Éppen most lesz hatodik hónapja, hogy nem írtam semmit. Ugh.
De jó okom volt rá. Belefektettem minden erőmet a tanulásba, figyelembe véve, hogy csak pár hetem volt az előző félév után kipihenni a fáradtságokat. Ha ellazulok, akkor elszáll a képességem is a koncentrálásra. Úgy éjfél után azért mindig szakítok időt kikapcsolódni, na meg persze elmegyek időnként sétálni is. Séta közben jól esik felmondani a tananyagot, mert a levegő ébren tart.
Ez nehezebb volt, mint a múlt félév, de egyben valamivel biztosabb is. Még nincsen vége, de igazából nem tartok tőle, csak egy valamitől. Az EU közmenedzsment elnevezésű borzalomtól, aminek a tanárnője, aki ilyen tipikus fiatal, valószínűleg protekcióval bekerült kis cafka, pikkel az osztályra, és ott tesz nekünk keresztbe, ahol tud. Azt se tudom, hogy elmehetek -e egyáltalán vizsgázni, mert közös beadandót kell csinálni, ahol -ha valaki elszúrja- rossz az egész. Ő pedig bizony minden apró hibát vagy számára hibát azonnal kiszemez. De ennél többet én se tudok tenni. Ha meghúz emiatt, jelentést teszek ellene, mert ez kissé pofátlanság. Ha ez se jönne össze, ismerve a magyar korrupciót, akkor pedig még mindig ott van a klasszikus maszk+ütő megoldás.
Már csak pár hét, és vége az egésznek. Mondanom sem kell, mennyire várom már! Jól fog jönni az a 2 és fél hónap pihenés.
2011. május 30., hétfő
2010. december 20., hétfő
December 20
Sziasztok.
Nagyon rég nem írtam, mert rengeteget kellett tanulnom a főiskolán. Nem mintha kötelezett volna rá bárki is, de én beleadtam (illetve adom most is) minden erőmet. Elvégre ez egy lehetőség arra, hogy több legyek annál, aki most vagyok. Ha ezt is elbaltáznám, akkor mehetnék utcaseprűnek, amit nem szeretnék, és szerintem senki se. Kipróbáltam azt is, hogy milyen a nap 24 órájában tanulni... és higgyétek el, hogy fárasztó. De amikor másnap felkelsz, újra erősnek érzed magad, és magabiztosabbnak, mert tudod, hogy haladtál. Úgyhogy ingert érzel arra, hogy tovább menj, és ne állj le. Nem is álltam.
Sose voltam még olyan jó tanuló, mint most. Talán az érettség felnőtt fejjel, talán a komolyabb felfogás, vagy csak az, hogy megtanultam, hogy az élet irdatlan nagy pofont tud adni a legkisebb hibáért is, ha nem figyelsz rá eléggé oda. De inkább ennek a háromnak a kombinációja az, ami hajtott, semmint egyenként valamelyik. Eddig a legrosszabb év végi jegyem a hármas, emellett van kettő ötösöm, és egy négyesem. Még lesz egy utolsó január hetedikén... ebből van a legtöbb tananyag. Igaz, ellentétben az előzőekkel, amik tömény fogalmakkal voltak tele, itt nincs annyira sok ilyesmiből. A fele történetekből áll... csak a tartalmát kell ismerni, kulcsszavakból nincs olyan sok, mert te, magad is megtudod őket fogalmazni. Ez valamennyire előnyt jelent. A 27 anyagból már 10-et átnéztem. Jelenleg is ismételek, így hajnali 2-kor. Már azt is csodálom, hogy egyáltalán volt időm írni ide, de nincs jobb dolgom úgyse, szóval...
Egyébként meg rengeteg új dolgot megtanultam ezekből. Sok mindenre felnyitották a szememet, igaz, ez attól függ, hogy ki-hogyan értelmezi. Az osztályfőnökömet idézve, sose kell vakon elhinni azt, amit mond vagy ír valaki, legyen az akár tanár, akár átlagember, akár egy munkatársad, vagy bárki. Mindent úgy kell értelmezni, ahogy jónak látod.. a magad képére kell formálni az egészet. Ha nem is értesz egyet vele, de megtudod fogalmazni úgy a fejedben, hogy mégis szimpatikusnak tűnjön a saját nézőpontodból, szemléletedből.
Ha már a tanárok, meglepett, hogy most nem egy trágár, nagyszájú, a tanári diplomát valószínűleg csak kapcsolatok árán összeszedett alakok tanítanak itt. Simán azonosulni tudok velük, és talán ezért is könnyebb. Nem kell reszketnem, hogy akkor, ha megakarok kérdezni valamit, akkor lehet, hogy elküldenek a.. szóval, oda. Ironikus módon az iskolai diszkriminációkról, ill. a nem megfelelő tanári hozzáállásról is tanultam (illetve vizsgáztam), szóval ezek után szívesen belenéznék egy-egy nem túl kedves valakinek a szemébe még a régmúltból.
A lényeg, hogy jól vagyok. Az egyetlen dolog, ami rossz, az maximum az, amikor Pesten vagyok, és egész nap egymagam a szobában. A lakótársam el is nevezett buddhista remetének, néhány ismerőse pedig azt se tudta, hogy van lakótársa, mert sose láttak engem =D (pedig már fél éve egy helyen vagyunk) Semmi bajom velük, csak ők nem az én világom :P Ha 10 percnél több időt töltenék a közelükben, valószínűleg több alkoholt innák, mint egész életemben együtt. A múltkor egy buliról (tudniillik Levente DJ-ként dolgozik, ill. szervezőként) minimum 3 teli doboznyi (és nem kis doboznyi, hanem NAGY doboznyi) piát\kólát\üdítőitalt hoztak haza. Az egész utca lerészegedhetne már annyitól. Csodálom, hogy képesek voltak meginni.
