri Franknek, hogy a családjának nem lesz baja, és ők elmehetnek Angliába. Megengedni még neki, hogy utoljára lássa a családját is. Végül, megjön a repülő, és Frank közli a feleségével, hogy nem mehet velük, mert "elintéznivalója van még Tommyval". A feleség és a lány sírni kezdenek, és tudják valószínűleg, mi vár Frankre. Tommy végül gondolkodik, és úgy dönt, hogy elengedi Franket. Ez utóbbi megkérdezi Tommy-t, hogy jó ötlet -e mindez, ám Tom nem képes lelőni őt egy gyerek, és egy feleség szeme előtt, miközben könnyezve könyörögnek. Megkéri Franket, hogy soha többé ne térjen vissza a városba, Frank pedig örök háláját adja Tommy-nak. Tom azt mondja, hogy eltussolja majd az ügyet, és ez legyen a saját baja. Frank éppen felszállni készül a repülőre, ám mielőtt megtenné, megmondja Tommy-nak, hogy amellett, hogy legyen óvatos, emlékezzen arra, amit mondott neki annak idején. Ezután Frank elszáll. Nem sokkal később eszébe jutott Tomnak az, hogy Frank mire gondolt. Arra, hogy egy nap lehet, hogy pont a legjobb barátja próbálja majd őt megölni.
Az esemény után mind Salieri, mind pedig Morello kimegy Frank temetésére (mert ugyebár azt hiszik, hogy meghalt). Mindketten ismerték, és amíg a temetés tartott, félretették a konfliktusaikat. Tommy továbbra is narrátorként szolgál, és elmeséli, hogy a maffiában, ha meghal valaki, akkor akár áruló volt, akár hű, a temetésen mindig csak a jó tulajdonságairól fognak beszámolni, és arra az emberre emlékeznek a halott személyében, akit szerettek. Salieri és Morello is ismerte személyesen Franket, és meglepte Tommyt, amikor ez a két főnök egymás vállára dőlve sírta ki magát, holott utálják egymást. Salieri még rengeteg pénzt is felakart ajánlani az özvegynek kártérítésként, ám ő elmenekült, mielőtt ez megtörténhetett volna. Salieri állítólag egy darabig depresszióba is belesüllyedt, miután a barátja elhagyta.
Később Tommy-val kezdett jobban ismerkedni, és elhatározta, hogy jobb lenne, ha elmennének együtt egy olasz étterembe. A Don ismert egy régi barátot, aki nagyon finom ételt tud csinálni, és mindig hozzá jár, ha éhes. Elmennek, és már éppen jönne is a menü, azonban Morello rohamkatonái géppisztollyal támadnak az étteremre, egyenesen a Don fejére indulva. Bedobnak egy gránátot is, ám egy jó erős asztal mögé bújva a robbanást megúszták. Végül Tommy a hátsó kijáraton kimegy, és leöli a gengsztereket. Miután visszamegy, a Dont épségben találja. Ezzel Morello nyíltan háborút hírdetett Salieri ellen, hogy az életére tört. Viszont, Salieri nem tudja, ki árulhatta el, de hamar eszébe jut egy gyanús elem: a testőre, aki mára pont szabadságot vett ki. Elmennek hozzá, és kiderül, hogy tényleg ő volt az. Végeznek vele.
A kamera ekkor a Morello fivérekre vált, ugyanis ketten vannak. Don Morello éppen meglátogatja az öccsét, Sergei-t, amint az éppen vallatni kezd valakit. Kiderül, hogy a tervük rosszul sült el, és hogy jobb, ha figyelnek a hátuk mögé, mert ezek után Salieri a legjobb gyilkosait fogja kiküldeni ellenük.
A háború sokáig tart, és Salieri sokszor megkéri Tommy-t, hogy gyilkolja meg Sergeit, ugyanis Morello rajta keresztül csempészi az összes fegyvert, és a politikában is erős befolyása van. Többek között, a kormányzót is ő segítette hatalomra. A kormányzó már ígyis rengeteg bajt hozott, és rá is kimondta Salieri a halálos ítéletet. Pont a szülinapját ünnepelte a luxushajóján, gazdag vendégek és pompa közepette. Tommy viszont feljutott a hajóra, beöltözött, és a wc-be rejtett pisztolynak köszönhetően a beszéde közepette megölte a kormányzót, majd elmenekült egy motorcsónakkal, amiben Paulie várta.Sergionak viszont 9 élete van, és minden életére tett kísérlet kudarccal zárult. Mikor nagyon nem akart menni Tommynak a siker, Salieri másokat küldött ki, hogy megöljék Sergiot, ám Tommy-t is elküldte, egy külön kocsival, "csak a biztonság kedvéért". A Salieri által kiküldött bérgyilkosok csapdát állítottak Sergionak, ám a bolondok a saját csapdájukba estek bele. Ahelyett, hogy kilökték volna a kocsiját a sínekre, hogy a vonat elcsapja, véletlenül ők kerülnek oda...
Tommy viszont követi Sergio kocsiját, és a város dokkjaihoz ér. Sergio bezárkózik, kint pedig egy kisebb hadsereg vadászik Tommy-ra, akiről tudják, hogy behatolt. Tom nem lacafacázik, beindít egy szerelvényvonatot, ami robbanószerrel van töltve, és átváltja a síneket úgy, hogy a zárt ajtók mögé zárt Sergiót kifüstölje vele. Meg is történik.
Ezután Tommy, Sam, és Paulie tudomást szereznek arról, hogy most lenne az egyetlen alkalmuk ahhoz, hogy Morellot elkapják: pont egy színházba igyekszik, megnézni egy műsort. Kieszelnek egy tervet, hogy beállnak a nagy tömegbe, és miután Morello távozni próbál, kinyírják. Ez azért nem lenne nehéz, mert Morello mindig a ritka, fehér színű öltönyében mászkál, amiben könnyű kiszúrni. Elmennek a színház elé, ám a műsor hamarabb véget ért: Morello éppen távozni készül. Viszont, észreveszik a géppuskával a kocsiban beszélgető Samet és Paulie-t, ezért menekülőre fogják a dolgot. Egy autós üldözés veszi kezdetét, és három végkifejlet van: az egyik az, hogy Morellot sikerül leszorítani az útról, és agyonlövik az utcán, a másik az, hogy Morelloék zsákutcába kerülnek vidéken, egy befejezetlen hídhoz. Mivel hogy kb. 100 km/órával menekülnek Tommyék elől, ezt csak későn veszik észre, és pont az épülő híd legvégén állnak le, egyetlen méterre attól, hogy lezuhanjon a kocsi. Tommy autója viszont meglöki, és lezuhannak, a kocsi pedig robban. A leggyakoribb eset viszont az, hogy Morello a reptérre menekül. Tommynak ekkor balszerencséje van, és lerobban a kocsija, úgyhogy amíg Sam és Paulie azt gyorsan helyrepofozzák, addig Tom gyalog megy Morelloék után. Végül, a kocsit nagyon hamar helyrehozzák, és a repülőbe szállt Morellot kezdik üldözni a leszállópályán. A repülő azonban felszáll, függetlenül attól, hogy Tommy szétlőtte a turbináit. Viszont, nem sokáig repül, és másodperceken belül lezuhan, majd felrobban...
Ezek után már Salieri marad az egyetlen úr a városban, és övé minden. Az idő megint visszavált a jelenre, ahol Tommy megmutatja a detektívnek az egyik régebbi fényképet, amit talált: Morello és Salieri egymás mellett állnak, jóbarátként. Ez az álszentség volt az egyik kiinduló ok, amiért Tommy elakarta árulni a maffiát. Valójában Salieri és Morello ugyanis egy háborúban tisztként szolgáltak egymás mellett, és még fiatalemberként egy bizonyos Don Peppone nevű maffia-főnök beosztottjai voltak. A háború végetértével azonban megnőtt a hatalmuk, és elhatározták, hogy likvidálják a dont, és felosztják a hatalmát egymás között, megfelezve ezzel a várost. Később viszont egymás torkának ugrottak, és Tommy volt Salieri azon végrehajtója, aki arra volt tartva, hogy ne Salierinek kelljen belenéznie Morello szemébe, ha eljön az idő.
A Don egyre hatalommániásabb lesz, és megakarja öletni egy egyik vezető politikust. Tommyt kéri meg a munkára, aki, tisztelettel és ártalmatlan hangnemben, de megkérdezi a főnököt, hogy nem unja -e a vérontást. Salieri azzal érvel, hogy most, hogy erősek lettek, nem játszhatják el az esélyeiket, és mindent meg kell tenni azért, hogy biztosítsák magukat. Tommy kap egy mesterlövészpuskát, és végez az illetővel.
Később Paulie, egy munka közben, megkérdezi Tommy-t, és Samet, hogy nincs -e kedvük olyasvalamit csinálni, ami igazán "nagyot üt". Nincs baja Salieri munkáival, de szeretne olyan lehetőséget, amiből meggazdagodhatna. Megkérdezik, hogy mire céloz, Paulie pedig mondja, hogy kiszeretne rabolni egy bankot. Sam megkérdezi, hogy a Don jóváhagyta -e, azonban rövidesen kiderül, hogy nem. Paulie megkérdezi kettejüket, hogy nem -e akarnak vele menni, mint a legjobb barátai és társai, ám mindketten lemondják. Sam azzal érvvel, hogy a család túl fontos neki ahhoz, hogy eljátssza a bizalmukat, Tommy pedig túl veszélyesnek tartja ezt. Paulie végül megkéri őket, hogy felejtsék el, amit mondott, és minden megy tovább.
Azonban, a munka során Salieri azzal bízta meg a három jóembert, hogy csempésszenek egy jól őrzőtt raktárből minőségi cigarettát. Tommy eleve furcsálja, hogy némi cigiért Salieri beküldi őket olyan helyekre, ahol egyetlen rossz mozdulat, és szinte tuti, hogy megölik őket, mert mindenütt őr, szigorú személyzet, és autókban készenlétben álló fegyveresek vannak. Miután Tommy nagy nehezen kicsempészi őket, Paulie-val elviszik a szállítmányt a Don raktárához, míg Sam visszamegy értesíteni Salieri-t, hogy megjött a szállítmány. Paulie megvizsgálja a rakományt, és kiderül, hogy ezekben nem csak cigaretta van, de rengeteg értékes gyémánt is, amiről Salieri nem beszélt nekik. Ezek után már értik, hogy miért volt olyan veszélyes a munka, ám Salieri ezt eltitkolta előlük, hogy ne kelljen nekik sokat fizetni a munkáért. Tommy ideges lesz, Paulie pedig elcsodálkozik, ám végül megmaradnak annál, hogy letesztelik, hogy a Don tudott -e a gyémántokról, mert nem akarnak előre ítélni. A Don megjön, és örül, hogy itt a szállítmány. Tommy megkérdezi, hogy kirakodják -e a dobozokat, ám a Don azonnal magyarázkodni kezd, és inkább hazaküldi őket, mert már ígyis eleget dolgoztak. Tommynak a bizalma ekkor elszállt Salieri iránt, ahogy Paulie-é is. Tommy végül felajánlja ez utóbbinak, hogy résztvesz vele a bankrablásban.
Másnap elmennek a bankhoz, és Paulie elmagyarázza Tommy-nak a tervét. A Donhoz nem mehetnek vissza kocsiért, és fegyverért se, ugyanis akkor azonnal tudnák, hogy az akarata ellenére mennének el "munkát" csinálni, hogy saját magukat tömjék pénzzel. Végül, a tervet végrehajtják, és megszerzik a pénzt. Tudták, hogy a rendőrök kb. 5 perc múlva érnek ki, és ennyi idejük van a széf kinyitásához. Sikerül nekik, és lelépnek, a pénzt pedig Paulie-nál rejtik el. Másnap Tommy elmegy meglátogatni Paulie-t, úgy, ahogy megbeszélték. Tommy látja, hogy részben nyitva van Paulie ajtója, úgyhogy bemegy. Ám látja, hogy Paulie halott: tele van ütve golyóval a teste. Tommy megriad, és tudja, hogy a maffia ölte meg, és valószínűleg ő lesz a következő. Átvizsgálja a lakást, de senkit nem talál. Ekkor megcsörren a telefon...
Tommy felveszi, és Sam szól bele. Kiderül, hogy Tommynak volt igaza: a Don bérgyilkosokat küldött ki Paulie-ért, miután megtudta, hogy kirabolt egy bankot, és lenyúlta a pénzt. Sam most próbálta volna meg figyelmeztetni, hogy hagyja el az országot, azonban már elkésett. Viszont, figyelmezteti Tommy-t, hogy a következő célpont ő lesz, és hogy addig tűnjön el a családjával együtt, amíg tehetik. Sam úgy érzi, hogy tartozik Tommy-nak azért, amiért annyiszor megmentette az életét, úgyhogy megkéri, hogy jöjjön a városi galéria-múzeumába, ahol találkozhatnának, és segíthetne Tommy-nak külföldre szökni.
Elmegy, ám ott azt veszi észre, hogy csapdába esett: kiderül, hogy Sam volt az, aki megölte Paulie-t, és az is, hogy a Don megtudta, hogy Tommy nem ölte meg sem a prostit, sem Franket. Ez úgy derült ki, hogy Michelle visszajött a városba, ahol jóformán azonnal kinézték, és megölték. Emiatt a Don gyanút fogott, hogy talán Franket is elengedte Tom, úgyhogy utánanézett. Végül, Európában megfogták, és megölték őt is. Sam elmondja Tomnak, hogy nem érti, miért árulta el a családot, és azt sem érti, hogy miért nem hajtotta végre a gyilkosságokat. Ugyanis, ha ő nem is, más biztos, hogy befejezi a munkát, ezzel csak egy rövid kis időt adott nekik az életre. Végül, Sam elmondja azt is Tommynak, hogy ő mindig 100%-ban megbízott a Donban. Tommy itt megpróbálja rávezetni arra, hogy a Don őt is csak zsinórokon rángatja: valójában a szivaros dobozok gyémánttal voltak tömve. Sam azonban tudott erről, de a Don nem akarta mindenkinek ezt az orrára kötni. Végül, Sam megígéri, hogy Tommy temetésén majd egymás vállán fognak sírni a Donnal, és kárpótlást küldenek majd az özvegynek, csak hogy bizonyítsák, hogy nem olyan hidegvérűek, amilyennek hiszik őket. Ekkor Tom nagyon dühös lesz, és előveszi a pisztolyát, amit rejtve tartott. A háta mögött álló két gengsztert lelövi vele, majd átverekedi magát az egész galérián. Végül, tűzpárbaj lesz Sam és Tommy között, amiből Tom jön ki győztesen. Sam figyelmezteti Tomot arra, az utolsó leheletéből, hogy akárcsak a többiek esetében, a saját halálát is csak lassítani tudja: lehet, hogy ő elhibázta, de másik mindig vadászni fognak rá. Tommy ezután elmenekült Európába a családjával, ám nem sokkal később ő, maga visszajött azért, hogy találkozzon a detektívvel, mert tudta, hogy a Don nem fog nyugodni.
Az idő ezután visszavált a jelenre, és a detektív elfogadja Tommy vallomását. Azért cserébe, hogy Tommy vallomást ad a Salieriek összes sunyi dolgáról, amik olyan erősek, hogy még a lefizetett, korrupt zsaruk se tudnák megtagadni, védelmet ad a családjának, és -a tárgyalás után- új azonosítást. Minden úgy megy, ahogy tervezik: Tommy, amíg fogdában van, megírja a vallomását, és tanúskodik a bíróságon is.
Az eset megrázza az egész országot: a vallomás után Salieri-t sikerül letartóztatni, és életfogytiglanra ítélik. Az embereit is elfogják, ezek közül kb. 80 gengsztert villamosszékre ültetnek, a többi pedig sok-sok évet kap.