Most odébb állok, majd írok. Remélhetőleg hamarabb :D Pás.
Nagyon rég nem írtam, mert rengeteget kellett tanulnom a főiskolán. Nem mintha kötelezett volna rá bárki is, de én beleadtam (illetve adom most is) minden erőmet. Elvégre ez egy lehetőség arra, hogy több legyek annál, aki most vagyok. Ha ezt is elbaltáznám, akkor mehetnék utcaseprűnek, amit nem szeretnék, és szerintem senki se. Kipróbáltam azt is, hogy milyen a nap 24 órájában tanulni... és higgyétek el, hogy fárasztó. De amikor másnap felkelsz, újra erősnek érzed magad, és magabiztosabbnak, mert tudod, hogy haladtál. Úgyhogy ingert érzel arra, hogy tovább menj, és ne állj le. Nem is álltam.
Sose voltam még olyan jó tanuló, mint most. Talán az érettség felnőtt fejjel, talán a komolyabb felfogás, vagy csak az, hogy megtanultam, hogy az élet irdatlan nagy pofont tud adni a legkisebb hibáért is, ha nem figyelsz rá eléggé oda. De inkább ennek a háromnak a kombinációja az, ami hajtott, semmint egyenként valamelyik. Eddig a legrosszabb év végi jegyem a hármas, emellett van kettő ötösöm, és egy négyesem. Még lesz egy utolsó január hetedikén... ebből van a legtöbb tananyag. Igaz, ellentétben az előzőekkel, amik tömény fogalmakkal voltak tele, itt nincs annyira sok ilyesmiből. A fele történetekből áll... csak a tartalmát kell ismerni, kulcsszavakból nincs olyan sok, mert te, magad is megtudod őket fogalmazni. Ez valamennyire előnyt jelent. A 27 anyagból már 10-et átnéztem. Jelenleg is ismételek, így hajnali 2-kor. Már azt is csodálom, hogy egyáltalán volt időm írni ide, de nincs jobb dolgom úgyse, szóval...
Egyébként meg rengeteg új dolgot megtanultam ezekből. Sok mindenre felnyitották a szememet, igaz, ez attól függ, hogy ki-hogyan értelmezi. Az osztályfőnökömet idézve, sose kell vakon elhinni azt, amit mond vagy ír valaki, legyen az akár tanár, akár átlagember, akár egy munkatársad, vagy bárki. Mindent úgy kell értelmezni, ahogy jónak látod.. a magad képére kell formálni az egészet. Ha nem is értesz egyet vele, de megtudod fogalmazni úgy a fejedben, hogy mégis szimpatikusnak tűnjön a saját nézőpontodból, szemléletedből.
Ha már a tanárok, meglepett, hogy most nem egy trágár, nagyszájú, a tanári diplomát valószínűleg csak kapcsolatok árán összeszedett alakok tanítanak itt. Simán azonosulni tudok velük, és talán ezért is könnyebb. Nem kell reszketnem, hogy akkor, ha megakarok kérdezni valamit, akkor lehet, hogy elküldenek a.. szóval, oda. Ironikus módon az iskolai diszkriminációkról, ill. a nem megfelelő tanári hozzáállásról is tanultam (illetve vizsgáztam), szóval ezek után szívesen belenéznék egy-egy nem túl kedves valakinek a szemébe még a régmúltból.
A lényeg, hogy jól vagyok. Az egyetlen dolog, ami rossz, az maximum az, amikor Pesten vagyok, és egész nap egymagam a szobában. A lakótársam el is nevezett buddhista remetének, néhány ismerőse pedig azt se tudta, hogy van lakótársa, mert sose láttak engem =D (pedig már fél éve egy helyen vagyunk) Semmi bajom velük, csak ők nem az én világom :P Ha 10 percnél több időt töltenék a közelükben, valószínűleg több alkoholt innák, mint egész életemben együtt. A múltkor egy buliról (tudniillik Levente DJ-ként dolgozik, ill. szervezőként) minimum 3 teli doboznyi (és nem kis doboznyi, hanem NAGY doboznyi) piát\kólát\üdítőitalt hoztak haza. Az egész utca lerészegedhetne már annyitól. Csodálom, hogy képesek voltak meginni.
Most odébb állok, majd írok. Remélhetőleg hamarabb :D Pás.
2010. augusztus 23., hétfő
Red Alert történetvonal
A Red Alertről nyugodtan kijelenthető, hogy minden idők egyik legjobb stratégiája, amellett, hogy rendkívül jó története van, és egyike az első olyan videójátékoknak, amik élőszereplős videókat és géppel készített videóbejátszásokat tartalmaztak. Persze mai szemmel a videók minősége nem tűnik túl jónak, de mikor 1996-ban megjelent, akkor még mindenkinek leesett az álla tőle.. ahogy ma is.
A Red Alert egy alternatív idősíkban játszódik, ahol a II. Világháború nem úgy volt ismert, ahogy a mi történelmünkben. A sztori azt feltételezi, hogy mi történne akkor, ha a náci Németország nem került volna hatalomba, és helyette egy központi szövetséges állam lenne a helyén.
Itt a Második Világháború 1946-ban tör ki, amikor is a Szovjetunió, a világ egyik legerősebb országa, heves hadjáratokat kezdett indítani a szomszédos államok ellen. A szovjetek nemzetközi politikai agresszivítása nem volt új - 1946 előtt az agresszív hozzáállásuk miatt az európai területek egy része bennük lelt új gazdát. Próbálva megelőzni egy háborút, a szovjetek (agresszívan előretolt) szerződéseket tolnak a szövetséges vezetők elé, ami miatt a határok alaposan megváltoznak. Néhány kelet-európai ország, beleértve Lengyelországot, arra kényszerültek, hogy befogadják a szovjet katonaságot a határaikon belül, és hogy helytartókat engedjenek a kormányukba. Előbb-utóbb ez az egész úgy végződött, hogy a Szovjetunió úgy kolonizálta Kelet-Európa háromnegyedét, hogy egyetlen lövésnek sem kellett eldördülnie.
===
Az egész úgy kezdődött, hogy az eredeti II. Világháború után Albert Einstein elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy megakadályozza azt a sok borzalmat, amit a pusztító háború okozott a világgal, és a lakóival. Einstein feltalálta a Kronoszférát, egy olyan gépet, ami képes térben és időben mozgatni tárgyakat, és személyeket (a kronoszféra ötlete nem csak a Red Alertből jön; kevésbé ismert, de a sikertelennek bizonyult Philadelphia kísérletben vetettek be egy úgynevezett Kronó-kísérletet, amit egy hajón teszteltek le, és a rajta levő kísérleti alanyokon; a hajó megmaradt, de az emberek eltűntek rajta. A kormány letagadta összeesküvés-elméletnek). Miután a kronoszférát kellőképpen működésre tudták bírni, Einstein visszamegy az időben, kétségbeesetten megpróbálva megváltoztatni az idővonalat; 1924-be került vissza, ahol a Sörpuccs után a börtönbüntetését letöltött Hitlerrel akart találkozni. Miután ez megtörtént, beszélgetett vele, és egy támogatójának adja ki magát. Mikor Hitler letette a táskáját, hogy kezet rázzon a professzorral, a kronoszféra működésbe indult ismét; Hitler felszívódott az időben, örökre kiradírozódva onnan. Ennek a következménye az, hogy a Náci Párt sosem tudott kellően erős lenni ahhoz, hogy megszilárdítsa a hatalmát, és megmenekült 60 millió ember. Azonban az időutazásnak volt egy mellékhatása: Hitler hatalomra kerülése nélkül a Szovjetuniót senki sem gyengítette meg, amitől is a Vörös Hadsereg óriásira duzzadt, beleértve a tengeri és a légi hadviselést is. Senki sem került Sztálin útjába, aki továbbra is de facto főtitkár maradt, és a céljai ellen sem tudott fellépni senki. A szovjetek akkora erejű katonai hadsereget létesítettek, amivel a legerősebbnek számítottak a bolygón, és rövidesen egész Egyesült Európa hadüzenetet kapott. Ahelyett, hogy 1939-ben kezdődött volna a háború, ahogy eredetileg, itt 1946-ban történik.
Világtérkép a háború későbbi részeiben. A sötétkék Szövetséges államokat jelez, a vörös a Szovjet hadsereg által irányított nemzeteket. Kína, ami világoskékkel van jelezve, nem volt tagja a Szövetségeseknek, de a Szovjet hadsereg őket is lerohanta.
A Szövetséges hadtestnek sikerült terepet szereznie Közép-és Kelet Lengyelországban, és meg is tudták tartani. Tanya Adamset ismét kiküldték, hogy szabotáljon hidakat, ez alkalommal a Lengyel-Szovjet határon, amit gyorsan és időben teljesít is. Azonban a szovjetek megtámadták Bulgáriát és Törökországot, Skandináviában pedig kezd nőni a befolyásuk. A kétségbeesett Török hadsereg visszavonult Irakig, és elfoglalták azt egy gyors ostromban, azonban a saját országuk szovjet kézre került.
Tanya küldetése kudarcot vallott, a szovjetek ugyanis körbevonták és elpusztították a túlerővel szemben álló Szövetséges hadsereget Lengyelországban, ráadásul egyre gyorsabban elkezdték visszaszerezni az elveszett területeiket. Ezalatt ugyanazt a hegyi átkelőt is fenyegették, ahol az A9-es Szövetségi Parancsnok egyszer már utat tisztított. Ekkor viszont az ellenállás ismét megnőtt, és a szovjeteket egy hősi csatában visszaverték, függetlenül attól, hogy alapos technológiai előnyben voltak az erősen páncélzott szovjet tankok a szövetségesek könnyű tankjaival szemben.
Fordul a kocka
Ekkor történt az, hogy a magas tisztségű szovjet kutató, Vlagyimir Kosygin dezertálni kívánt a Szövetségesekhez, és kapcsolatba lépett Von Esling Tábornokkal, megadva a koordinátáit. Egy, feltűnést kerülő kisebb támadócsoport indult, hogy kihozzák Rigából, a Litván Szovjet Köztársaság fővárosából. Kosygint sikerült kimenekíteni egy merész hadművelet, és az azt követő menekülés során, ahol fejvadászok sokasága próbálta a tudóst megölni. A dezertőr elárult terveket Sztálin titkos fegyvereiről: az atombombákról. Miután elmeséli, hogy mire képesek, Von Esling Tábornok ismét kiküldi az A9-es Parancsnokot az Urál hegységre, mélyen Szovjet területre, ahol lerohanták az ott fekvő katonai bázist, mely az atomfegyvereket tartalmazza, és a kutatóközpontot. Viszont az ostrom során kiderült, hogy a bázis föld alatt raktározott rakétasilókat is tartalmaz - abban a pillanatban, hogy a Szövetségesek elkezdték megtámadni a bázist, a rakétákat kilőtték az európai fővárosokra.
A szövetségesek gyors támadásokkal hamar leharaptak Oroszországból jelentős területeket a háború végkifejletének közeledtével
A Szövetséges Légvédelmi Longbow-rakétás Helikopterek kritikusak voltak arra a célra, hogy segítsék az erős szovjet páncélosok ritkítását.
Csak hogy legyen mindenkinek sejtése, ki kicsoda:
Nikos Stavros
Görögországban született és nevelkedett, Stavros egy igazi hazafi katona, aki mély érzelmeket táplál a hazájáról. Ezenkívül nagyon tehetséges, és folyamatosan tanácsokkal látja el a feletteseit, és a beosztottjait. Esling tábornok jóbarátja.