Az idő ezután előre megy a jövőbe, ahol egy megöregedett, 50-55-ös éveiben járó Thomas Angelo-t lehet látni, akinek hivatalosan már más a neve, és teljesen megváltoztatta a kinézetét is. Immár elhízott, és bajusza van, arról nem is beszélve, hogy éppen békésen locsolja a növényzetet. Ránézésre minden rendben. Hirtelen azonban megáll egy autó a háza előtt, és kiszáll belőle két öltönyös, kalapos ember. Az egyik megkérdezi tőle, hogy "Mr. Angelo?". Tommy elbambul, és meglepődik, amiért valaki a valódi nevén hivatkozik rá. Visszakérdez, hogy "...igen?". Ez az, amit nem kellett volna. Ugyanis ekkor az egyikük előkap egy lefűrészelt sörétes puskát, és közli vele, hogy "Mr. Salieri üdvözletét küldi", majd elereszt felé közvetlen közelről két lövést. A gengszterek visszaszállnak a kocsiba, és elhajtanak, amíg a ház felől női sikolyt hallani.
A kamera eltávolít Tommy teteméről, és egy utolsó narrációt mond: "Aki túl sokat akar, az az életével játszik. Aki azonban túl keveset, az lehet, hogy semmit sem kap az élettől, amit megszerezhetne. A megfelelő út a kettő között van..."
(Balról jobbra: Paulie, Frank, Don Salieri, Tommy, Sam)
2009. március 25., szerda
Nosztalgia, és Star Wars
Emlékszem, valamikor, amikor kb. 10 éves voltam, imádtam a Star Warsot. Valamiért lekötött, ugyanakkor később mindenféle közbejött, és valahogy elfeledkeztem az egészről. Később már annyira nem kötött le, de kíváncsi voltam, hogy gyerekként mégis mi tetszett vajon annyira benne számomra. Úgyhogy, megnéztem az eredeti trilógiát újra. 21 évesen is ugyanúgy tetszettek, mint régen. Az SW-k tipikusan azok a filmek, amikben minden egyszerre van jelen: sci-fi, robotok, fantasy, szellemek, űrhajók, természetfeletti erőket használó "lovagok", zsoldosok, űrlények, a jó és a gonosz örök harca... és a legmeglepőbb az, hogy ezeket úgy kombinálja, hogy nem szúrja el, és a hangulat továbbra is jó marad. De talán éppen azért lett olyan jól sikerült, amilyen. Vicces, mert valójában George Lucas sokáig depressziós volt, sőt, bukásnak hitte az első SW filmet, és nem hitte, hogy nagy durranás lenne. Ami pedig még viccesebb, hogy a színészek se, mert hülyeségnek tartották a történetet, és azt, hogy mik kerültek bele a filmbe. Többek között a kosztümöket és a lények megjelenését is kritizálták, ám mégis bombasiker lett az egészből. Ezért aztán egyértelműen félredobták a korábbi, ócska forgatókönyvet, amit arra az esetre tartogattak, ha az SW csak átlagos siker, vagy egyáltalán nem az, hogy ebből csináljanak folytatást. Egészen máshogy alakult volna, ugyanis az eredeti forgatókönyvben Darth Vader nem is volt Luke Skywalker apja. A történeti elemek közel 50%-át a folytatásban adták csak hozzá, vagy változtatták meg. Az SW filmek nem csak önmagukban tanulságosak, de abban is, ahogy készítették őket: több önbizalom kellett volna a stábba. Azt hitték, hogy elszúrták, holott világsikert arattak, és még ma is töretlen rajongótábora van az SW univerzumnak. Ezért nem szabad előre ítélni.
Közben nézegettem az időt... gyakran esik az eső, de legalább a nap is süt. Ha egyszer abbahagyja a vihart az idő, esküszöm, hogy kimegyek a kertbe, és grillezek... nincs finomabb, mint a szabad tűz alatt sütött kaját kitenni a tányérra, és jókedvűen lakomázni belőle. Egy egész napra jól laknák vele. Na, de az is eljön majd úgyis.
Azonkívül pedig, észrevettem, hogy egészen sok pénzem van... na jó, annyira szörnyen nem sok, 47 ezer. De ha figyelembe vesszük, hogy úgy szedtem össze, hogy szülinapokon/ünnepeken kapott pénzeket, meg utcán talált pénzt összedobtam, akkor azért szép kis összeg. Ha majd eltudok helyezkedni, nem is tudom, mit veszek az első fizetésemből... de ha jó idő lesz, valószínűleg egy fagyit. ^_^ Már ideje lesz.
Közben nézegettem az időt... gyakran esik az eső, de legalább a nap is süt. Ha egyszer abbahagyja a vihart az idő, esküszöm, hogy kimegyek a kertbe, és grillezek... nincs finomabb, mint a szabad tűz alatt sütött kaját kitenni a tányérra, és jókedvűen lakomázni belőle. Egy egész napra jól laknák vele. Na, de az is eljön majd úgyis.
Azonkívül pedig, észrevettem, hogy egészen sok pénzem van... na jó, annyira szörnyen nem sok, 47 ezer. De ha figyelembe vesszük, hogy úgy szedtem össze, hogy szülinapokon/ünnepeken kapott pénzeket, meg utcán talált pénzt összedobtam, akkor azért szép kis összeg. Ha majd eltudok helyezkedni, nem is tudom, mit veszek az első fizetésemből... de ha jó idő lesz, valószínűleg egy fagyit. ^_^ Már ideje lesz.
2009. március 24., kedd
Rövid haj, és miegyéb
Igen, emberek, jól olvassátok, levágattam a hajam! Már hiányzott, és amúgy is zavaró volt, hogy a hajam folyton a szemembe lóg. Amikor már fél percenként igazítani kellett, egyesek már flúgosnak találtak, és nevettek rajtam. Igaz, ez már évek óta volt, mert azóta se láttam egyik barátságos, kulturált, agyoniskolázott egyént se. Nem mintha hiányoznának ^_^ A lényeg, hogy újra rövid a hajam, és jól is mutat! De nembaj, legalább kipróbáltam a hosszú hajat is. Mindenki átesik ezen szinte, én se voltam kivétel.
Amúgy is ideje volt már, hogy "visszatérjek", és "újjászülessek". Így úgy érzem magam, mintha visszarepültem volna az időben, a személyiségemet illetően legalábbis... persze azzal a különbséggel, hogy szereztem 3 év tapasztalatot, és már nem hagyom magam b*sztatni pár alacsonyabb rendű patkány által, akiknek a szüleit elfelejtették elgázosítani annak idején. Már bocsánat. Bár tudom, hogy ti szerettek engem ilyennek és olyannak is, kinézettől függetlenül ^_^
Valójában azért nőtt meg, mert sokáig elhagytam magam, és nem törődtem a kinézetemmel se. Hulla voltam belül, de úgy viselkedtem, mint aki él. Ez a legrosszabb, mert ilyenkor tényleg élőhalott vagy. Viszont, egyesek mondták, hogy nem is áll rosszul az, ha hosszabb a hajam, és nekem is tetszett, úgyhogy meghagytam, jó pár évig.
Viszont, tegnap (nekem még ma) levágattam.
Ja, igen, és megmutattam a blogot egy másik nagyon kedves ismerősnek, (sz)Andinak, aki a Manos filmre azonnal ráismert. ^_^ Hehe... ha egyszer lenne vele alkalmam összefutni hosszabb ideig, lehet, hogy megnézném vele újra. :D Legalább könnyű lenne emlékezni rám ^_^
Mellesleg, az is érdekes, hogy az összes olyan ember, akit szeretek, vagy akit a barátomnak/barátnőmnek (na, nem úgy) merek nevezni, azok mind vagy pestiek, vagy pedig Borsod Abaúj Zemplén megyéből vannak, egy két kivételt leszámítva. Igaz, annyira BAZ megye se probléma, ha úgy vesszük, mert a nagyszüleim ott élnek... ha egyszer elmennék hozzájuk, szerintem a többi ismerőst is meglátogatnám onnét, aludni pedig maximum betérnék a nagyszüleimhez. De ez még odébb van ^_^ Függetlenül attól, hogy szívesen látnám az ottaniakat is...
Gizmoval is érdekes dolgokról beszéltünk. A zombi koktél már alapvető, azelőtt is azt ittam vele (persze csak alkoholmentes verzióban, úgyis finom :D), de most beszélgettünk a cápákról is. Igaz, nem sok értelmeset, de az is téma ^_^
Hümm. Na, én meg megyek aludni, mert késő van már nagyon...
Amúgy is ideje volt már, hogy "visszatérjek", és "újjászülessek". Így úgy érzem magam, mintha visszarepültem volna az időben, a személyiségemet illetően legalábbis... persze azzal a különbséggel, hogy szereztem 3 év tapasztalatot, és már nem hagyom magam b*sztatni pár alacsonyabb rendű patkány által, akiknek a szüleit elfelejtették elgázosítani annak idején. Már bocsánat. Bár tudom, hogy ti szerettek engem ilyennek és olyannak is, kinézettől függetlenül ^_^
Valójában azért nőtt meg, mert sokáig elhagytam magam, és nem törődtem a kinézetemmel se. Hulla voltam belül, de úgy viselkedtem, mint aki él. Ez a legrosszabb, mert ilyenkor tényleg élőhalott vagy. Viszont, egyesek mondták, hogy nem is áll rosszul az, ha hosszabb a hajam, és nekem is tetszett, úgyhogy meghagytam, jó pár évig.
Viszont, tegnap (nekem még ma) levágattam.
Ja, igen, és megmutattam a blogot egy másik nagyon kedves ismerősnek, (sz)Andinak, aki a Manos filmre azonnal ráismert. ^_^ Hehe... ha egyszer lenne vele alkalmam összefutni hosszabb ideig, lehet, hogy megnézném vele újra. :D Legalább könnyű lenne emlékezni rám ^_^
Mellesleg, az is érdekes, hogy az összes olyan ember, akit szeretek, vagy akit a barátomnak/barátnőmnek (na, nem úgy) merek nevezni, azok mind vagy pestiek, vagy pedig Borsod Abaúj Zemplén megyéből vannak, egy két kivételt leszámítva. Igaz, annyira BAZ megye se probléma, ha úgy vesszük, mert a nagyszüleim ott élnek... ha egyszer elmennék hozzájuk, szerintem a többi ismerőst is meglátogatnám onnét, aludni pedig maximum betérnék a nagyszüleimhez. De ez még odébb van ^_^ Függetlenül attól, hogy szívesen látnám az ottaniakat is...
Gizmoval is érdekes dolgokról beszéltünk. A zombi koktél már alapvető, azelőtt is azt ittam vele (persze csak alkoholmentes verzióban, úgyis finom :D), de most beszélgettünk a cápákról is. Igaz, nem sok értelmeset, de az is téma ^_^
Hümm. Na, én meg megyek aludni, mert késő van már nagyon...
Uwe Boll
Aki olvasta az előző írást, az már sejtheti, mire számíthat. Csak egyetlen név: Uwe Boll. Azonban, mind a videójáték, mind a filmrajongók azonnal fedezékbe rohannak, ha meghallják ezt a nevet. Hogy miért? Olvass tovább, és megtudod, ha esetleg kimaradtál volna Boll mester ámokfutásából.
Sokan őt tartják a modern Ed Woodnak, és nem véletlenül. A filmjeinek a nagyrésze nem csak hogy ócska, hanem egyenesen borzalmas. Nem lenne baj velük, ha önállóan is megállnák a helyüket, és nem máshonnan vennék a történetet, mint pl. Ed filmjei, aki maga találta ki őket, függetlenül attól, hogy ócskák voltak. Az ok, amiért annyira megretten, és gyűlöli mindenki Uwe Bollt, az nem más, mint hogy videójátékokból készít borzalmas filmadaptációkat, ráadásul nem ritkán olyanokból, amit sokan szeretnek. Ha akárhová, akármilyen keresőbe beütöd Boll nevét, szinte tuti, hogy a találatok 95%-ában csak őket kritizáló cikkeket fogsz találni. És ez se véletlen. Nem csak a filmkritikusok (akiknek a jórészét ki nem állhatom, mert gyakran baromságokat írnak), de még a videójátékosok is mind lehangolóan írnak kedvenc filmrendezőnkről.
Ha bizonyíték kell arról, hogy milyen adaptációkat készít, akkor olvasd el a lejjebb levő cikkemet, amiben írtam az Alone in the Dark-ról. Na, azt is ő készítette. Ha nem olvastad el, akkor tedd meg, máskülönben nem fogod érteni!
Ha megvolt, akkor már sejtheted, hogy mennyire összecsapja a munkát. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de az összes videójátékadaptációja ilyen. Volt szerencsém hozzájuk, mert mazohista vagyok. Én élveztem őket, de csak azért, mert szeretem fárasztani magam hülyeségekkel, és ez is az volt. ^_^ Mókás, ám egyben szomorú.
Germán filmhentes barátunk viszont sosem áll le. Sok-sok millióból készíti a filmjeit, és saját stúdiót használ a forgatásra. Amikor már 20-30 milliós forgatási költségekről beszélünk, úgy, hogy az összes filmje kivétel nélkül bukás volt, mind kritikailag, mind pénzügyileg (az Alone 8 milliót hozott csak vissza világszerte), akkor elgondolkodik az ember. Akkor meg főleg, amikor nagy nevű, már eleve szép karriert befutott, többszörös díjnyertes színészek csatlakoznak hozzá a filmeihez. Ami először megfordul az ember agyában ilyenkor:
-Hogyan van pénze újabb filmekre, ilyen hatalmas összegeket hogyan bír befektetni?
-Hogyan bír nagy nevű színészeket hozzácsatolni a filmjeihez?
-Hogy nem megy csődbe a folyamatos, 15-20 milliós bukásokból?
Elmondom. Azért van pénze, mert kihasznál egy német adózási törvényt, miszerint, ha egy film bukta, a forgatási díj többszörösét fizetik vissza neki kártérítésként. Más szóval fogalmazva: Boll szándékosan gyártja az ócska, pocsék filmeket, azért, mert így több pénzt tud kaszálni, mint bármilyen más rendező. Szó szerint futószalagon készíti az ócska filmeket, és ebből jön a jövedelme. Ellentétben másokkal, akik az összeget úgy szerzik meg, hogy a filmjük sikeres volt, és sokan megnézik moziban/ megveszik DVD-n. A DVD-s mókát egyébként Boll is kihasználja, pár szerencsétlenen, akik nem tudják, milyen filmeket csinál. De az még mindig rejtély, hogy hogyan szerez magának olyan színészeket, mint Ben Kingsley. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, az a zsarolás, vagy fenyegetés ^_^ . Régen sokan azt hitték, hogy a pénzt is így szerzi.
Később szerencsére a játékokat készítő cégeknek megjött az esze, és miután észrevették, hogy Boll doktor (bizonyám, doktorátusa van irodalomból! Nehéz elhinni az agyatlan zombis-hentelős-kefélős filmjei után) folyamatosan borzadály filmeket készít játékokból. A House of the Dead, Alone in the Dark, Bloodrayne, Far Cry, Dungeon Siege már áldozatul esett, de van ott még több is, mert Boll sohasem alszik. Mindig kinéz egy újabbat. Még Grand Theft Auto és Warcraft filmekhez is próbált jogokat szerezni, de a GTA készítői gyakorlatilag elhajtották Boll mestert, mert ismerték a hírnevét, a Blizzard egyik fejese, Paul Sams meg csak annyit nyilatkozott Bollnak, hogy "Nem adjuk el neked a filmjogokat... neked semmiképpen sem." Még a Metal Gear Soliddal is próbálkozott, és erről pletykák is felreppentek az interneten. Mindenütt eluralkodott a pánik, ám Hideo Kojima, az MGS mögött álló fő-fő kivitelező megnyugtatta az embereket az audioblogján, a HIDECHAN-en, és az alábbi mondanivalója volt azzal kapcsolatban, hogy Bollnak átadná -e a jogokat: "Abszolút nem! Nem is értem, hogy Uwe Boll miért beszél ilyesmiről. Sosem beszéltünk vele. És kizárt, hogy valaha is filmet készítenénk vele." Na, vajon miért kizárt? Nem nehéz kitalálni.Ed Wood, annak ellenére, hogy Z- filmeket csinált, és a fél világ nevetett a filmjein, valójában mélyen tisztelték, és a halála után díjat is elneveztek róla, amit a legrosszabb rendezőknek adtak. Ed ugyanis szerette a filmeket, csak éppen nem értett hozzájuk eléggé. Viszont, ennek szentelte az életét, és az utolsó fillérével is (szó szerint) csak filmeket csinált. A végén már saját pénzből, mert senki sem vállalta be a filmjeit. A halála után gyakorlatilag kultusz-személyiség lett, és a filmjei azóta etalonként vannak számontartva. Boll azonban, Eddel ellentétben, ért a filmekhez, B- filmeket csinál, mégis mindenki gyűlöli, vagy féli a nevét. És ez a feljebb leírt dolog miatt van, mert nem önálló ötletekkel áll elő, hanem videójáték-filmjogokat vásárol fel, és borzalmas adaptációkat csinál, melyeket szándékosan elszúr, hogy a kárpótásokból több pénzt szedjen össze, mintha a film sikeres lenne, amivel kivívja a népharagot. Egyszer még az oldalát is feltörténik, és az alábbi feliratot tették ki: "Kérlek, ne csinálj filmeket." Amikor már idáig fajul valami, az jelenthet valamit, nem gondoljátok? A másik vicces dolog a reakciói a kritikára.