A Red Alertben nagyon dühös és haragos lesz, miután Görögországot lerohanják a támadó Szovjet csapatok, és elöntik a háborús bűnöktől harsogó hírek a médiát. Később azonban visszaszedi az önuralmát, ahogy Moszkva felé kezdenek haladni a Szövetséges csapatok. Miután a Kremlint sikerül megszerezni, Stavros képes egyedül bemenni a romokba, csak azért, hogy megtalálja Sztálint, hogy meggyőződjön arról, hogy többet ő nem fog kijönni onnét.
A Counterstrike kiegészítésben Stavrosról még több dolog derül ki, és arról, hogy miért lett olyan, amilyen. Saját maga ment el Görögországba, hogy felmérje a szovjet támadás utóhatásait, és borzalmas dolgokat tapasztalt: a szovjet katonák teljes családokat végeztek ki az otthonukban, házakat égettek le a lakosaikkal együtt, és harci kutyákat uszítottak védtelen emberekre. Ezek után Stavros számára a háború személyessé válik.
Adams egy civil önkéntes (pontosabban mondva zsoldos), aki a Szövetségesek mellé áll, de hivatalosan nem szerepel a seregben. A kommandós különösen élvezi Gunter von Esling tábornok vendégszeretét, aki nagyon értékesnek becsüli. Nikos Stavros Tábornok ugyan először ideges lesz, mikor megtudja, hogy Esling egy ismeretlen, hadseregtől független, és nem általuk képzett alakban bízik meg, de mikor meghallja a híreket, hogy Tanya folyamatosan sikert arat, elfogadja.
Személyiség
Tanya Adams egy fontos szereplő a Szövetséges kampányban. Az A9-es tereptábornok irányítása alatt ő szabadítja ki Einsteint a szovjet kutatólaborból, miután azok Németországban tartják foglyul, és ő szabotálta a hidak javarészét is, mikor a szovjetek megpróbáltak először benyomulni Kelet-Európába.
Mialatt információkat gyűjt ellenséges területekről, Adamst elfogják, Von Esling pedig mentőosztagot küld érte. Egy kém kiszabadítja, de az életét veszti. Miután a légvédelmi ütegeket, amik a börtön körül vannak, felrobbantja, egy harci helikoptert küldenek érte. Tanya volt az a valaki is, aki figyelmeztette a Szövetséges parancsnokságot a Vasfüggöny projektre.
Ha a szovjet történetet játsszuk, a története máshogy végződik: Adams behatol egy atomerőműbe, mélyen a szovjet területen, ahol megpróbálja túltölteni egy kétségbeesett próbálkozásként arra, hogy megállítsa a szovjet offenzívát. A szovjet parancsnok viszont bevezeti a csapatait az erőműbe, és ott aktiválják az önvédelmi rendszert: Tanya nem éli túl, a Szovjetunió pedig megmenekül.
Gunter von Esling
======
A9-es tábornok:
A szövetséges történetmódban ő alakítja a játékost. Más szóval, az te vagy.
======
Vladimir Kosygin
A háború későbbi szakaszában fontos szereplővé vált, valamint nukleáris hadviselési stratégává.
Kosyginnak viszont elege lett Sztálinból, miután az a háború rosszra fordulása után a sajátjain kezdte kiélni magát, és a haragját rajtuk vezette le. Miután elérte a tűréshatárát (és féltette az életét), kapcsolatba lépett a Szövetségesekkel, és Von Eslinggel, akik végül kiszabadították. Az ő segítségével derül ki az, hogy micsoda az az atombomba, és hogy mekkora rombolásra képes, ha azt a szovjetek bevetik. Ő adja meg a koordinátákat is a rakétasilókhoz a parancsnoknak.
A Red Alert egy alternatív idősíkban játszódik, ahol a II. Világháború nem úgy volt ismert, ahogy a mi történelmünkben. A sztori azt feltételezi, hogy mi történne akkor, ha a náci Németország nem került volna hatalomba, és helyette egy központi szövetséges állam lenne a helyén.
Itt a Második Világháború 1946-ban tör ki, amikor is a Szovjetunió, a világ egyik legerősebb országa, heves hadjáratokat kezdett indítani a szomszédos államok ellen. A szovjetek nemzetközi politikai agresszivítása nem volt új - 1946 előtt az agresszív hozzáállásuk miatt az európai területek egy része bennük lelt új gazdát. Próbálva megelőzni egy háborút, a szovjetek (agresszívan előretolt) szerződéseket tolnak a szövetséges vezetők elé, ami miatt a határok alaposan megváltoznak. Néhány kelet-európai ország, beleértve Lengyelországot, arra kényszerültek, hogy befogadják a szovjet katonaságot a határaikon belül, és hogy helytartókat engedjenek a kormányukba. Előbb-utóbb ez az egész úgy végződött, hogy a Szovjetunió úgy kolonizálta Kelet-Európa háromnegyedét, hogy egyetlen lövésnek sem kellett eldördülnie.
===
Az egész úgy kezdődött, hogy az eredeti II. Világháború után Albert Einstein elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy megakadályozza azt a sok borzalmat, amit a pusztító háború okozott a világgal, és a lakóival. Einstein feltalálta a Kronoszférát, egy olyan gépet, ami képes térben és időben mozgatni tárgyakat, és személyeket (a kronoszféra ötlete nem csak a Red Alertből jön; kevésbé ismert, de a sikertelennek bizonyult Philadelphia kísérletben vetettek be egy úgynevezett Kronó-kísérletet, amit egy hajón teszteltek le, és a rajta levő kísérleti alanyokon; a hajó megmaradt, de az emberek eltűntek rajta. A kormány letagadta összeesküvés-elméletnek). Miután a kronoszférát kellőképpen működésre tudták bírni, Einstein visszamegy az időben, kétségbeesetten megpróbálva megváltoztatni az idővonalat; 1924-be került vissza, ahol a Sörpuccs után a börtönbüntetését letöltött Hitlerrel akart találkozni. Miután ez megtörtént, beszélgetett vele, és egy támogatójának adja ki magát. Mikor Hitler letette a táskáját, hogy kezet rázzon a professzorral, a kronoszféra működésbe indult ismét; Hitler felszívódott az időben, örökre kiradírozódva onnan. Ennek a következménye az, hogy a Náci Párt sosem tudott kellően erős lenni ahhoz, hogy megszilárdítsa a hatalmát, és megmenekült 60 millió ember. Azonban az időutazásnak volt egy mellékhatása: Hitler hatalomra kerülése nélkül a Szovjetuniót senki sem gyengítette meg, amitől is a Vörös Hadsereg óriásira duzzadt, beleértve a tengeri és a légi hadviselést is. Senki sem került Sztálin útjába, aki továbbra is de facto főtitkár maradt, és a céljai ellen sem tudott fellépni senki. A szovjetek akkora erejű katonai hadsereget létesítettek, amivel a legerősebbnek számítottak a bolygón, és rövidesen egész Egyesült Európa hadüzenetet kapott. Ahelyett, hogy 1939-ben kezdődött volna a háború, ahogy eredetileg, itt 1946-ban történik.
A kezdetleges szovjet előrenyomulás nem ütközött különösebb ellenállásba
A szovjetek részéről a háború akkor kezdődött, amikor inváziót szerveztek a szovjet katonák Kelet-Ázsiára. A kampány alatt Gradenko Tábornagy kitűnt a többiek közül, és nem sokkal később Sztálin egyik legbizalmasabb tábornokává vált. Mielőtt Európát is invázió alá vonták volna, az egyik fő megbízatása az volt, hogy tesztelje a hadtéren a szovjet vegyi fegyvereket.
Az egyik legtragikusabb esemény az volt, amikor a Lengyel ellenállási mozgalom Torún falujában nyíltan fegyvert ragadott a civilekkel a behatoló szovjetek ellen; rengeteg ember halt meg. Miközben ez történt, a szovjetek már irányítás alá vonták Finnországot, Szlovákiát, Magyarországot, Romániát, Lengyelországot, melyeket támaszpontnak és ugródeszkának szerettek volna használni arra, hogy lerohanják Törökországot, és Irakot. A Szövetség azonban még így is a kezében tartotta Európa nagyját, beleértve Norvégiát, Svédországot, és a Cseh Köztársaságot.
KEZDETLEGES OFFENZÍVA
A támadási előkészületek Németország ellen már a végét járták, és mindenütt őr- és irányítóposztokat helyeztek ki a szovjetek a határok mentén. Egy zseniális szovjet parancsnokot helyeztek a támadás irányításának élére, és Georgi Kukov-ot. A cél először az volt, hogy megőrizzék a hidakat, amik átvezetnek a folyón. A német hadsereg egy kétségbeesett reakcióként szabotázsakciót indított a jól őrzött szovjet pozíciókkal szemben, és szabotálták a hidakat. Azonban a szovjeteket ez nem tartotta vissza, és rövidesen nagyszámú katonai gyalogos egységeket kezdtek telepíteni a környékre. Ők akadály nélkül átjutottak a folyón, és lerohanták az ellenséget a saját földjükön; ezzel beindítva a hadjáratot.
Miközben Németországot támadás alatt tartották, a szovjetek elfogták Albert Einsteint, akit meggyanúsítottak azzal, hogy a Szövetségeseknek akart új fegyvereket kifejleszteni. A Szövetségesek reakciója erre gyors volt, és kiküldték Tanya Adamset; egy rendkívül képzett, profi céllövészt, robbanóanyagokkal és gyalogos hadosztályokkal megtámogatva, azért, hogy Einsteint kimentsék a Szlovák-Magyar határból. A szovjetek ekkora kifejlesztettek egy saját önvédelmi objektumot, a Tesla tekercset. A nevét az azonos nevű szovjet tudósról kapta; egy torony volt, ami képes arra, hogy óriási magasfeszültséget vezessen akármibe, aminek következtében gyalogosokra azonnali halált jelent, míg a járműveket pedig képes egy pillanat alatt kifüstölni. Azonban a szovjetek balszerencséjére nem volt elég erőmű a közelben, ami működtethetné őket; a védelmet a kutatólaborra fordították, ennek a következménye pedig az volt, hogy a környéken néhány leállított erőmű után a Tesla tekercsek felmondták a szolgálatot, és a meglepett szovjet őrök védelem nélkül maradtak. Einsteint kimenekítették egy helikopterrel.
Mialatt a szovjet hadsereg átverekedte magát Finnországon, hogy átvegye az irányítást Norvégián és Svédországon, kiderült, hogy Dél-Svédországban, ahol a szovjet hadsereg gyors tengeri támadást szeretett volna beindítani, egy kém került az ott levő börtöntáborba. A Kém felrobbantotta a tábort, a munkaerő pedig vagy szétszóródott, meghalt, vagy elmenekült. Gradenko megpróbálta eltitkolni a tényt Sztálin elől, de Nadia, Sztálin tanácsadója (akit szeretőnek is tart) a párttitkár figyelmébe helyezi az eseményeket. A szovjetek kiküldik a parancsnokukat, hogy végezzen a kémmel. Az ugyan segítséget kapott a svéd ellenállástól, és a közelben állomásozó fennmaradt szövetségesektől, ám így is elkapták, és kivégezték.