Pihentagyú barátunk ugyanis a leghevesebb kritikusait boxmeccsre hívta ki, beleértve fórumozókat és cikkírókat is. Ők el is mentek, mert ki nem szeretné meggyepálni? Azonban, Boll amatőr boxoló volt, ám egy később szerzett fejsérülés miatt inkább filmeket kezdett rendezni. A vége ennek természetesen az lett, hogy a kamerák előtt meggyepálta az összes kritikust, akik szerint rosszak a filmjei. Bárcsak megmaradt volna inkább a boxolásnál, azzal még lehetett volna valami tisztességes karrierje...
Ámokfutása azonban napjainkban is tovább folytatódik. Mellesleg, a mester nemrég életműdíjat kapott. Méghozzá a "Legrosszabb rendező" kategóriában, ami, valljuk be, tényleg azt jelenti, hogy a pasas igazán különleges. ^_^ Még ha negatív értelemben is.
De csak hogy egyetlen jó pontot említsek: A Postal játékok készítői szándékosan neki adták oda a filmesítési jogokat, mert tudták, hogy milyen borzalmakat készít, és hogy milyen hírneve van. A Postal játékokról, aki nem tudná, annyit kell tudnia, hogy erősen botrányosak, mind politikailag, mind minden másban. Más szóval, botrányjáték, ám ettől függetlenül az egyik személyes kedvencem nekem is, mert tényleg jó. Nos, az úriember azonnal bevállalta a filmet, és az eredmény meglepő volt. Igaz, a Postalt nem lehet elszúrni, mert már a játéknak sem volt semmi értelme. Talán pont ezért jó a film is. Mondhatnánk, hogy Boll egyetlen jó filmje az a Postal, ahhoz viszont grat neki. Ritka nagy hülyeség, de pont az a jó benne. Főleg, hogy a játék főtervezője, Vince Desi is megjelenik benne, és egy rendezvényen hangosan odaszól Bollnak (aki a filmben egy szereplőként jelenik meg), hogy "Mit tettél a játékommal, te f*szfej?!", majd összeverekednek. Ezután filmrendező zsenink kap egy golyót a golyói közé, és az utolsó szava az, hogy "...gyűlölöm a videójátékokat....", aztán eldől.
Mellesleg, régen azzal is megvádolták, hogy Boll pénze valószínűleg a 2. VH-ból maradhatott rá, náci vagyonból, mert kizárt, hogy másból ennyire finanszírozni tudná egy rakásnyi bukásra ítélt filmjét, úgy, hogy futószalagon készítsen mégtöbbet, egymás után. A Postal filmben ezt is kifigurázták, és Boll beismeri benne, hogy igen, valóban nácik által összerabolt/szerzett pénzből finanszírozza a filmjeit. A nagyapja félretette a pénzt, ő meg gondolta, hogy beruházhatná valami hasznosra. Nem semmi. ^_^
Mindenestre, egy valami biztos. Hogy beírta magát a halhatatlanok könyvébe, a legrosszabb rendezők közé. Ed Wood és Hal Warren irigyelhetik a fickót. Ezt a két jóembert senki sem utálja, pedig nagyon félresikerültek a filmjeik. De legalább saját fejből jöttek. Bollt viszont mindenki utálja, egy két pihentagyút leszámítva, akik rajongói klubokat nyitottak a mester nevében. Persze a jórészük csak poénból. ^_^
Éppen most böngésztem róla képeket a google képkeresőben, és egy homoszexuálisokkal tömött oldalon is ezt a képet dobta ki nekem:
Ha Boll már nekik se tetszik, és még ŐK is utálják, meg vérdíjat tűznek a fejére, akkor mit is várhatnánk? Katasztrófa a pasas, de az égadta világon semmiért sem adja meg magát.
2009. március 22., vasárnap
Hogy miért rosszak a videójáték-filmadaptációk?
A cím mindent elmond, és ezt könnyen el is tudom mondani, hogy miért van így. Több ok van rá.
Az egyik maguk a rendezők. A kezdetekben a videójátékokat nem vették komolyan, és nem ritkán olyan rendezők kezébe nyomták egy-egy adaptáció jogát, akik amúgy se remekeltek különösebben az előző filmjeikkel. Erre még vissza fogok térni részletesebben. A másik ok viszont az, hogy szintén, a régebbi időkben, a videójátékoknak nem volt részletes sztorija. Mégis, milyen filmet lehet készíteni olyan játékokból, amik abból állnak, hogy percenként összeverj, vagy szitává lőj valakit a képernyőn? Valljuk be, csodák nem lehet várni tőlük, márpedig a 90-es évek ezekkel voltak tömve. Jó példa rá a Mortal Kombat. Igaz, ebből még viszonylag normális film lett, ami nézhető volt, a betétdala pedig máig etalon. Viszont, ez az egyetlen normális verekedős-játékból készült film van, a többi mind ócska. Nevezetesen, a Double Dragon, a Street Fighter, a Dead or Alive, és a Mortal Kombat folytatása is. A játékok, mind az MK, mind a DD, mind a DoA, mind a SF kiválóak, és meg se próbálom letagadni, hogy a legjobb harci videójátékok, amiknek máig hatalmas kultusza van. Nem túl meglepő módon, a játékoknak is van története, azonban ezek kiválóan bele is passzolnak azokba. A filmeket viszont csúnyán elszúrták, és a játékok rajongói legalább annyira utálják őket, mint a mozirajongók. Talán nem kell részleteznem, miért: rosszul kibontakozott történet, rossz színészkedés, és mert gyakran csak arról szól az egész, hogy lenyúlják azoknak a pénzét, akik szerették a játékokat, ezért cserébe viszont a képükbe kapnak egy degenerált akármit, ami szégyen a játékokra nézve. Kábé ez olyan érzés, mintha szülinapod lenne, és elhívtak valahová. Tudod, hogy tortát fogsz kapni, és örömmel mész. Azonban, a torta sajnos egyenesen a képedbe repül, nem a kezeid közé. Ezek is kb. ilyen szintű csalódások. Egy másik ok pedig, amiért rosszak az adaptációk, az amiatt van, mert a játékok jól bevált sztoriját a rendezők átpingálják, teljesen feleslegesen. Hadd mondjak egy példát. Hasonlítsuk össze egy játék sztoriját egy filmével. Nézzétek meg, hogy a játék sztorija mennyivel részletesebb és kidolgozottabb, mint a filmé!
Alone in the Dark:
-A játék:
A történet az 1900-as évek elején játszódik, egy Louisiana-i telken. A főszereplő egy Edward Carnby nevű magándetektív, akit meglátogat egy nő az otthonában. Edward éppen rossz pénzügyi helyzetben van, és azt hiszi, hogy a nő is valószínűleg zsarolni jött őt. Még a pisztolyát is elrejtette a kabátjában, arra az esetre, ha tényleg egy újabb bajkeverő jönne. De kiderül, hogy óriási szerencséje van, ugyanis a hölgyemény arra kéri meg Edwardot, hogy legyen szíves megnézni egy elhagyatott Louisiana-i telket, azon belül is egy kúriát. A ház ura ugyanis öngyilkos lett, és kikéne lámolni a helyet, főleg az értékesebb holmikat. A kisasszony műtárgyakat gyűjt, és az egyik zongora különösen érdekelné, ami a házban van. Előre kifizeti Edwardot, és arra is megkéri, hogy akkor, ha már ott jár, utánanézhetne annak is, hogy a tulaj miért akasztotta fel magát az emeleten. Hősünk megígéri, hogy utánanéz az esetnek, és feltérképezi a ház értékeit. Tényleg utána is néz, ám hamar kiderül, hogy a környék már régóta nem túl közkedvelt terület. Sokan kísértetjártának tartják, és messziről kerülik a helyet. Állítólag a ház környékén régen sok okkult szertartás történt, meg ördögimádáshoz hasonlított ritus. Edward ezen csak elmosolyodik, mert nem hisz az ilyesmikben, úgyhogy, a szavaival élve, "Elindul piknikezni" a Derceto házba. Mikor megérkezik, minden rendben van, és néhány szokatlan dolgon kívül, tényleg nem történik semmi. Azonban, amint leszáll az éjszaka, Edward nem tudja elhagyni a házat...
Halottak kezdenek megjelenni előtte, akik megpróbálják megtámadni, és elcipelni valahová. Ám eközben nem evilági lények is megjelennek a ház környékén, próbára téve Edward tűrőképességét, és idegeit, ugyanis azok a félelmein táplálkoznak. Sok könyvet talál a házban egy Ezekiel Pregzt nevű kalózról, és Jeremy Hartwoodról, a ház egykori mesteréről. Jeremynek sok rémálma volt, amit annak tudott be, hogy az apja régi könyvtárában okkult könyveket olvasott, beleértve tiltott, elveszett darabokat is. Egyszer a tudtán kívül feltört egy szentségtelen pecsétet, és a ház alatt nyugvó Pregzt kapitány emiatt folyamatosan megtudott jelenni az álmaiban, befolyásolva őt. Pregzt, amíg élt, rettegett kalóz volt, aki azonban később megismerkedett útjai során a voodoo-val, és az ősi Cthulhu-mítosszal. -E kettőbe beleszeretett, és miután eléggé kikalózkodta magát, felépíttett egy új rejtekhelyet a társaival, egy Lousiana-i birtok alá. Kiderül, hogy a Derceto ház is pont itt tartózkodik. Pregzt azonban öregedni kezdett, ám a kalózkodásokból összeszedett vagyonból felvásárolta a birtokot, és készített egy kúriát a régi rejtekhely felé, aminek a Derceto nevet adta...
A társainak a nagyrésze eltűnt, vagy tovább ment a maga útjára, Pregzt sorsa pedig ismeretlen. Később viszont kiderül róla, hogy többször is reinkarnálódott, és a szolgái pedig nem tűntek el, hanem szerződést kötöttek vele. Amíg Pregzt él, addig hatalomért és halhatatlanságért cserébe szolgálni fogják őt, az örökkévalóságig. Pregzt sokszor meghalt, de a házban mindig szerzett magának egy új testet, akibe tovább vitte a lelkét. Valójában a ház tulaja, Jeremy azért lett öngyilkos, mert a kapitány benne akart újjászületni, átvéve a teste felett az irányítást. A sokadik álom után, amikor érezte, hogy már nincs sok ideje, és megtalálta a föld alatt a régi rejtekhelyet, már megváltozott, és tudta, hogy rövidesen más lesz. Ezért inkább véget vetett az életének, amíg nem volt késő.
Amint Edward belépett a telekre, Pregzt nem evilági szolgái felfigyeltek rá, és ők keltették fel a ház többi szellemét, és démonát. A kapitány viszont képes irányítani a démonokat, köszönhetően a szakértelmének az okkulthoz, így őket is arra használja, hogy Edwardot akár élve, akár halva, de épségben elvigyék a mesterükhöz, hogy az reinkarnálódhasson a testében. Ezt Edward tudtára is adja, és megpróbálja rávenni, hogy hagyja magát megszállni. Ed viszont ezt nem díjazza, és miután ő is rálel a föld alatti rejtekhelyre, egy hosszú, sötét labirintuson megy keresztül. Az olajlámpájának köszönhetően tovább tud menni, mert van fény, és egyszer csak megpillant a barlangrendszerben, a víz közepén, egy hatalmas oltárt, mögötte egy fával, amiben benne van Pregzt előző teste. Az égő lámpáját rádobja a fára, ami így lángra kap, ám előtte felhasznál egy könyvtárban talált, felszentelt pecsétet arra, hogy Pregzt szelleme ne hagyhassa el a sírhelyét, miután kigyulladt. Ezután a kapitány végleg feldobja a talpát, a sikolya után pedig Edward visszarohan a házba, az omladozó barlangrendszerből. A házban a kísértetjárás megszűnt, és a démoni jelenlét is, Edward pedig elhagyja a Derceto telket... ám nem tudni, mit tartogat a jövő ezek után.
Na, ez volt a játék.
És most következzen a filmé. Kapaszkodjatok meg.
-A film:
2004 körül játszódik, amiben egy magát Edward Carnby-nak nevező detektív menekül egy autósüldözés közepette, sok-sok akciójelenettel és lövöldözéssel fűszerezve. Végül, kiderül, hogy Edward egy múzeumba igyekszik, ám a múzeumban levő alakok unaloműzésképpen kaput nyitnak a sötétség világába, onnan viszont alien-szerű lények törnek elő, akik mindenkit hentelni kezdenek, akit látnak. Rengeteg lövöldözés lesz, lassított bullet-time különleges effektekkel fűszerezve, Edward pedig, annak ellenére, hogy egy magándetektív, gépkarabélyok sokaságával futkározik, pontos célzási képességgel, és mellesleg úgy verekszik, mint egy fekete öves. A végén pedig egy különleges katonai egység is bemegy a múzeumba, ahol hatalmas tömegkáosz lesz, és mindent szitává lőnek. Ja, igen, és beledobtak egy értelmetlen szexjelenetet is, ami csak azért mókás, mert a főszereplő és a nője a koromsötét múzeumban "csinálják". A szörnyetegek pedig, a sztori szerint, a sötétségben tudnak csak élni, ott viszont nagyon otthon vannak. De hát ez van. Nincs is jobb, mint koromsötétben dugni, úgy, hogy tudod, hogy bármikor leharaphatja a fejedet egy ronda szörnyeteg, és folyamatosan hallod, ahogy kapálóznak valahol.
Bármilyen hihetetlen, de a film ennyi. Az egyetlen dolog, amiben a játékra hasonlít, az a cím, és a főszereplők neve. Ezután viszont vége a közös tényezőknek. Na, és EMIATT rosszak a játékokból készült filmadaptációk. Ezek után mit várhatnánk, ha ennyire borzadály "adaptációkat" csinálnak, amiknek aligha van köze az eredetihez? Ez katasztrófa. Szerencsére van néhány jobban sikerült darab is, de sajna tényleg csak pár. Később még folytatom ezt ^_^
Az egyik maguk a rendezők. A kezdetekben a videójátékokat nem vették komolyan, és nem ritkán olyan rendezők kezébe nyomták egy-egy adaptáció jogát, akik amúgy se remekeltek különösebben az előző filmjeikkel. Erre még vissza fogok térni részletesebben. A másik ok viszont az, hogy szintén, a régebbi időkben, a videójátékoknak nem volt részletes sztorija. Mégis, milyen filmet lehet készíteni olyan játékokból, amik abból állnak, hogy percenként összeverj, vagy szitává lőj valakit a képernyőn? Valljuk be, csodák nem lehet várni tőlük, márpedig a 90-es évek ezekkel voltak tömve. Jó példa rá a Mortal Kombat. Igaz, ebből még viszonylag normális film lett, ami nézhető volt, a betétdala pedig máig etalon. Viszont, ez az egyetlen normális verekedős-játékból készült film van, a többi mind ócska. Nevezetesen, a Double Dragon, a Street Fighter, a Dead or Alive, és a Mortal Kombat folytatása is. A játékok, mind az MK, mind a DD, mind a DoA, mind a SF kiválóak, és meg se próbálom letagadni, hogy a legjobb harci videójátékok, amiknek máig hatalmas kultusza van. Nem túl meglepő módon, a játékoknak is van története, azonban ezek kiválóan bele is passzolnak azokba. A filmeket viszont csúnyán elszúrták, és a játékok rajongói legalább annyira utálják őket, mint a mozirajongók. Talán nem kell részleteznem, miért: rosszul kibontakozott történet, rossz színészkedés, és mert gyakran csak arról szól az egész, hogy lenyúlják azoknak a pénzét, akik szerették a játékokat, ezért cserébe viszont a képükbe kapnak egy degenerált akármit, ami szégyen a játékokra nézve. Kábé ez olyan érzés, mintha szülinapod lenne, és elhívtak valahová. Tudod, hogy tortát fogsz kapni, és örömmel mész. Azonban, a torta sajnos egyenesen a képedbe repül, nem a kezeid közé. Ezek is kb. ilyen szintű csalódások. Egy másik ok pedig, amiért rosszak az adaptációk, az amiatt van, mert a játékok jól bevált sztoriját a rendezők átpingálják, teljesen feleslegesen. Hadd mondjak egy példát. Hasonlítsuk össze egy játék sztoriját egy filmével. Nézzétek meg, hogy a játék sztorija mennyivel részletesebb és kidolgozottabb, mint a filmé!
Alone in the Dark:
-A játék:
A történet az 1900-as évek elején játszódik, egy Louisiana-i telken. A főszereplő egy Edward Carnby nevű magándetektív, akit meglátogat egy nő az otthonában. Edward éppen rossz pénzügyi helyzetben van, és azt hiszi, hogy a nő is valószínűleg zsarolni jött őt. Még a pisztolyát is elrejtette a kabátjában, arra az esetre, ha tényleg egy újabb bajkeverő jönne. De kiderül, hogy óriási szerencséje van, ugyanis a hölgyemény arra kéri meg Edwardot, hogy legyen szíves megnézni egy elhagyatott Louisiana-i telket, azon belül is egy kúriát. A ház ura ugyanis öngyilkos lett, és kikéne lámolni a helyet, főleg az értékesebb holmikat. A kisasszony műtárgyakat gyűjt, és az egyik zongora különösen érdekelné, ami a házban van. Előre kifizeti Edwardot, és arra is megkéri, hogy akkor, ha már ott jár, utánanézhetne annak is, hogy a tulaj miért akasztotta fel magát az emeleten. Hősünk megígéri, hogy utánanéz az esetnek, és feltérképezi a ház értékeit. Tényleg utána is néz, ám hamar kiderül, hogy a környék már régóta nem túl közkedvelt terület. Sokan kísértetjártának tartják, és messziről kerülik a helyet. Állítólag a ház környékén régen sok okkult szertartás történt, meg ördögimádáshoz hasonlított ritus. Edward ezen csak elmosolyodik, mert nem hisz az ilyesmikben, úgyhogy, a szavaival élve, "Elindul piknikezni" a Derceto házba. Mikor megérkezik, minden rendben van, és néhány szokatlan dolgon kívül, tényleg nem történik semmi. Azonban, amint leszáll az éjszaka, Edward nem tudja elhagyni a házat...Halottak kezdenek megjelenni előtte, akik megpróbálják megtámadni, és elcipelni valahová. Ám eközben nem evilági lények is megjelennek a ház környékén, próbára téve Edward tűrőképességét, és idegeit, ugyanis azok a félelmein táplálkoznak. Sok könyvet talál a házban egy Ezekiel Pregzt nevű kalózról, és Jeremy Hartwoodról, a ház egykori mesteréről. Jeremynek sok rémálma volt, amit annak tudott be, hogy az apja régi könyvtárában okkult könyveket olvasott, beleértve tiltott, elveszett darabokat is. Egyszer a tudtán kívül feltört egy szentségtelen pecsétet, és a ház alatt nyugvó Pregzt kapitány emiatt folyamatosan megtudott jelenni az álmaiban, befolyásolva őt. Pregzt, amíg élt, rettegett kalóz volt, aki azonban később megismerkedett útjai során a voodoo-val, és az ősi Cthulhu-mítosszal. -E kettőbe beleszeretett, és miután eléggé kikalózkodta magát, felépíttett egy új rejtekhelyet a társaival, egy Lousiana-i birtok alá. Kiderül, hogy a Derceto ház is pont itt tartózkodik. Pregzt azonban öregedni kezdett, ám a kalózkodásokból összeszedett vagyonból felvásárolta a birtokot, és készített egy kúriát a régi rejtekhely felé, aminek a Derceto nevet adta...
A társainak a nagyrésze eltűnt, vagy tovább ment a maga útjára, Pregzt sorsa pedig ismeretlen. Később viszont kiderül róla, hogy többször is reinkarnálódott, és a szolgái pedig nem tűntek el, hanem szerződést kötöttek vele. Amíg Pregzt él, addig hatalomért és halhatatlanságért cserébe szolgálni fogják őt, az örökkévalóságig. Pregzt sokszor meghalt, de a házban mindig szerzett magának egy új testet, akibe tovább vitte a lelkét. Valójában a ház tulaja, Jeremy azért lett öngyilkos, mert a kapitány benne akart újjászületni, átvéve a teste felett az irányítást. A sokadik álom után, amikor érezte, hogy már nincs sok ideje, és megtalálta a föld alatt a régi rejtekhelyet, már megváltozott, és tudta, hogy rövidesen más lesz. Ezért inkább véget vetett az életének, amíg nem volt késő.
Amint Edward belépett a telekre, Pregzt nem evilági szolgái felfigyeltek rá, és ők keltették fel a ház többi szellemét, és démonát. A kapitány viszont képes irányítani a démonokat, köszönhetően a szakértelmének az okkulthoz, így őket is arra használja, hogy Edwardot akár élve, akár halva, de épségben elvigyék a mesterükhöz, hogy az reinkarnálódhasson a testében. Ezt Edward tudtára is adja, és megpróbálja rávenni, hogy hagyja magát megszállni. Ed viszont ezt nem díjazza, és miután ő is rálel a föld alatti rejtekhelyre, egy hosszú, sötét labirintuson megy keresztül. Az olajlámpájának köszönhetően tovább tud menni, mert van fény, és egyszer csak megpillant a barlangrendszerben, a víz közepén, egy hatalmas oltárt, mögötte egy fával, amiben benne van Pregzt előző teste. Az égő lámpáját rádobja a fára, ami így lángra kap, ám előtte felhasznál egy könyvtárban talált, felszentelt pecsétet arra, hogy Pregzt szelleme ne hagyhassa el a sírhelyét, miután kigyulladt. Ezután a kapitány végleg feldobja a talpát, a sikolya után pedig Edward visszarohan a házba, az omladozó barlangrendszerből. A házban a kísértetjárás megszűnt, és a démoni jelenlét is, Edward pedig elhagyja a Derceto telket... ám nem tudni, mit tartogat a jövő ezek után.
Na, ez volt a játék.
És most következzen a filmé. Kapaszkodjatok meg.
-A film:
2004 körül játszódik, amiben egy magát Edward Carnby-nak nevező detektív menekül egy autósüldözés közepette, sok-sok akciójelenettel és lövöldözéssel fűszerezve. Végül, kiderül, hogy Edward egy múzeumba igyekszik, ám a múzeumban levő alakok unaloműzésképpen kaput nyitnak a sötétség világába, onnan viszont alien-szerű lények törnek elő, akik mindenkit hentelni kezdenek, akit látnak. Rengeteg lövöldözés lesz, lassított bullet-time különleges effektekkel fűszerezve, Edward pedig, annak ellenére, hogy egy magándetektív, gépkarabélyok sokaságával futkározik, pontos célzási képességgel, és mellesleg úgy verekszik, mint egy fekete öves. A végén pedig egy különleges katonai egység is bemegy a múzeumba, ahol hatalmas tömegkáosz lesz, és mindent szitává lőnek. Ja, igen, és beledobtak egy értelmetlen szexjelenetet is, ami csak azért mókás, mert a főszereplő és a nője a koromsötét múzeumban "csinálják". A szörnyetegek pedig, a sztori szerint, a sötétségben tudnak csak élni, ott viszont nagyon otthon vannak. De hát ez van. Nincs is jobb, mint koromsötétben dugni, úgy, hogy tudod, hogy bármikor leharaphatja a fejedet egy ronda szörnyeteg, és folyamatosan hallod, ahogy kapálóznak valahol.
Bármilyen hihetetlen, de a film ennyi. Az egyetlen dolog, amiben a játékra hasonlít, az a cím, és a főszereplők neve. Ezután viszont vége a közös tényezőknek. Na, és EMIATT rosszak a játékokból készült filmadaptációk. Ezek után mit várhatnánk, ha ennyire borzadály "adaptációkat" csinálnak, amiknek aligha van köze az eredetihez? Ez katasztrófa. Szerencsére van néhány jobban sikerült darab is, de sajna tényleg csak pár. Később még folytatom ezt ^_^
2009. március 20., péntek
A leghülyébb filmes ötletek
Rossz filmekről már írtam, azonban itt az ideje, hogy írjak olyan filmekről is, amik nem feltétlenül rosszak, csak éppenséggel olyanok, amikről sosem gondolnád, hogy léteznek, mert olyan hihetetlenül... nos, hülyék. De nem is szövegelek tovább, álljon itt a lista.
Killer Klowns from outer space (Gyilkos Bohócok az űrből)
Jól olvastátok, gyilkos bohócok az űrből. Miért pont az űrből? A gyilkos bohócok még oké, volt rá példa a való életben is, és a filmvilágban is. De hogy az űrből? Nos, a történet szerint a Földre bohócnak kinéző földönkívüliek érkeznek, az űrhajóikkal, amiket az átlagember cirkuszbeli sátornak néz. A felszereléseik egytől egyig ártalmatlan, aranyos herkentyűknek tűnnek, pl. popcorn-vető, vagy virágok, amikből víz spriccel ki, ha valakinek a képébe tolod. Tipikus, fárasztó bohóc-vicc-cuccok. Azonban, valójában sokkal komolyabb célokra szolgálnak: a popcorn-vetőből valójában nem pattogatott kukorica jön ki, csak annak tűnik. Igazából apró parazita élőlények, akik kinyírnak. A virágos valamiből kijövő víz pedig asszem arra készít elő, hogy vattacukorrá alakítsanak vele, vagy ilyesmi. 
Nem vicc: a sztori szerint a gyilkos bohócok azért jönnek, hogy minden emberből vattacukrot csináljanak, és beolvasszák őket az űrhajóikban levő raktárakba. Ráadásul, a bohócokat egy főbohóc vezeti, aki az összes többit irányítja. A végén hőseinknek vele kell megküzdenie. A rendőrségre pedig mindenki folyamatosan telefonál, hogy gyilkos bohócok támadták meg őket az űrből, de azok a szemét rendőrök nem hisznek nekik. Hümm. De legalább fülbemászó a betétdala, ami szintén a gyilkos bohócokról szól. Mondanom sem kell, hogy a bohócfóbiás alakok messziről kerüljék a filmet.
Gayniggers from outer space (Buziniggerek az űrből)
És bizony, EZT is jól olvastátok. A cím nem poén, és a fordítást sem ferdítettem el: tényleg ez a címe, szó szerint. Ha az előző űrből érkezett bohócos sztori túl őrülten hangzott, akkor ez viszi a pálmát. A történet szerint a galaxisban szuper-intelligens lények jelennek meg, akik magukat b*ziniggernek hívják, és, amint az kiderül, a galaxis számos pontján jártak már. Nagyon sok fajt mentettek meg, és olvasztottak be a galaktikus birodalmukba. A céljuk pedig nem más, mint hogy kiírtsák az általuk tartott gonosz minden csíráját a világegyetemből: a női nemet. Hát, hőseink a Föld felé tévednek, és a radarjaikkal elborzadva veszik észre, hogy azonkívül, hogy a Föld nagyon primitív, nők is vannak, és a férfiak pedig szomorúak. Sokáig törik a fejüket, ám végül a központból engedélyt kapnak arra, hogy "felszabadítsák" a bolygót. Meg is teszik, valami nyalábos-stukkerrel eltüntetik a nőket ebből a dimenzióból, aztán a Földet is beillesztik a B*zinigger társadalomba, de csak miután beavatnak egy b*ziniggert a Föld bolygó nagykövetének, hogy vezesse primitív emberfajtánkat a megvilágosodás felé. Remek, mi?
Jesus Christ: Vampire Hunter (Jézus Krisztus Vámpírvadász)
Jézus Krisztust alighanem nem kell bemutatnom. A történet szerint Jézus már réges-régen visszatért, ám még készül a végső csatára, az Armageddonra. A hívei azonban aggasztó híreket hoznak: az éjszaka gyermekei, a vámpírok naponta elvesznek egyet nyájaikból (mármint az emberekből), és félnek, hogy a pokol hamarabb fog eljönni hozzájuk, mint ahogy ők indulnának hadba a pokol felé. Jézus először megpróbálja megnyugtatni őket, egy keresztelkedés közben, és mutat nekik egy homokvárat.
"Látjátok ezt? Ez itt a királyságom. Az atyám királysága. Nem ronthatok a csatamezőre, amíg letesszük az alapokat, máskülönben a falak biztos, hogy összeomlanak".
Ezután viszont megjelenik három gonosz vámpír, akik felrúgják a homokvárat, és megtámadják Jézust, és a papokat. Kitör egy bunyó, természetesen Isten fia nyer, de a fővámpír elmenekül. A társai halottak, úgyhogy meggondolja magát, és inkább elindul, hogy kicsinálja a gonosz vámpírokat, akik egy őrült tudós kísérlete miatt már a napfényt is bírják. Másfél óra tömény akció és bunyó, Jézussal fűszerezve, aki még a haját is levágatja, fülbevalót csináltat, és alaposan kigyúrja magát, a sok kung-fu mellett. Még az ateistákat is összeveri egyszer, miután azok voltak olyan hülyék, hogy rárontottak.
Santa Claus conquers the Martians (Télapó meghódítja a Marslakókat)
Ezt a filmet lazán beszúrhattam volna a legrosszabb filmek listájába is, ám valamiért kimaradt. De nem is baj, mert ide tökéletesen passzol. Nem csak a címe hangzik nagyon abszurdan (Mi a fenét akarhatna a Télapó a marslakókkal? És miért akarná meghódítani őket), az egész film az. A történet szerint a földönkívüliek, akik ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, csak röhejes kosztümben, megirigyelik a Földön levő gyerekeket, mert van náluk Télapó. Úgyhogy elhatározzák, hogy elrabolják, ám a sok mű-télapó közül nem tudják, melyik az igazi. Pár kölyöktől végül kiderül, hogy a Télapó az északi sarkon él, úgyhogy elmennek oda. Meg is találják, éppen egy interjú közepén, mintha teljesen hétköznapi híresség lenne. Csak úgy meginterjúvolták a télapót éppen. Ám nem sokkal később betör egy harci robot, és elakarja vinni a télapót, ám ő leállítja, és elbeszélget vele. Végül, a marslakók valahogy beerőszakolják a télapót, és pár kölyköt az űrhajójukba, és elmennek a Marsra. Ott kitör egy lázadás, az emberek fele kiakarja nyírni a télapót, a másik fele megakarja tartani, és egy káosz az egész. A végén azt várnád, hogy a télapó majd meghódítja a marslakókat, ahogy a cím is sugallja. De nem. Kibékít mindenkit, és boldog karácsonyt csinál nekik is. Hagy nekik is egy télapót, hogy legyen, aztán visszamegy a Földre. Azonkívül, hogy nagyon fárasztó, és a legszívesebben bealudtam volna rajta, volt gyomrom kétszer megnézni. Igaz, egyszer csak egy ismerőssel, mert neki is megakartam mutatni, milyen pihentagyú egy film ez. A legrosszabb az egészben, hogy a film vicces próbál lenni, és a télapó sokszor a saját viccein nevet. Nem túlzom el, tényleg így van. A film fele hangos nevetésből áll, olyan dolgokon, amikben nincs is semmi nevetnivaló, vagy vicces.
The Incredibly Strange Creatures Who Stopped Living And Became Mixed-Up Zombies (A hihetetlenül különös lények, akik megszűntek élni, és összekavart zombik lettek)
Ez talán igényel kommentárt? A cím mindent elmond. De egyébként egy pasasról szól, aki beleszeret egy sztriptíztáncosnőbe, akinek a nővére azonban egy gonosz cigány jósnő. Megátkozza hősünket, és gyilkos zombit csinál belőle. Ő ezt nem díjazza, és mindenkit hentelni kezd.