Miután beindult egy terv, amit Nadia helyezett érvénybe, a szovjet hadtest a remek parancsokkal az élen támadást intézett a német kommunikációs központok ellen, Berlin közelében; ezzel arra kényszerítették a szövetségeseket, hogy kettéosszák a hadseregüket, annak érdekében, hogy a behatoló szovjetektől a kritikus kommunikációs központokat megtudják óvni. Emiatt Berlin védtelenül maradt, ami megengedte a szovjeteknek azt, hogy gyorsan megszerezzék a fővárost. A Szövetségesek kénytelenek visszavonulni, és az A9-es szárazföldi parancsnokot rendelték ki arra, hogy a Szudán-hegységen át biztosítsa a visszavonuló hadsereg útját a Lengyel-Csehszlovák határon. Nagyon limitált erőforrásokkal, de képes volt arra, hogy elpusztítsa az ellenséges egységeket a régióban, aminek hála a Szövetséges konvojok áttudtak kelni akadály nélkül.
Világtérkép a háború későbbi részeiben. A sötétkék Szövetséges államokat jelez, a vörös a Szovjet hadsereg által irányított nemzeteket. Kína, ami világoskékkel van jelezve, nem volt tagja a Szövetségeseknek, de a Szovjet hadsereg őket is lerohanta.
Tanya küldetése kudarcot vallott, a szovjetek ugyanis körbevonták és elpusztították a túlerővel szemben álló Szövetséges hadsereget Lengyelországban, ráadásul egyre gyorsabban elkezdték visszaszerezni az elveszett területeiket. Ezalatt ugyanazt a hegyi átkelőt is fenyegették, ahol az A9-es Szövetségi Parancsnok egyszer már utat tisztított. Ekkor viszont az ellenállás ismét megnőtt, és a szovjeteket egy hősi csatában visszaverték, függetlenül attól, hogy alapos technológiai előnyben voltak az erősen páncélzott szovjet tankok a szövetségesek könnyű tankjaival szemben.
Annak érdekében, hogy felerősítsék a Görögországgal szembeni támadás lehetőségét, a szovjetek bányászcsoportokat küldtek a Khalki szigetekre, ahol aztán a katonák rövidesen bázisokat telepítettek. Azt a feladatot is megkapták, hogy foglalják el a Szövetségesek helyi radar-állomását, annak érdekében, hogy megfigyelés alatt tarthassák az ellenség mozgolódásait a szektorban. Görögország rövidesen elesett, és nem sokkal később szovjet zászlók lógtak Görögország, Törökország, Irak, Szíria, és Ciprus fővárosában. Stavros tábornokot, egy Görögországból származó szövetségi vezetőt elönt a bűntudat, mikor látja, hogy a saját hazáját és szülőfaluját lerohanják az invázióban. Azonban a Szövetséges diplomaták meggyőzték az ENSZ-t, hogy rendkívüli pénzeléssel segítsék a Szövetséges háborús ellenállást. 281 igen és 7 nem szavazattal a törvényt beiktatták, és mindenki egyetértett abban, hogy egy Globális Ellenállási Mozgalmat kell alapítani egy meg nem nevezett európai fővárosban.
A szovjet terjeszkedés Európában ezalatt leállt.
Fordul a kocka
Kiderült azonban, hogy Tanya ügynököt a szovjet titkosszolgálat elfogta, miközben ő szabotázsakciót próbált végrehajtani az egyik irányítóközpontban. Tartva attól, hogy Moszkvába fogják szállítani kihallgatásra és kivégzésre, Von Esling Német Tábornok kivezényli ismét az A9-es fedőnevű Parancsnokot azzal a küldetéssel, hogy mentse őt meg. Először mindössze egyetlen kém ügyködött a környéken, akinek sikerült bejutnia a börtöntáborba, és megmentette Tanyát; ez azonban az életébe került. Miután Tanya biztonságba került, a Szövetséges hadsereg megérkezik, és kiírtja a Szovjet jelenlétet. A Szövetséges hadsereg lassan, de biztosan elkezdi visszaszerezni az elveszett területeket, és kezdett előnyt szerezni a szovjetekkel szemben. Norvégiában a Szovjet ostrom leállt, Csehszlovákiát, Ausztriát, és Magyarországot pedig sikerült a Szövetségeseknek stabil védelmi pontokká alakítani a betolakodókkal szemben; az itt felállított támaszpontokat arra használták, hogy a szovjeteket teljesen kiűzzék a területekről. Ezalatt Jugoszláviában a Szövetséges csapatok arra készültek, hogy egy ellentámadásban visszaszerezzék Görögországot is. A Szövetséges Központnak azonban a birtokába jut az információ, hogy egy konvoj tart Gorzow felé; a konvojban pedig a legelső atomfegyver alkatrészeit szállítják.
A kiszabadított Tanya felfedi egy másik titkos Szovjet projekt létezését is - a Vasfüggönyét. A Vasfüggöny képes egy áthághatatlan anyagburkolatot helyezni egy területre, amit lehetetlen megsebezni, vagy gyengíteni, és ezt páncélos egységekre kívánják felhasználni, ezzel gyakorlatilag sérthetetlenné téve őket. Miután konzultáltak Einstein professzorral, úgy döntöttek, hogy megakadályozzák azt, hogy a szovjetek egy ilyen szintű fegyvert vethessenek be; és kiküldenek egy támadóosztagot a frissen felszabadult Görögországba, hogy a tengeren megtámadják a Szovjet kutatóbázisokat, beleértve a tengeralattjáró-gyárakat is. A támadás ugyan sikeres volt, de ez csupán késleltette a Vasfüggöny bevetési idejét némi idővel. A Szovjet Vezetőség jelentést kap ezek után, amit Dániába, és azon belül Bornholmba vezetnek vissza. Nem sokkal később egy nagyszabású katonai csapásmérőosztagot telepítettek a területre a Szövetségesek, meghódítva a szovjet bázisokat, és megszerezve a radarállásokat, hogy még több információt szerezhessenek a Vasfüggönyről. Eközben Ázsia felől a Szövetségesek felszabadítják Irakot és Szíriát.