I Killed My Lesbian Wife, Hung Her on a Meat Hook, and Now I Have a Three-Picture Deal at Disney (Megöltem a leszbikus feleségemet, ráhúztam egy húskaróra, és most három filmajánlatom van a Disney-nél)
Ezt a filmet kivételesen nem volt alkalmam látni, ám a címből ítélve biztos, hogy egy remekművel van dolgom.
Jack Frost (Fagyos Jack)
Na, ez egy igazán idióta horrorfilm. Sok példa van a horrorfilmek gyilkosaira. Vannak, akik begolyózott emberek. Vannak, akik szörnyetegek, és vannak, akik már rég nem is ebben a világban vannak, mert kinyúltak, de valamiért nagyon nem akarnak elmenni. Vannak gonosz robotok, vannak vérfarkasok, stb... Jack Frost viszont egyikbe sem tartozik, ugyanis ebben az esetben a gonosz sorozatgyilkos egy bosszúszomjas hóember, aki elhatározza, hogy kiörjöngi magát. Meg is teszi. A legjobb fegyver vele szemben egyébként, a tűz mellett, a hajszárító!
Surf nazis must die (Halál a szörfös nácikra)
Soha az életbe nem hittem volna, hogy azt hallom, hogy a nácik szörföznek. Gondolj bele, hogy a szigorú tekintetű SS katonatiszt vagy Gestapó tag hirtelen fog egy szörföt, és kimegy a tengerre szórakozni vele. Na jó, a történet nem a 2. világháborúban játszódik, hanem a jövőben, ahol egy nagymamának egy neonácikból álló banda megöli az unokáját, úgyhogy nagyon morcos lesz, és elhatározza, hogy az összes neonácit kinyírja, vérszomjas bosszútól hajtva. Talán kellene ennél többet írnom?
The Man with the Smallest Penis in Existence and the Electron Microscope Technician Who Loved Him (A létező legkisebb pénisszel rendelkező férfi a világegyetemben, és az elektron-mikroszkóp technikus, aki beleszeretett)
Hát, azt hiszem, hogy ez sem igényel különösebb kommentárt. Mit lehetne erről írni, mégis? A cím tökéletesen leírja, hogy miféle állatság ez. De ha valakinek esetleg nem esne le, a történet arról szól, hogy egy Dick nevű pasasnak van a világon a legkisebb férfiassága, és ha erekciója van, akkoris épp hogy csak eléri az 1 mm 1/10-ét. Elhatározza, hogy elugrik egy elektron-mikroszkóp klinikára, hogy megnézze kíváncsiságból a micsodáját, mert szíve joga. Azonban az ott levő technikusba beleszeret, úgyhogy megpróbál mindent megtenni hősünk, hogy elvarázsolja. Végül összejön. De legalább van egy tanulság benne. Mindegy, mekkora tököd van, ha valaki tényleg szeret, nem ezt fogja figyelni. ^_^
Killer Klowns from outer space (Gyilkos Bohócok az űrből)
Jól olvastátok, gyilkos bohócok az űrből. Miért pont az űrből? A gyilkos bohócok még oké, volt rá példa a való életben is, és a filmvilágban is. De hogy az űrből? Nos, a történet szerint a Földre bohócnak kinéző földönkívüliek érkeznek, az űrhajóikkal, amiket az átlagember cirkuszbeli sátornak néz. A felszereléseik egytől egyig ártalmatlan, aranyos herkentyűknek tűnnek, pl. popcorn-vető, vagy virágok, amikből víz spriccel ki, ha valakinek a képébe tolod. Tipikus, fárasztó bohóc-vicc-cuccok. Azonban, valójában sokkal komolyabb célokra szolgálnak: a popcorn-vetőből valójában nem pattogatott kukorica jön ki, csak annak tűnik. Igazából apró parazita élőlények, akik kinyírnak. A virágos valamiből kijövő víz pedig asszem arra készít elő, hogy vattacukorrá alakítsanak vele, vagy ilyesmi. 
Nem vicc: a sztori szerint a gyilkos bohócok azért jönnek, hogy minden emberből vattacukrot csináljanak, és beolvasszák őket az űrhajóikban levő raktárakba. Ráadásul, a bohócokat egy főbohóc vezeti, aki az összes többit irányítja. A végén hőseinknek vele kell megküzdenie. A rendőrségre pedig mindenki folyamatosan telefonál, hogy gyilkos bohócok támadták meg őket az űrből, de azok a szemét rendőrök nem hisznek nekik. Hümm. De legalább fülbemászó a betétdala, ami szintén a gyilkos bohócokról szól. Mondanom sem kell, hogy a bohócfóbiás alakok messziről kerüljék a filmet.Gayniggers from outer space (Buziniggerek az űrből)
És bizony, EZT is jól olvastátok. A cím nem poén, és a fordítást sem ferdítettem el: tényleg ez a címe, szó szerint. Ha az előző űrből érkezett bohócos sztori túl őrülten hangzott, akkor ez viszi a pálmát. A történet szerint a galaxisban szuper-intelligens lények jelennek meg, akik magukat b*ziniggernek hívják, és, amint az kiderül, a galaxis számos pontján jártak már. Nagyon sok fajt mentettek meg, és olvasztottak be a galaktikus birodalmukba. A céljuk pedig nem más, mint hogy kiírtsák az általuk tartott gonosz minden csíráját a világegyetemből: a női nemet. Hát, hőseink a Föld felé tévednek, és a radarjaikkal elborzadva veszik észre, hogy azonkívül, hogy a Föld nagyon primitív, nők is vannak, és a férfiak pedig szomorúak. Sokáig törik a fejüket, ám végül a központból engedélyt kapnak arra, hogy "felszabadítsák" a bolygót. Meg is teszik, valami nyalábos-stukkerrel eltüntetik a nőket ebből a dimenzióból, aztán a Földet is beillesztik a B*zinigger társadalomba, de csak miután beavatnak egy b*ziniggert a Föld bolygó nagykövetének, hogy vezesse primitív emberfajtánkat a megvilágosodás felé. Remek, mi?Jesus Christ: Vampire Hunter (Jézus Krisztus Vámpírvadász)
Jézus Krisztust alighanem nem kell bemutatnom. A történet szerint Jézus már réges-régen visszatért, ám még készül a végső csatára, az Armageddonra. A hívei azonban aggasztó híreket hoznak: az éjszaka gyermekei, a vámpírok naponta elvesznek egyet nyájaikból (mármint az emberekből), és félnek, hogy a pokol hamarabb fog eljönni hozzájuk, mint ahogy ők indulnának hadba a pokol felé. Jézus először megpróbálja megnyugtatni őket, egy keresztelkedés közben, és mutat nekik egy homokvárat."Látjátok ezt? Ez itt a királyságom. Az atyám királysága. Nem ronthatok a csatamezőre, amíg letesszük az alapokat, máskülönben a falak biztos, hogy összeomlanak".
Ezután viszont megjelenik három gonosz vámpír, akik felrúgják a homokvárat, és megtámadják Jézust, és a papokat. Kitör egy bunyó, természetesen Isten fia nyer, de a fővámpír elmenekül. A társai halottak, úgyhogy meggondolja magát, és inkább elindul, hogy kicsinálja a gonosz vámpírokat, akik egy őrült tudós kísérlete miatt már a napfényt is bírják. Másfél óra tömény akció és bunyó, Jézussal fűszerezve, aki még a haját is levágatja, fülbevalót csináltat, és alaposan kigyúrja magát, a sok kung-fu mellett. Még az ateistákat is összeveri egyszer, miután azok voltak olyan hülyék, hogy rárontottak.
Santa Claus conquers the Martians (Télapó meghódítja a Marslakókat)
Ezt a filmet lazán beszúrhattam volna a legrosszabb filmek listájába is, ám valamiért kimaradt. De nem is baj, mert ide tökéletesen passzol. Nem csak a címe hangzik nagyon abszurdan (Mi a fenét akarhatna a Télapó a marslakókkal? És miért akarná meghódítani őket), az egész film az. A történet szerint a földönkívüliek, akik ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, csak röhejes kosztümben, megirigyelik a Földön levő gyerekeket, mert van náluk Télapó. Úgyhogy elhatározzák, hogy elrabolják, ám a sok mű-télapó közül nem tudják, melyik az igazi. Pár kölyöktől végül kiderül, hogy a Télapó az északi sarkon él, úgyhogy elmennek oda. Meg is találják, éppen egy interjú közepén, mintha teljesen hétköznapi híresség lenne. Csak úgy meginterjúvolták a télapót éppen. Ám nem sokkal később betör egy harci robot, és elakarja vinni a télapót, ám ő leállítja, és elbeszélget vele. Végül, a marslakók valahogy beerőszakolják a télapót, és pár kölyköt az űrhajójukba, és elmennek a Marsra. Ott kitör egy lázadás, az emberek fele kiakarja nyírni a télapót, a másik fele megakarja tartani, és egy káosz az egész. A végén azt várnád, hogy a télapó majd meghódítja a marslakókat, ahogy a cím is sugallja. De nem. Kibékít mindenkit, és boldog karácsonyt csinál nekik is. Hagy nekik is egy télapót, hogy legyen, aztán visszamegy a Földre. Azonkívül, hogy nagyon fárasztó, és a legszívesebben bealudtam volna rajta, volt gyomrom kétszer megnézni. Igaz, egyszer csak egy ismerőssel, mert neki is megakartam mutatni, milyen pihentagyú egy film ez. A legrosszabb az egészben, hogy a film vicces próbál lenni, és a télapó sokszor a saját viccein nevet. Nem túlzom el, tényleg így van. A film fele hangos nevetésből áll, olyan dolgokon, amikben nincs is semmi nevetnivaló, vagy vicces.The Incredibly Strange Creatures Who Stopped Living And Became Mixed-Up Zombies (A hihetetlenül különös lények, akik megszűntek élni, és összekavart zombik lettek)
Ez talán igényel kommentárt? A cím mindent elmond. De egyébként egy pasasról szól, aki beleszeret egy sztriptíztáncosnőbe, akinek a nővére azonban egy gonosz cigány jósnő. Megátkozza hősünket, és gyilkos zombit csinál belőle. Ő ezt nem díjazza, és mindenkit hentelni kezd.
I Killed My Lesbian Wife, Hung Her on a Meat Hook, and Now I Have a Three-Picture Deal at Disney (Megöltem a leszbikus feleségemet, ráhúztam egy húskaróra, és most három filmajánlatom van a Disney-nél)
Ezt a filmet kivételesen nem volt alkalmam látni, ám a címből ítélve biztos, hogy egy remekművel van dolgom.
Jack Frost (Fagyos Jack)
Na, ez egy igazán idióta horrorfilm. Sok példa van a horrorfilmek gyilkosaira. Vannak, akik begolyózott emberek. Vannak, akik szörnyetegek, és vannak, akik már rég nem is ebben a világban vannak, mert kinyúltak, de valamiért nagyon nem akarnak elmenni. Vannak gonosz robotok, vannak vérfarkasok, stb... Jack Frost viszont egyikbe sem tartozik, ugyanis ebben az esetben a gonosz sorozatgyilkos egy bosszúszomjas hóember, aki elhatározza, hogy kiörjöngi magát. Meg is teszi. A legjobb fegyver vele szemben egyébként, a tűz mellett, a hajszárító!
Surf nazis must die (Halál a szörfös nácikra)
Soha az életbe nem hittem volna, hogy azt hallom, hogy a nácik szörföznek. Gondolj bele, hogy a szigorú tekintetű SS katonatiszt vagy Gestapó tag hirtelen fog egy szörföt, és kimegy a tengerre szórakozni vele. Na jó, a történet nem a 2. világháborúban játszódik, hanem a jövőben, ahol egy nagymamának egy neonácikból álló banda megöli az unokáját, úgyhogy nagyon morcos lesz, és elhatározza, hogy az összes neonácit kinyírja, vérszomjas bosszútól hajtva. Talán kellene ennél többet írnom?
The Man with the Smallest Penis in Existence and the Electron Microscope Technician Who Loved Him (A létező legkisebb pénisszel rendelkező férfi a világegyetemben, és az elektron-mikroszkóp technikus, aki beleszeretett)
Hát, azt hiszem, hogy ez sem igényel különösebb kommentárt. Mit lehetne erről írni, mégis? A cím tökéletesen leírja, hogy miféle állatság ez. De ha valakinek esetleg nem esne le, a történet arról szól, hogy egy Dick nevű pasasnak van a világon a legkisebb férfiassága, és ha erekciója van, akkoris épp hogy csak eléri az 1 mm 1/10-ét. Elhatározza, hogy elugrik egy elektron-mikroszkóp klinikára, hogy megnézze kíváncsiságból a micsodáját, mert szíve joga. Azonban az ott levő technikusba beleszeret, úgyhogy megpróbál mindent megtenni hősünk, hogy elvarázsolja. Végül összejön. De legalább van egy tanulság benne. Mindegy, mekkora tököd van, ha valaki tényleg szeret, nem ezt fogja figyelni. ^_^
2009. március 19., csütörtök
A pofátlanságnak nincs határa
Úgy bizony, hogy nincs, és el is mondom, miért. Nemrég ugyebár írtam a sokak szerint legrosszabbnak tartott játékokról, és ebbe amolyan személyes unikumként beszúrtam a sims 2 cuccos pakkokat is. Aki elolvasta, az tudja, hogy az egész cucc-pakk biznisz csak egy hatalmas átverés, arra, hogy a naivabbakat beugrassák vele, és olyasvalamiért fizessenek, amit ingyen is megkaphatnak, teljesen legálisan, a hivatalos honlapon. Ugyebár, a cucc-pakkokban van kb. 20 új ruha, és 15 tárgy, és 3-4000 forint körül mozognak, ami ezekért finoman szólva röhejes ár. Azt is említettem, hogy a www.thesims2.ea.com -on némi regisztráció után a felhasználók által készített több millió ruha közül válogathatsz, és előfordulnak még feltöltött holmik is, amiket az egyik tervező készít időnként. Ezek teljesen ingyen leszedhetőek.
De ha azt hittétek, hogy ez a szemtelenség határa, akkor azt mondom, hogy nem, bizony tévedtetek. Hogy miért? Mert a Sims 2-höz van egy webshop, amit szintén az EA üzemeltet (aki a játékot kiadja). Nos, erről annyit kell tudni, hogy valódi pénzért vásárolhatsz bútorokat, és ruhákat. A játékba. Más szóval, te válogathatsz, és egyesével, minden kis cuccért fizetni kell. Miféle elkockult idióta találta ezt ki? És ami még fontosabb, hogy kik azok, akik innen vásárolnak? Nézzétek, én szeretem a virtuális valóságot, sőt, jó móka a simsben össze-vissza mászkálni, és kiélni magad. De nem egyszerűbb, ha inkább a valóságban veszel magadnak egy ruhát, mint egy videójátékkarakterre? Vagy ha a valóságban gyűjtesz egy bútorra? Miféle magába fordult pihentagyú venne valódi pénzért ruhát vagy bútort, vagy ablakot, vagy bármit, egy videójátékba, egy nem létező valóságba? Hát, akár így, akár úgy, lehet, hogy csak én maradtam le, de én inkább a pénzemet hasznosabbra költöm ennél... nem vagyok ruha-divatmániákus, és nem veszek hetente valami új tárgyat a lakásba, de ha választanom kéne, hogy egy játékba vásároljak valamit pénzért, vagy a valóságba, akkor inkább megmaradok a valóságnál.
Ja, igen, és még a frizurákért is fizetni kell, meg a sapkákért. Lehet ennél mélyebbre süllyedni? Elvileg pontrendszerrel működik, más szóval pontokért lehet vásárolni. Viszont, a pontokat kell pénzért megvenni. Érdekes, de inkább saaaaaaaaajnos kimaradok belőle.
De ha azt hittétek, hogy ez a szemtelenség határa, akkor azt mondom, hogy nem, bizony tévedtetek. Hogy miért? Mert a Sims 2-höz van egy webshop, amit szintén az EA üzemeltet (aki a játékot kiadja). Nos, erről annyit kell tudni, hogy valódi pénzért vásárolhatsz bútorokat, és ruhákat. A játékba. Más szóval, te válogathatsz, és egyesével, minden kis cuccért fizetni kell. Miféle elkockult idióta találta ezt ki? És ami még fontosabb, hogy kik azok, akik innen vásárolnak? Nézzétek, én szeretem a virtuális valóságot, sőt, jó móka a simsben össze-vissza mászkálni, és kiélni magad. De nem egyszerűbb, ha inkább a valóságban veszel magadnak egy ruhát, mint egy videójátékkarakterre? Vagy ha a valóságban gyűjtesz egy bútorra? Miféle magába fordult pihentagyú venne valódi pénzért ruhát vagy bútort, vagy ablakot, vagy bármit, egy videójátékba, egy nem létező valóságba? Hát, akár így, akár úgy, lehet, hogy csak én maradtam le, de én inkább a pénzemet hasznosabbra költöm ennél... nem vagyok ruha-divatmániákus, és nem veszek hetente valami új tárgyat a lakásba, de ha választanom kéne, hogy egy játékba vásároljak valamit pénzért, vagy a valóságba, akkor inkább megmaradok a valóságnál.
Ja, igen, és még a frizurákért is fizetni kell, meg a sapkákért. Lehet ennél mélyebbre süllyedni? Elvileg pontrendszerrel működik, más szóval pontokért lehet vásárolni. Viszont, a pontokat kell pénzért megvenni. Érdekes, de inkább saaaaaaaaajnos kimaradok belőle.
2009. március 18., szerda
A világ legrosszabb játékai
Ha már a legrosszabb filmekről írogattam, kötelességemnek érzem, hogy a legrosszabb videójátékokat is kikeressem, és végigszenvedjem őket. Készüljetek fel, mert nem mindennapi játékok következnek. A nagy részük azóta nem kapható, és kultuszjáték. De álljon itt egy kis leírás mindegyikről.
Superman 64
Ki ne ismerné Supermant? Mindenki minimum hallott már róla, és szinte 99,9%, hogy csak jót. És miért? Mert a Superman tényleg jó. Már a nevében is benne van, hogy szuper, és eme szó jelentése nem más, mint "tökéletes, lenyűgöző". Amikor pedig egy ilyen címmel és háttérrel rendelkező filmet/képregényt átportoltolnak a Nintendo 64 játékkonzolra, és rosszul, akkor sejtheted, hogy valamit nagyon elszúrhattak. Még a legnagyobb Superman-rajongók is elmenekülnének ettől a játéktól, mert annyira rossz. Hogy miért? Elmondom. Azért, mert Superman szerepe a játékban kimerül abban, hogy karikákon repked át, és az egész időre megy. Azonban nagyon kevés az idő, és szinte 100%-os pontossággal kell átmenni az összes karikán. Ha csak egyet kihagysz, gyakorlatilag kezdheted előlről. És a pályák jórésze ebből áll. Szó szerint csak karikákon repkedsz, miközben anyázol, mert kirohantál az időből. Ha csak ici-picit mellémész a karika mellett, már nem veszi úgy a gép, hogy átmentél. És ez még csak az egyik baj. A másik az, amikor a karikás mókákon valahogy átverekedted magad. Ezután mindig kapsz egy küldetést, ám a szöveg, ami leírja, hogy mit kéne tenned, pár másodperc után eltűnik a semmibe, anélkül, hogy eltudtad volna olvasni. Azután pedig nagyon csekély időd van arra, hogy cselekedj, és lövésed sincs, hogy mit. És ha nem sikerül teljesítened a feladatot, mehetsz vissza karikákon repkedni.
Shaq Fu
Mi van akkor, ha némi kung-fut összekeverünk egy Shaquille O'Neal nevű kosárlabdással, és átgyúrjuk klasszikus 2D-s verekedő játékká? Megkapjuk a Shaq Fu-t. Ebben a játékban három probléma van. Az egyik az, hogy hülye a sztori. A történet kb. annyi, hogy Shaq éppen elmegy Japánba, egy kosárlabda meccsre, de előtte beugrik egy kung fu dojoba. Aztán hirtelen átkerül egy másik dimenzióba, és azon kapja magát, hogy meg kell mentenie egy Nezu nevű kölyköt a gonosz Sett-Ra nevű múmia-harcos-akármitől. A másik gond a játékkal az, hogy az imént említett kosárlabdás úriember nevét csak azért biggyesztették rá a játékra, hogy jobban vigyék, beugratva ezzel pár naív rajongót, akik azt hitték, biztos jó móka lesz a játék. És a harmadik, ám legnagyobb baj, ami a játékot tönkretette, az a játékmenet. Az utóbbi két leírt dolog ehhez képest semmi, azok még elnézhetőek. De a teljesen gallyratett, rossz célzásrendszer már kevésbé. Ugyebár a Shaq Fu egy Street Fighter/Mortal Kombatre hajazó 2D-s verekedőjáték. Viszont, amint említettem, a célzórendszer nagyon rossz. Iszonyatosan nehéz néha eltalálni az ellenséget, főleg, hogy Shaq egy 2 méter magas debella, az ellenségei jórésze pedig kb. 165 cm környékén mozognak. Ha nagyon ügyes vagy, lecsaphatod az ellenséget, de sok szerencsét hozzá. A csúcs az, amikor a kölyköt megszállja valami gonosz szellem, és őt is le kell csapni, hogy magához térjen. Na már most, a kölyök jóformán egy törpe, és ezután már sejtheted, milyen lesz a csata.
A játék olyannyira rossz, hogy létezik egy weboldal, ami arra szakosodott, hogy felvásároljon minden megmaradt Shaq Fu játékot, akár tulajdonosoktól is, és hogy aztán elpusztítsa őket, hogy "megtisztítsa az emberiséget ettől a szennytől".
Hotel Mario
Mariot mindenki ismeri, mindenki szereti, és egybenőtt a gyerekkorunkkal. Rossz Mario játék gyakorlatilag nincsen, még azokban a játékokban is jól viseli magát, ami alapjában véve nem is Mario cím, csak rábiggyesztették a nevét, pl. Mario Tennis. Mégis, akkor a Hotel Mario hogy került ide? A Nintendo cég sosem mocskolná be Mario nevét, hiszen ő az aranytojást tojó tyúkjuk. Igenám, csak hogy a Hotel Mario-t nem a Nintendo készítette, hanem a Phillips. Valamikor, 1994 környékén a Phillipsnek volt egy szerződése a Nintendo céggel, miszerint a Super Nintendo-hoz készült Super Mario World-höz segítenek folytatást készíteni. A folytatás végül nem általuk valósult meg, ám ettől a szerződés nem bomlott fel, és a Phillips legyártott egy új játékkonzolt, a Cd-i-t, ami hatalmas bukta lett. Engedélyt kaptak arra, hogy elkészítsenek egy Mario és egy Zelda játékot (ami végül egy trilógia lett, és szintén bukta, de erről lejjebb), ám meglátszik rajta, hogy nem a Nintendo csinálta őket. Elmondom, mi a baj: az, hogy a Hotel Marionak köze sincs a Mario játékokhoz, és csak egy lebutított valami. A pályák egyetlen képernyőn zajlanak, ahol ajtókon és lifteken át fel-le közlekedsz, miközben ki kell kerülni az ellenségeket, és be kell csukni az összes ajtót, ahol jönnek. Igenám, csak hogy az ajtók mindig újra és újra kinyílnak, ha nem vagy elég gyors. Amint az egyiket becsukod, egy másik már nyílik is. És a játék értelme ennyi. És ez még nem minden. Ha rosszkor jössz ki az ajtón, lehet, hogy éppen egyenesen belefutsz egy ellenségbe, de oké, ez még legyen a kisebb hiba. A nagyobb hiba az, hogy amikor ugrasz, a feletted levő emeleten mászkáló ellenség ugyanúgy megtud sebezni, mert átlógsz a padlón. Szóval, ha van melletted egy ellenség, akit át akarsz ugrani, akkor hiába ugrasz, mert a feletted levő megsebezhet ugyanúgy, mert túl közel kerültél hozzá. Iszonyat. Azóta se adnak el egyetlen Mario címet se másoknak a Nintendonál. Ja, igen, és időnként bejátszások is vannak, de kb. olyanok, mintha paint-el rajzolták volna őket.
CD-i Zelda Trilogy
Feljebb megemlítettem már a Hotel Mario-t, ami a Phillips és a Nintendo közötti szerződés "gyermeke". Azonban, míg a Hotel Mario úgy-ahogy játszható, csak éppen semmi köze az igazi Mariohoz, addig a Phillips által összedobott Zelda-játékoknak a játékmenete is borzalmas. Ezt nem csak én találom ki, ha akárhol rákeresel az itt következő címekre, szinte mindenütt csak jajveszékelést fogsz hallani, és nem hiába. Olyan rosszak, hogy fájnak. Három Zelda játék készült a Cd-i-ra, név szerint: Link, the faces of evil - Zelda, the wand of Gamelon, és végül Zelda's adventure. Talán nem meglepő, hogy akárcsak a Hotel Mario esetében, ezeknek a zelda játékoknak sincs semmi köze az igazi zelda játékokhoz, amiket a Nintendo csinált. A videóbejátszások rémesek, akárcsak a fenti játék esetében, itt is olyan a minőség, mintha a windows paint rajzprogramjával dobták volna össze az egészet. Így még énis tudok rajzolni, ha kéne. Hogy mi velük a fő probléma? Túlvan bonyolítva, és túl nehéz, és semmi köze a többi nintendós zeldához. A tárgylistában a babrálás rosszul van megoldva, a harc is rosszul van megoldva (jó példa erre az, amikor apró micsodákat kéne legyőznöd, de olyan kicsik, hogy esélytelen, hogy eltalálod őket. Ők viszont kivétel nélkül mindig megsebeznek), és a hangulat is a béka segge alatt. Rémesek. Ha a Hotel Mario fájt, mert csak egy rossz Mario rókabőr, ez a Zelda trilógia akkor egyenesen olyan, mintha hátbaszúrtak volna egy késsel, és megforgatnák benned. Fáj.
Daikatana
John Romero. Beugrik valami erről a névről? Ha nem, elárulom, hogy ő volt a Wolfenstein 3D és a Doom egyik kulcsembere. Gyakorlatilag egy ünnepelt alak volt, aki részt vett egy új dimenzió létrehozásában a videójátékok történelmében, mégpedig az FPS (First Person Shooter - Első Személyű Lövöldözés) kategóriájában mozgolódott. Végül, egy vita után az ID cégtől, akiknél dolgozott, lelépett, és elment elkészíteni a saját FPS játékát, a Daikatana-t. Hogy mégis mitől lehetett olyan rossz a játék? John nem volt hülye, csak éppenséggel túl nagy volt az arca, és ez lett a veszte. Nagyon agresszív marketingbe kezdtek, és az egyik reklámplakáton még az is állt, hogy "John Romero's gonna make you his bitch. Suck it down (magyarul: John Romero a kurvájává fog tenni. Nyeld csak le)". Nos, sajnos John Romero senkit se tudott a qrvájává tenni. A játék ugyanis elavult volt, és rossz. 
Alapjában véve a grafika nekem sosem számít nagyon a játékoknál, de az FPS-nek ez az egyik nagy lényege. Azért első személyű lövöldözés a címe, mert olyan, mintha a főszereplőnek a szemeiből látnál, és a grafikának itt igenis nagy szerepe van. Amikor a játék kijött 2000-ben, a Quake 2-es grafikai motor már rég elavult, ám az, ami a játékélményt megöli, az az MI. Több olyan pálya van, ahol valaki veled tart, és ilyenkor figyelni kell arra, hogy meg ne ölesse magát az akció közepén. Csak hogy az MI (Mesterséges Intelligencia) rossz, és néha olyan, mintha szándékosan kiakarnák magukat nyiratni a társaid. Ha pedig ez megtörténik, a játéknak vége. Azonkívül pedig, jó sok benne a bug (avagy hiba), amit nem tudtak kijavítani a megjelenés előtt. Pár hónapra a PC-s verzió után megjelent a Nintendo 64-re is, ám ott mégjobban le volt butítva, a társaidat kivették, és köd által borítottá tettek bizonyos helyeket, hogy ne láss el túl távolra annak érdekében, hogy ne akadjon ki a Nintendo a teljesítménytől, amit a játék megkövetelne. Összesítve: agresszív marketing + befejezetlen játék = rossz játék.
The Sims 2 stuff packs
Igazából ezek nem önálló játékok, hanem cucc-pakkok a Sims 2 játék alá. Maga a sims egy remek játék, sőt, kimerem jelenteni, hogy a valaha készült egyik legjobb ötlet, amit megvalósítottak. Azelőtt sohasem volt olyan játék, ahol nem valami akcióhős vagy, hanem családot alapítasz, és virtuálisan éldegélsz, szimulálva a valóságot. Munkát kell keresni, ismerkedni kell, házasodni kell, vásárolgatni az otthonba, házakat nézni magadnak, gyereket csinálni, biztosítani a családfát, kivinni a szemetet, enni-inni, wc-re menni, fürdeni, kertészkedni, tanulni, parkettázni, stb... más szóval, a Sims igenis jó játék, és megérdemli, hogy bekerüljön az eladások élére. Meg is tette. Rengeteg kiegészítő lemez jött az alapjátékra, és mindegyik kelendő volt. A kiegészítőlemezekkel nem volt bajom, mert mindig hozzáadtak egy új központi játékelemet az egészhez, amitől megérte megvenni. Pl. háziállatok, belváros, nyaralás, stb... aztán jött a második rész, ami mindezt 3D-be vitte át, kornak megfelelő grafikával és motorral. Ez várható volt, sőt, kötelező egy kelendő játékhoz, hogy modern folytatás készüljön, szóval ezzel se volt baj. Azt is előre tudtuk, hogy a kiegészítőlemezek egy része is újra megfog jelenni (szerencsére jórésze már az alapjátékba bele volt intergrálva), immár új köntösben. Azonban annyi újdonságot adtak, hogy nem tudok rájuk panaszkodni, mert sok eredeti ötlet volt bennük. Szóval, akkor mivel van a probléma? A cucc-pakkokkal. A cuccos-csomagok nem adnak hozzá semmi új központi játékelemet a játékhoz, mint pl. az Egyetem kiegészítő egyeteme, amiben elmehetsz fősulira tanulni, ismerkedni, és hajtani új karriekere, vagy az Évszakok, amiben, a nevéhez hűen, megjelennek az évszakok, és a sokkal részletesebb kertészkedés. De még sorolhatnám. A cucc-pakkok viszont csak új holmikat adnak hozzá a játékhoz, és semmi többet. Egy cucc-pakkban kb. 30 új tárgy, és 20 ruha van, de megesik, hogy a 20 új tárgyat és 10-15 új ruhát is épp hogy csak eléri. Hogy ez az egész miért kidobás, és miért felháborító? Azonkívül, hogy hülyének nézik a naívabb, mindent megvásárló játékosokat, a cuccpakkok 3-4 ezer forint körül mozognak, míg a normális kiegészítőlemezek 7 ezerért, amik nem csak új központi játékelemeket, de több száz holmit és ruhát is hozzáadnak az egészhez. Na, melyik éri meg jobban? És hogy mitől bosszantó mindez? Azért, mert ha felmész a Sims 2 hivatalos weboldalára, a játékosok feltölthetik az általuk készített ruhákat, hajakat, stb, amelyeket te ingyen leszedhetsz. Újra megkérdezem: melyik éri meg jobban? Megvenni 4 ezer ft-ért egy cucc pakkot 15 ruháért, és 20 tárgyárt, vagy felmenni a www.thesims2.ea.com-ra, regisztrálni, és percek alatt leszedni több ezer.. bár, mit ezer, inkább több százezer cuccot? Na, és ez fájó. A szomorú az, hogy a cucc pakkokat kilójával veszik, és erre csak azt tudom mondani, hogy sok a hülye, akik úgy dobálják a pénzt, hogy meg se próbálnak jobban utánanézni az egésznek.