Ennél a pontnál egy gyors kampány során Norvégia és Svédország jelentős része szintén felszabadul a Szovjet vasököl alól, ahogy egykor Görögország és Ciprus is. A szövetséges kutatók Einstein vezetésével nagy erőkkel dolgoztak egy megfelelő fegyveren, ami segíthet megfordítani a háború kimenetelét. Einstein kutatásaira alapozva megkezdődött a Kronoszféra project, és az első kísérlet utolsó fázisa, a Philadelphia Kísérlet sikerrel jár, még ha kezdetlegesen is. A kutatás központja Ausztriában van, Leich városban, és azt kezdik kutatni, hogyan tudnák jobban irányítani a Kronoszférát. A tudósok már pont közel voltak az áttöréshez, amikor a Szovjet vezetőség tudomást szerzett a kutatóközpontról, és támadás alá vették a kritikus kísérlet közepette. Egy vakmerő védekezési manőver közepette az A9-es fedőnevű Szövetséges Parancsnok letelepítette a csapatait, és megóvta a központot, ami a projektet fejlesztette, ezáltal megmentve (valószínűleg) Európa jövőjét.
Az Elba Szigeteken ugyan nagyon durva és pusztító vereséget szenvedték Olaszország partjához közel a Szövetségesek, és elpusztult az ott tesztelt Kronoszféra, beleértve az oda kirendelt hadsereget is, a civil ellenállással együtt, a Szövetségesek máshol kezdtek győzelmet aratni. Európa szinte teljes egészét felszabadították, a Kelet-Németországban ragadt szovjet csapatokat pedig körbevették, és állandó ostrom alatt tartják. A Balkánokat teljesen felszabadították, és a Szövetséges hadtest Törökországon és Finnországon keresztül is támadásba lendül. A Németországban ragadt szovjetek annyira kétségbeesettek voltak, hogy túszokat szedtek, és alkudozni kezdtek az ellenséggel.
A Szovjetunió védekezésbe csapott át.
Vörös földön
Ekkor történt az, hogy a magas tisztségű szovjet kutató, Vlagyimir Kosygin dezertálni kívánt a Szövetségesekhez, és kapcsolatba lépett Von Esling Tábornokkal, megadva a koordinátáit. Egy, feltűnést kerülő kisebb támadócsoport indult, hogy kihozzák Rigából, a Litván Szovjet Köztársaság fővárosából. Kosygint sikerült kimenekíteni egy merész hadművelet, és az azt követő menekülés során, ahol fejvadászok sokasága próbálta a tudóst megölni. A dezertőr elárult terveket Sztálin titkos fegyvereiről: az atombombákról. Miután elmeséli, hogy mire képesek, Von Esling Tábornok ismét kiküldi az A9-es Parancsnokot az Urál hegységre, mélyen Szovjet területre, ahol lerohanták az ott fekvő katonai bázist, mely az atomfegyvereket tartalmazza, és a kutatóközpontot. Viszont az ostrom során kiderült, hogy a bázis föld alatt raktározott rakétasilókat is tartalmaz - abban a pillanatban, hogy a Szövetségesek elkezdték megtámadni a bázist, a rakétákat kilőtték az európai fővárosokra.
A szövetségesek gyors támadásokkal hamar leharaptak Oroszországból jelentős területeket a háború végkifejletének közeledtével
Azonban még nem volt veszve minden, a silókat szándékosan nem pusztították el a Szövetségesek, és beküldték a saját embereiket oda, amíg kint dúlt a konfliktus. Tanya Adams és egy rohamcsapat segítségével, megtámogatva jól képzett tudósokkal és mérnökökkel, kikapcsolták bentről a rakétasilókat, megakadályozva ezzel azt, hogy Európa lángokban heverjen. Egy, a Brit parlament mellé fúródott kiiktatott atomrakéta pontosan megmutatta azt, hogy milyen közel voltak a Szövetségesek a vereséghez akkor, amikor egyértelműnek tűnt a győzelem...
Végül a Szövetséges csapatok eltüntették az utolsó elhintett Szovjet ellenállásokat is Európában, ezzel rákényszerítve a Szovjetuniót arra, hogy a saját földjét védelmezze.
Nem sokkal később Volgográdnál (Sztálingrád) egy jelentős páncélos hadosztály jelent meg, nehéz tűzerővel, és minden vízen történő mozdulást megakadályoztak. Miután cirkálók és rombolóhajók is támogatták a Szövetségeseket, mélyen benyomultak az ellenséges területre, egyre északabbra vonulva. Ezalatt megakadályozták a szovjet vegyifegyver, a Sarin gáz bevetését azáltal, hogy elpusztították mind a kutatóközpontját, mind a fegyverállományt. A véres csata a szibériai hűvösben felgyorsította a regim bukásának perceit.
A Szövetséges Légvédelmi Longbow-rakétás Helikopterek kritikusak voltak arra a célra, hogy segítsék az erős szovjet páncélosok ritkítását.
Mielőtt viszont továbbhaladhattak volna, kiderült, hogy a szovjetek végső megoldásként egy alaposan felerősített Vasfüggönyt fognak rövidesen bevetni. Az európai légvédelem azonban gyorsan reagált, és rövidesen lebombázták a Vasfüggönyt tároló épületet, mielőtt veszélyt jelenthetett volna.
Nem sokkal később Moszkva már látótéren belül volt. Miután megszerezték az európai szovjet birtokok jelentős részét, a Szövetséges csapatok benyomultak a fővárosba, és bevetették a teljes arzenált egy óriási végső csatában. Először Tanya Adams jelent meg egy gyalogosszakasszal, akik kifosztotta a környéket, és hozzájárultak a kezdetleges profithoz az elkövetkezendő offenzívához. Nem sokkal később megérkeztek a páncélosok is, bázist telepítettek, és egy véres, heves csatában legyőzték az utolsó Szovjet védelmezőket.