Top Gun
A jó öreg Nintendora is jutottak rossz játékok bőven, és a Top Gun egy remek példa rá. Magával a kinézettel nem lenne baj, a maga idejében még szép volt, és jó. Azzal meg főleg nem volt baj, hogy egy nagyon korai FPS volt, avagy első személyű lövöldözős játék, amiben egy harci repülőgépet irányítottál, a pilóta szemeiből nézve. A lövöldözés jó móka, és nincs probléma a küldetésekkel. Hogy mi az, ami tönkreteszi a játékot? Nos, a landolás, és az üzemanyag-feltöltés. Ezeket szinte lehetetlen megcsinálni. Nem viccelek. Amikor landolni kell, vagy feltölteni az üzemanyagot egy kiküldött repülő segítségével, kiírja a játék, hogy melyik gombokat kell nyomni. De hiába nyomod őket, az istennek se megy, és ha csak valahol elszúrod, már nyúlhatsz a kalapácsért. És nincs második esélyed. Ha az üzemanyag utántöltő repülőgép elmegy, gyakorlatilag akár bele is zuhanhatsz a tengerbe, mert már nincs lehetőséged újra feltölteni a gépedet. Nem fog visszajönni érted. A másik, ami hasonló esemény ehhez, az a landolás az anyahajón. Akárhogyan nyomod a kiírt gombokat, nem fog sikerülni, csak hatalmas szerencsével. Az esetek 99%-ában rossz helyen landolsz, és felrobbansz, vagy pedig beleesel a vízbe.
Big Rigs: Over the Road Racing
Ez a játék egy legenda, és nem hiába. Igazi példa arra, hogy hogyan lehet olyan játékot csinálni, amit be sem fejeztek, de pénzért árulják. Maga a játék egy kamionos autóverseny lenne, azzal a céllal, hogy ki tudja célba vinni a szállítmányt hamarabb, mialatt a zsaruk üldöznek. A borítón legalábbis ez áll. Sajnos ez csak egy átverés, ugyanis a játékban zsaruk egyrészt nincsenek, másrészt pedig a mesterséges intelligencia nem létezik. Máshogy fogalmazva: a rivális kamion sosem fog elindulni, hogy versenyezzen veled. Amint elindul a játék, ő csak egy helyben áll, a játék végééig. Így még a verseny szó is megkérdőjelezhető, mert mindig te fogsz nyerni, ezenkívül pedig semmilyen szállítmány sincsen. De ez még semmi, mert a játékban a fizika se létezik. Akármilyen síkon elindulhatsz, a kamionnal minden felszínen át tudsz menni, akármilyen dombon, hegyen, bármin. Hozzá vagy ragadva a padlóhoz, és nem tudsz visszacsúszni se. Ha elengeded a gázt, egyszerűen úgy maradsz egészen addig, amíg újra be nem nyomod, akár egy hegy tetején. A hegyeken túl pedig kijutsz a világvégére, a szó minden értelmében. Azok után semmi nincs, csak egy nagy fehér képernyő, ahol az idők végezetéig száguldhatsz a kamionoddal, ami az idősík ugrás következtében érdekesen kezd el viselkedni. Egy másik mókás dolog az, hogy a végtelenségig gyorsulhatsz. Ám, ha tolatni kezdesz, a sebességmérőd folyamatosan duplázódik, és fél perc alatt azon kapod magad, hogy a gigantikus, sok-sok tonnát nyomó kamionod hirtelen 1000-el kezd menni. És sosem akad ki a sebességmérő. A rekordom kb. 600 milliárd környékén volt. Hihetetlen, de legalább kipróbálhattam, hogy milyen az, amikor meghaladom egy kamionnal a fénysebességet. Amúgy, annak ellenére, hogy a játék egy borzadályt, nekem tetszett. Hogy miért? Mert mókás, és megnevettet. Sőt, le is köt. És pont ez a lényege egy játéknak. Olyan rossz, hogy az jó, és muszáj volt helyet biztosítani neki ide.
Deadly Towers
Egy újabb rossz nintendos játék. A játékmechanizmus kb. a Zeldát próbálja imitálni, ám nagyon rosszul. Hogy mi a gond? Hogy túl nehéz. Nem szoktam pattogni azért, mert egy játék nehéz, mert legalább nagyobb a kihívás, és hosszabb a játék, mert többet kell törni a fejedet rajta, és jobban kell taktikáznod. De itt viszont túlzásba vitték. Szinte már a játék elején másodperceken belül meghalhatsz, és a legegyszerűbb ellenség is szinte azonnal megöl, ha hozzád ér. Igen ám, de ez még semmi, mert a képernyő kb. 80%-át fel-alá repkedő, izgő-mozgó ellenségek lepik el folyamatosan, és a képernyő egyik oldaláról a másikra repkedő tűzgömbök, meg miegyebek. Szinte lehetetlen úgy mozogni, hogy ne jöjjön neked előbb-utóbb valami. De túl gyorsan sebeznek, és szinte azonnal leszedik az életedet. Ha pedig ez megtörténik, visszamész a játék elejére.
Egy újabb gond pedig azzal van, hogy nem tudhatod, hogy mi van az ajtók mögött. Amint elmenekültél egy ellenségekkel tömött helyről, azon kapod magad, hogy az összes képernyő szinte ilyen. De ha bemész egy ajtón, azt se tudhatod, hogy mi lesz közvetlenül előtted. Előfordul, hogy az ellenségek szó szerint flippereznek veled. Bemész egy ajtón, de ott egy kígyó. Az megsebez, úgyhogy hátrarepülsz, ki az ajtón. De az ajtón túl meg egy agresszív víztócsa (nem vicc) van, aki visszalök megint az ajtón, az ott váró kígyóhoz. Ez addig ismétlődik, amíg meg nem halsz. Na, szóval ilyesmi. Plusz, van egy újabb rossz dolog a játékban, az pedig a támadás. Az eleve vicces, hogy agresszív víztócsákba kardot dobálsz, hogy legyőzd, de a gond azzal van, hogy amint eldobod a kardot (ez az egyetlen támadási módszer van vele), meg kell várni, amíg elhagyja a képernyőt, vagy bele nem megy egy ellenségbe. A kard azonban lassú, és ha mellé megy, sok időbe fog telni, mire újra kardot dobálhatsz. Mert csak akkor tudsz újra támadni, ha az eldobott kard már "megszűnt" a képernyőn. Ami rossz, mert addig védtelen maradsz, és semmit nem érsz. Ráadásul, nézzétek meg a borítot. Ott egy nagy, erős harcos van, a játékban meg egy apró, pici valaki, aki inkább egy kölyökre hasonlít.
E.T the extraterrestrial
E.T, a földönkívüli... ki ne ismerné őt is? Sok ember kedvenc figurája. E.T aranyos, és csak haza szeretne térni. A mozikban átütő sikere volt, és mindenkinek tetszett. A hiba akkor volt, amikor az Atari futószalagon készíttette a sikeres háttérrel rendelkező videójáték-adaptációit, és az E.T is ezek között volt. A világ legrosszabb játékának tartják a Big Rigs mellett, és nem nehéz kitalálni, hogy miért. Míg a Big Rigs mókás volt, addig az E.T tönkretette az egész Atari céget, és majdnem az egész otthoni videójáték-ipart is. Voltak olyan játékok Atarira, amik abból álltak, hogy megkötözött indián nőket dugsz meg Custer parancsnokra emlékeztető pasassal, vagy hogy .. hadd ne soroljam. És ezek se voltak képesek elpusztítani az Atari életét, függetlenül attól, hogy ezeket nem ők csinálták. Az E.T-nek viszont sikerült. A karácsonyi bevásárlószezonzra készítették, olyan gyorsütemben készített játékok mellett, 1982-ben, mint a Pac Man (nem a játékgépes, hanem az ataris), ami szintén rosszul sült el, és összecsapott lett. Egyre több lett a pocsék játék, ám a csúcspontja az E.T volt, amiben a naivabb filmrajongókat próbálták beugratni. A játéknak gyakorlatilag semmi értelme nincs, és abból áll, hogy lyukakba ugrándozol, alkatrészeket keresni, hogy E.T-hez megjelenjen egy űrhajó, amivel hazatérhet. Ennyi. Lyukakba ugrándozol be, aztán kirepülsz onnan. Ám, ha csak nem vagy 100%-osan pontos, hiába repülsz ki a lyukból, mert azonnal vissza is esel. Sok szerencsét. Ezenkívül pedig, szörnyű a grafika, és borzalmas az egész, úgy, ahogy van. Az Atarin nehéz a grafikát szídni, mert eleve kezdetleges, de ott amúgyse számított, mert nem azért szerettük az ataris játékokat. Attól még lehetett egy játék nagyon addiktív és jópofa. Az E.T nem volt egyik se. A legtöbb E.T játékot visszavitték a készítőknek, akik voltak olyan hülyék, hogy több milliót gyártottak le belőlük, mintegy futószalagon, hogy vigyék karácsonykor. Hát, vitték is. Csak éppen vissza az eladóhoz.
Az E.T pénzügyileg és kritikailag is gigantikus bukta volt, és az Atari ezután becsődölt. Olyannyira, hogy a több millió megmaradt E.T játékot el kellett valahogy tüntetni, úgyhogy kivitték őket Texasba, és némi cementtel és egyebekkel szó szerint beásták őket a földbe... elvileg darabokban. Itt úgy tűnt, hogy az otthoni videójátékoknak vége, egészen addig, amíg nem jött a Nintendo, és bebizonyította, hogy nem csak pénznyelő, ócska játékokat lehet készíteni, amiket szezonhoz időzítenek.
Superman 64
Ki ne ismerné Supermant? Mindenki minimum hallott már róla, és szinte 99,9%, hogy csak jót. És miért? Mert a Superman tényleg jó. Már a nevében is benne van, hogy szuper, és eme szó jelentése nem más, mint "tökéletes, lenyűgöző". Amikor pedig egy ilyen címmel és háttérrel rendelkező filmet/képregényt átportoltolnak a Nintendo 64 játékkonzolra, és rosszul, akkor sejtheted, hogy valamit nagyon elszúrhattak. Még a legnagyobb Superman-rajongók is elmenekülnének ettől a játéktól, mert annyira rossz. Hogy miért? Elmondom. Azért, mert Superman szerepe a játékban kimerül abban, hogy karikákon repked át, és az egész időre megy. Azonban nagyon kevés az idő, és szinte 100%-os pontossággal kell átmenni az összes karikán. Ha csak egyet kihagysz, gyakorlatilag kezdheted előlről. És a pályák jórésze ebből áll. Szó szerint csak karikákon repkedsz, miközben anyázol, mert kirohantál az időből. Ha csak ici-picit mellémész a karika mellett, már nem veszi úgy a gép, hogy átmentél. És ez még csak az egyik baj. A másik az, amikor a karikás mókákon valahogy átverekedted magad. Ezután mindig kapsz egy küldetést, ám a szöveg, ami leírja, hogy mit kéne tenned, pár másodperc után eltűnik a semmibe, anélkül, hogy eltudtad volna olvasni. Azután pedig nagyon csekély időd van arra, hogy cselekedj, és lövésed sincs, hogy mit. És ha nem sikerül teljesítened a feladatot, mehetsz vissza karikákon repkedni.Shaq Fu
Mi van akkor, ha némi kung-fut összekeverünk egy Shaquille O'Neal nevű kosárlabdással, és átgyúrjuk klasszikus 2D-s verekedő játékká? Megkapjuk a Shaq Fu-t. Ebben a játékban három probléma van. Az egyik az, hogy hülye a sztori. A történet kb. annyi, hogy Shaq éppen elmegy Japánba, egy kosárlabda meccsre, de előtte beugrik egy kung fu dojoba. Aztán hirtelen átkerül egy másik dimenzióba, és azon kapja magát, hogy meg kell mentenie egy Nezu nevű kölyköt a gonosz Sett-Ra nevű múmia-harcos-akármitől. A másik gond a játékkal az, hogy az imént említett kosárlabdás úriember nevét csak azért biggyesztették rá a játékra, hogy jobban vigyék, beugratva ezzel pár naív rajongót, akik azt hitték, biztos jó móka lesz a játék. És a harmadik, ám legnagyobb baj, ami a játékot tönkretette, az a játékmenet. Az utóbbi két leírt dolog ehhez képest semmi, azok még elnézhetőek. De a teljesen gallyratett, rossz célzásrendszer már kevésbé. Ugyebár a Shaq Fu egy Street Fighter/Mortal Kombatre hajazó 2D-s verekedőjáték. Viszont, amint említettem, a célzórendszer nagyon rossz. Iszonyatosan nehéz néha eltalálni az ellenséget, főleg, hogy Shaq egy 2 méter magas debella, az ellenségei jórésze pedig kb. 165 cm környékén mozognak. Ha nagyon ügyes vagy, lecsaphatod az ellenséget, de sok szerencsét hozzá. A csúcs az, amikor a kölyköt megszállja valami gonosz szellem, és őt is le kell csapni, hogy magához térjen. Na már most, a kölyök jóformán egy törpe, és ezután már sejtheted, milyen lesz a csata.A játék olyannyira rossz, hogy létezik egy weboldal, ami arra szakosodott, hogy felvásároljon minden megmaradt Shaq Fu játékot, akár tulajdonosoktól is, és hogy aztán elpusztítsa őket, hogy "megtisztítsa az emberiséget ettől a szennytől".
Hotel Mario
Mariot mindenki ismeri, mindenki szereti, és egybenőtt a gyerekkorunkkal. Rossz Mario játék gyakorlatilag nincsen, még azokban a játékokban is jól viseli magát, ami alapjában véve nem is Mario cím, csak rábiggyesztették a nevét, pl. Mario Tennis. Mégis, akkor a Hotel Mario hogy került ide? A Nintendo cég sosem mocskolná be Mario nevét, hiszen ő az aranytojást tojó tyúkjuk. Igenám, csak hogy a Hotel Mario-t nem a Nintendo készítette, hanem a Phillips. Valamikor, 1994 környékén a Phillipsnek volt egy szerződése a Nintendo céggel, miszerint a Super Nintendo-hoz készült Super Mario World-höz segítenek folytatást készíteni. A folytatás végül nem általuk valósult meg, ám ettől a szerződés nem bomlott fel, és a Phillips legyártott egy új játékkonzolt, a Cd-i-t, ami hatalmas bukta lett. Engedélyt kaptak arra, hogy elkészítsenek egy Mario és egy Zelda játékot (ami végül egy trilógia lett, és szintén bukta, de erről lejjebb), ám meglátszik rajta, hogy nem a Nintendo csinálta őket. Elmondom, mi a baj: az, hogy a Hotel Marionak köze sincs a Mario játékokhoz, és csak egy lebutított valami. A pályák egyetlen képernyőn zajlanak, ahol ajtókon és lifteken át fel-le közlekedsz, miközben ki kell kerülni az ellenségeket, és be kell csukni az összes ajtót, ahol jönnek. Igenám, csak hogy az ajtók mindig újra és újra kinyílnak, ha nem vagy elég gyors. Amint az egyiket becsukod, egy másik már nyílik is. És a játék értelme ennyi. És ez még nem minden. Ha rosszkor jössz ki az ajtón, lehet, hogy éppen egyenesen belefutsz egy ellenségbe, de oké, ez még legyen a kisebb hiba. A nagyobb hiba az, hogy amikor ugrasz, a feletted levő emeleten mászkáló ellenség ugyanúgy megtud sebezni, mert átlógsz a padlón. Szóval, ha van melletted egy ellenség, akit át akarsz ugrani, akkor hiába ugrasz, mert a feletted levő megsebezhet ugyanúgy, mert túl közel kerültél hozzá. Iszonyat. Azóta se adnak el egyetlen Mario címet se másoknak a Nintendonál. Ja, igen, és időnként bejátszások is vannak, de kb. olyanok, mintha paint-el rajzolták volna őket.CD-i Zelda Trilogy
Feljebb megemlítettem már a Hotel Mario-t, ami a Phillips és a Nintendo közötti szerződés "gyermeke". Azonban, míg a Hotel Mario úgy-ahogy játszható, csak éppen semmi köze az igazi Mariohoz, addig a Phillips által összedobott Zelda-játékoknak a játékmenete is borzalmas. Ezt nem csak én találom ki, ha akárhol rákeresel az itt következő címekre, szinte mindenütt csak jajveszékelést fogsz hallani, és nem hiába. Olyan rosszak, hogy fájnak. Három Zelda játék készült a Cd-i-ra, név szerint: Link, the faces of evil - Zelda, the wand of Gamelon, és végül Zelda's adventure. Talán nem meglepő, hogy akárcsak a Hotel Mario esetében, ezeknek a zelda játékoknak sincs semmi köze az igazi zelda játékokhoz, amiket a Nintendo csinált. A videóbejátszások rémesek, akárcsak a fenti játék esetében, itt is olyan a minőség, mintha a windows paint rajzprogramjával dobták volna össze az egészet. Így még énis tudok rajzolni, ha kéne. Hogy mi velük a fő probléma? Túlvan bonyolítva, és túl nehéz, és semmi köze a többi nintendós zeldához. A tárgylistában a babrálás rosszul van megoldva, a harc is rosszul van megoldva (jó példa erre az, amikor apró micsodákat kéne legyőznöd, de olyan kicsik, hogy esélytelen, hogy eltalálod őket. Ők viszont kivétel nélkül mindig megsebeznek), és a hangulat is a béka segge alatt. Rémesek. Ha a Hotel Mario fájt, mert csak egy rossz Mario rókabőr, ez a Zelda trilógia akkor egyenesen olyan, mintha hátbaszúrtak volna egy késsel, és megforgatnák benned. Fáj.Daikatana
John Romero. Beugrik valami erről a névről? Ha nem, elárulom, hogy ő volt a Wolfenstein 3D és a Doom egyik kulcsembere. Gyakorlatilag egy ünnepelt alak volt, aki részt vett egy új dimenzió létrehozásában a videójátékok történelmében, mégpedig az FPS (First Person Shooter - Első Személyű Lövöldözés) kategóriájában mozgolódott. Végül, egy vita után az ID cégtől, akiknél dolgozott, lelépett, és elment elkészíteni a saját FPS játékát, a Daikatana-t. Hogy mégis mitől lehetett olyan rossz a játék? John nem volt hülye, csak éppenséggel túl nagy volt az arca, és ez lett a veszte. Nagyon agresszív marketingbe kezdtek, és az egyik reklámplakáton még az is állt, hogy "John Romero's gonna make you his bitch. Suck it down (magyarul: John Romero a kurvájává fog tenni. Nyeld csak le)". Nos, sajnos John Romero senkit se tudott a qrvájává tenni. A játék ugyanis elavult volt, és rossz. 
Alapjában véve a grafika nekem sosem számít nagyon a játékoknál, de az FPS-nek ez az egyik nagy lényege. Azért első személyű lövöldözés a címe, mert olyan, mintha a főszereplőnek a szemeiből látnál, és a grafikának itt igenis nagy szerepe van. Amikor a játék kijött 2000-ben, a Quake 2-es grafikai motor már rég elavult, ám az, ami a játékélményt megöli, az az MI. Több olyan pálya van, ahol valaki veled tart, és ilyenkor figyelni kell arra, hogy meg ne ölesse magát az akció közepén. Csak hogy az MI (Mesterséges Intelligencia) rossz, és néha olyan, mintha szándékosan kiakarnák magukat nyiratni a társaid. Ha pedig ez megtörténik, a játéknak vége. Azonkívül pedig, jó sok benne a bug (avagy hiba), amit nem tudtak kijavítani a megjelenés előtt. Pár hónapra a PC-s verzió után megjelent a Nintendo 64-re is, ám ott mégjobban le volt butítva, a társaidat kivették, és köd által borítottá tettek bizonyos helyeket, hogy ne láss el túl távolra annak érdekében, hogy ne akadjon ki a Nintendo a teljesítménytől, amit a játék megkövetelne. Összesítve: agresszív marketing + befejezetlen játék = rossz játék.The Sims 2 stuff packs
Igazából ezek nem önálló játékok, hanem cucc-pakkok a Sims 2 játék alá. Maga a sims egy remek játék, sőt, kimerem jelenteni, hogy a valaha készült egyik legjobb ötlet, amit megvalósítottak. Azelőtt sohasem volt olyan játék, ahol nem valami akcióhős vagy, hanem családot alapítasz, és virtuálisan éldegélsz, szimulálva a valóságot. Munkát kell keresni, ismerkedni kell, házasodni kell, vásárolgatni az otthonba, házakat nézni magadnak, gyereket csinálni, biztosítani a családfát, kivinni a szemetet, enni-inni, wc-re menni, fürdeni, kertészkedni, tanulni, parkettázni, stb... más szóval, a Sims igenis jó játék, és megérdemli, hogy bekerüljön az eladások élére. Meg is tette. Rengeteg kiegészítő lemez jött az alapjátékra, és mindegyik kelendő volt. A kiegészítőlemezekkel nem volt bajom, mert mindig hozzáadtak egy új központi játékelemet az egészhez, amitől megérte megvenni. Pl. háziállatok, belváros, nyaralás, stb... aztán jött a második rész, ami mindezt 3D-be vitte át, kornak megfelelő grafikával és motorral. Ez várható volt, sőt, kötelező egy kelendő játékhoz, hogy modern folytatás készüljön, szóval ezzel se volt baj. Azt is előre tudtuk, hogy a kiegészítőlemezek egy része is újra megfog jelenni (szerencsére jórésze már az alapjátékba bele volt intergrálva), immár új köntösben. Azonban annyi újdonságot adtak, hogy nem tudok rájuk panaszkodni, mert sok eredeti ötlet volt bennük. Szóval, akkor mivel van a probléma? A cucc-pakkokkal. A cuccos-csomagok nem adnak hozzá semmi új központi játékelemet a játékhoz, mint pl. az Egyetem kiegészítő egyeteme, amiben elmehetsz fősulira tanulni, ismerkedni, és hajtani új karriekere, vagy az Évszakok, amiben, a nevéhez hűen, megjelennek az évszakok, és a sokkal részletesebb kertészkedés. De még sorolhatnám. A cucc-pakkok viszont csak új holmikat adnak hozzá a játékhoz, és semmi többet. Egy cucc-pakkban kb. 30 új tárgy, és 20 ruha van, de megesik, hogy a 20 új tárgyat és 10-15 új ruhát is épp hogy csak eléri. Hogy ez az egész miért kidobás, és miért felháborító? Azonkívül, hogy hülyének nézik a naívabb, mindent megvásárló játékosokat, a cuccpakkok 3-4 ezer forint körül mozognak, míg a normális kiegészítőlemezek 7 ezerért, amik nem csak új központi játékelemeket, de több száz holmit és ruhát is hozzáadnak az egészhez. Na, melyik éri meg jobban? És hogy mitől bosszantó mindez? Azért, mert ha felmész a Sims 2 hivatalos weboldalára, a játékosok feltölthetik az általuk készített ruhákat, hajakat, stb, amelyeket te ingyen leszedhetsz. Újra megkérdezem: melyik éri meg jobban? Megvenni 4 ezer ft-ért egy cucc pakkot 15 ruháért, és 20 tárgyárt, vagy felmenni a www.thesims2.ea.com-ra, regisztrálni, és percek alatt leszedni több ezer.. bár, mit ezer, inkább több százezer cuccot? Na, és ez fájó. A szomorú az, hogy a cucc pakkokat kilójával veszik, és erre csak azt tudom mondani, hogy sok a hülye, akik úgy dobálják a pénzt, hogy meg se próbálnak jobban utánanézni az egésznek.Top Gun
A jó öreg Nintendora is jutottak rossz játékok bőven, és a Top Gun egy remek példa rá. Magával a kinézettel nem lenne baj, a maga idejében még szép volt, és jó. Azzal meg főleg nem volt baj, hogy egy nagyon korai FPS volt, avagy első személyű lövöldözős játék, amiben egy harci repülőgépet irányítottál, a pilóta szemeiből nézve. A lövöldözés jó móka, és nincs probléma a küldetésekkel. Hogy mi az, ami tönkreteszi a játékot? Nos, a landolás, és az üzemanyag-feltöltés. Ezeket szinte lehetetlen megcsinálni. Nem viccelek. Amikor landolni kell, vagy feltölteni az üzemanyagot egy kiküldött repülő segítségével, kiírja a játék, hogy melyik gombokat kell nyomni. De hiába nyomod őket, az istennek se megy, és ha csak valahol elszúrod, már nyúlhatsz a kalapácsért. És nincs második esélyed. Ha az üzemanyag utántöltő repülőgép elmegy, gyakorlatilag akár bele is zuhanhatsz a tengerbe, mert már nincs lehetőséged újra feltölteni a gépedet. Nem fog visszajönni érted. A másik, ami hasonló esemény ehhez, az a landolás az anyahajón. Akárhogyan nyomod a kiírt gombokat, nem fog sikerülni, csak hatalmas szerencsével. Az esetek 99%-ában rossz helyen landolsz, és felrobbansz, vagy pedig beleesel a vízbe.Big Rigs: Over the Road Racing
Ez a játék egy legenda, és nem hiába. Igazi példa arra, hogy hogyan lehet olyan játékot csinálni, amit be sem fejeztek, de pénzért árulják. Maga a játék egy kamionos autóverseny lenne, azzal a céllal, hogy ki tudja célba vinni a szállítmányt hamarabb, mialatt a zsaruk üldöznek. A borítón legalábbis ez áll. Sajnos ez csak egy átverés, ugyanis a játékban zsaruk egyrészt nincsenek, másrészt pedig a mesterséges intelligencia nem létezik. Máshogy fogalmazva: a rivális kamion sosem fog elindulni, hogy versenyezzen veled. Amint elindul a játék, ő csak egy helyben áll, a játék végééig. Így még a verseny szó is megkérdőjelezhető, mert mindig te fogsz nyerni, ezenkívül pedig semmilyen szállítmány sincsen. De ez még semmi, mert a játékban a fizika se létezik. Akármilyen síkon elindulhatsz, a kamionnal minden felszínen át tudsz menni, akármilyen dombon, hegyen, bármin. Hozzá vagy ragadva a padlóhoz, és nem tudsz visszacsúszni se. Ha elengeded a gázt, egyszerűen úgy maradsz egészen addig, amíg újra be nem nyomod, akár egy hegy tetején. A hegyeken túl pedig kijutsz a világvégére, a szó minden értelmében. Azok után semmi nincs, csak egy nagy fehér képernyő, ahol az idők végezetéig száguldhatsz a kamionoddal, ami az idősík ugrás következtében érdekesen kezd el viselkedni. Egy másik mókás dolog az, hogy a végtelenségig gyorsulhatsz. Ám, ha tolatni kezdesz, a sebességmérőd folyamatosan duplázódik, és fél perc alatt azon kapod magad, hogy a gigantikus, sok-sok tonnát nyomó kamionod hirtelen 1000-el kezd menni. És sosem akad ki a sebességmérő. A rekordom kb. 600 milliárd környékén volt. Hihetetlen, de legalább kipróbálhattam, hogy milyen az, amikor meghaladom egy kamionnal a fénysebességet. Amúgy, annak ellenére, hogy a játék egy borzadályt, nekem tetszett. Hogy miért? Mert mókás, és megnevettet. Sőt, le is köt. És pont ez a lényege egy játéknak. Olyan rossz, hogy az jó, és muszáj volt helyet biztosítani neki ide.Deadly Towers
Egy újabb rossz nintendos játék. A játékmechanizmus kb. a Zeldát próbálja imitálni, ám nagyon rosszul. Hogy mi a gond? Hogy túl nehéz. Nem szoktam pattogni azért, mert egy játék nehéz, mert legalább nagyobb a kihívás, és hosszabb a játék, mert többet kell törni a fejedet rajta, és jobban kell taktikáznod. De itt viszont túlzásba vitték. Szinte már a játék elején másodperceken belül meghalhatsz, és a legegyszerűbb ellenség is szinte azonnal megöl, ha hozzád ér. Igen ám, de ez még semmi, mert a képernyő kb. 80%-át fel-alá repkedő, izgő-mozgó ellenségek lepik el folyamatosan, és a képernyő egyik oldaláról a másikra repkedő tűzgömbök, meg miegyebek. Szinte lehetetlen úgy mozogni, hogy ne jöjjön neked előbb-utóbb valami. De túl gyorsan sebeznek, és szinte azonnal leszedik az életedet. Ha pedig ez megtörténik, visszamész a játék elejére.Egy újabb gond pedig azzal van, hogy nem tudhatod, hogy mi van az ajtók mögött. Amint elmenekültél egy ellenségekkel tömött helyről, azon kapod magad, hogy az összes képernyő szinte ilyen. De ha bemész egy ajtón, azt se tudhatod, hogy mi lesz közvetlenül előtted. Előfordul, hogy az ellenségek szó szerint flippereznek veled. Bemész egy ajtón, de ott egy kígyó. Az megsebez, úgyhogy hátrarepülsz, ki az ajtón. De az ajtón túl meg egy agresszív víztócsa (nem vicc) van, aki visszalök megint az ajtón, az ott váró kígyóhoz. Ez addig ismétlődik, amíg meg nem halsz. Na, szóval ilyesmi. Plusz, van egy újabb rossz dolog a játékban, az pedig a támadás. Az eleve vicces, hogy agresszív víztócsákba kardot dobálsz, hogy legyőzd, de a gond azzal van, hogy amint eldobod a kardot (ez az egyetlen támadási módszer van vele), meg kell várni, amíg elhagyja a képernyőt, vagy bele nem megy egy ellenségbe. A kard azonban lassú, és ha mellé megy, sok időbe fog telni, mire újra kardot dobálhatsz. Mert csak akkor tudsz újra támadni, ha az eldobott kard már "megszűnt" a képernyőn. Ami rossz, mert addig védtelen maradsz, és semmit nem érsz. Ráadásul, nézzétek meg a borítot. Ott egy nagy, erős harcos van, a játékban meg egy apró, pici valaki, aki inkább egy kölyökre hasonlít.
E.T the extraterrestrial
E.T, a földönkívüli... ki ne ismerné őt is? Sok ember kedvenc figurája. E.T aranyos, és csak haza szeretne térni. A mozikban átütő sikere volt, és mindenkinek tetszett. A hiba akkor volt, amikor az Atari futószalagon készíttette a sikeres háttérrel rendelkező videójáték-adaptációit, és az E.T is ezek között volt. A világ legrosszabb játékának tartják a Big Rigs mellett, és nem nehéz kitalálni, hogy miért. Míg a Big Rigs mókás volt, addig az E.T tönkretette az egész Atari céget, és majdnem az egész otthoni videójáték-ipart is. Voltak olyan játékok Atarira, amik abból álltak, hogy megkötözött indián nőket dugsz meg Custer parancsnokra emlékeztető pasassal, vagy hogy .. hadd ne soroljam. És ezek se voltak képesek elpusztítani az Atari életét, függetlenül attól, hogy ezeket nem ők csinálták. Az E.T-nek viszont sikerült. A karácsonyi bevásárlószezonzra készítették, olyan gyorsütemben készített játékok mellett, 1982-ben, mint a Pac Man (nem a játékgépes, hanem az ataris), ami szintén rosszul sült el, és összecsapott lett. Egyre több lett a pocsék játék, ám a csúcspontja az E.T volt, amiben a naivabb filmrajongókat próbálták beugratni. A játéknak gyakorlatilag semmi értelme nincs, és abból áll, hogy lyukakba ugrándozol, alkatrészeket keresni, hogy E.T-hez megjelenjen egy űrhajó, amivel hazatérhet. Ennyi. Lyukakba ugrándozol be, aztán kirepülsz onnan. Ám, ha csak nem vagy 100%-osan pontos, hiába repülsz ki a lyukból, mert azonnal vissza is esel. Sok szerencsét. Ezenkívül pedig, szörnyű a grafika, és borzalmas az egész, úgy, ahogy van. Az Atarin nehéz a grafikát szídni, mert eleve kezdetleges, de ott amúgyse számított, mert nem azért szerettük az ataris játékokat. Attól még lehetett egy játék nagyon addiktív és jópofa. Az E.T nem volt egyik se. A legtöbb E.T játékot visszavitték a készítőknek, akik voltak olyan hülyék, hogy több milliót gyártottak le belőlük, mintegy futószalagon, hogy vigyék karácsonykor. Hát, vitték is. Csak éppen vissza az eladóhoz.
Az E.T pénzügyileg és kritikailag is gigantikus bukta volt, és az Atari ezután becsődölt. Olyannyira, hogy a több millió megmaradt E.T játékot el kellett valahogy tüntetni, úgyhogy kivitték őket Texasba, és némi cementtel és egyebekkel szó szerint beásták őket a földbe... elvileg darabokban. Itt úgy tűnt, hogy az otthoni videójátékoknak vége, egészen addig, amíg nem jött a Nintendo, és bebizonyította, hogy nem csak pénznyelő, ócska játékokat lehet készíteni, amiket szezonhoz időzítenek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)