Moszkvát bevették, Sztálin pedig sérülten fekszik a romok alatt, az ostromot követve. Katonai egységeket küldenek ki arra a célra, hogy Sztálint elfogják, és bíróság elé állítsák; a katonák meg is találják. Stavros, a Görög Tábornok viszont még mindig bosszúszomjas azért, amit Sztálin a hazájával tett, és rábeszéli a katonákat arra, hogy "Itt nem láttak senkit". Betömi Sztálin száját, és betemeti a romok alá, ezzel megpecsételve Sztálin sorsát. A háború itt véget ért.
====
Ha a játékos a szovjetekkel van, egészen máshogy végződnek a dolgok. Arról majd később.Csak hogy legyen mindenkinek sejtése, ki kicsoda:
Nikos Stavros
Háttér:
Görögországban született és nevelkedett, Stavros egy igazi hazafi katona, aki mély érzelmeket táplál a hazájáról. Ezenkívül nagyon tehetséges, és folyamatosan tanácsokkal látja el a feletteseit, és a beosztottjait. Esling tábornok jóbarátja.
Karakterfejlődés
A Red Alertben nagyon dühös és haragos lesz, miután Görögországot lerohanják a támadó Szovjet csapatok, és elöntik a háborús bűnöktől harsogó hírek a médiát. Később azonban visszaszedi az önuralmát, ahogy Moszkva felé kezdenek haladni a Szövetséges csapatok. Miután a Kremlint sikerül megszerezni, Stavros képes egyedül bemenni a romokba, csak azért, hogy megtalálja Sztálint, hogy meggyőződjön arról, hogy többet ő nem fog kijönni onnét.
A Counterstrike kiegészítésben Stavrosról még több dolog derül ki, és arról, hogy miért lett olyan, amilyen. Saját maga ment el Görögországba, hogy felmérje a szovjet támadás utóhatásait, és borzalmas dolgokat tapasztalt: a szovjet katonák teljes családokat végeztek ki az otthonukban, házakat égettek le a lakosaikkal együtt, és harci kutyákat uszítottak védtelen emberekre. Ezek után Stavros számára a háború személyessé válik.
Tanya Adams
Adams egy civil önkéntes (pontosabban mondva zsoldos), aki a Szövetségesek mellé áll, de hivatalosan nem szerepel a seregben. A kommandós különösen élvezi Gunter von Esling tábornok vendégszeretét, aki nagyon értékesnek becsüli. Nikos Stavros Tábornok ugyan először ideges lesz, mikor megtudja, hogy Esling egy ismeretlen, hadseregtől független, és nem általuk képzett alakban bízik meg, de mikor meghallja a híreket, hogy Tanya folyamatosan sikert arat, elfogadja.
Személyiség
Tanya nem törődik a katonai hatóságokkal; mikor Nikos Stavros tábornok aggodalmát fejezte ki afelől, hogy ő csak egy civil, Tanya levágta őt a vonalról, azzal a kommentárral, hogy "Ezért van az, hogy még mindig élek". Az egyetlen ok, amiért nem rúgják ki a katonaságból, az csupán az, hogy legalább annyira vakmerők a képességei, mint a személyisége.
Karakterfejlődés:
Tanya Adams egy fontos szereplő a Szövetséges kampányban. Az A9-es tereptábornok irányítása alatt ő szabadítja ki Einsteint a szovjet kutatólaborból, miután azok Németországban tartják foglyul, és ő szabotálta a hidak javarészét is, mikor a szovjetek megpróbáltak először benyomulni Kelet-Európába.
Mialatt információkat gyűjt ellenséges területekről, Adamst elfogják, Von Esling pedig mentőosztagot küld érte. Egy kém kiszabadítja, de az életét veszti. Miután a légvédelmi ütegeket, amik a börtön körül vannak, felrobbantja, egy harci helikoptert küldenek érte. Tanya volt az a valaki is, aki figyelmeztette a Szövetséges parancsnokságot a Vasfüggöny projektre.
Ha a szovjet történetet játsszuk, a története máshogy végződik: Adams behatol egy atomerőműbe, mélyen a szovjet területen, ahol megpróbálja túltölteni egy kétségbeesett próbálkozásként arra, hogy megállítsa a szovjet offenzívát. A szovjet parancsnok viszont bevezeti a csapatait az erőműbe, és ott aktiválják az önvédelmi rendszert: Tanya nem éli túl, a Szovjetunió pedig megmenekül.
Gunter von Esling
Gunter von Esling egy német tábornok a Szövetségesek oldalán az (alternatív) Második Világháborúban. A legzseniálisabb tábornoknak tartják a háborúban, és a remek taktikai érzékének köszönhetően sikerült megtörnie a szovjet csapatok haladását. A másodtisztje Nikos Stavros, de ő irányítja többek között az A9-es parancsnokot is, Tanya Adams mellett. Stavros, Esling, és a Parancsnok együttes offenzívát indítottak Moszkva ellen a háború végén, véget vetve a háborúnak. Nem sokat tudni arról, hogy a háború után mi történt vele, de valószínűleg nyugdíjba vonult, és sok-sok érdemet nyert.
======
A9-es tábornok:
A szövetséges történetmódban ő alakítja a játékost. Más szóval, az te vagy.
======
Vladimir Kosygin
Háttér
A háború későbbi szakaszában fontos szereplővé vált, valamint nukleáris hadviselési stratégává.
Kosyginnak viszont elege lett Sztálinból, miután az a háború rosszra fordulása után a sajátjain kezdte kiélni magát, és a haragját rajtuk vezette le. Miután elérte a tűréshatárát (és féltette az életét), kapcsolatba lépett a Szövetségesekkel, és Von Eslinggel, akik végül kiszabadították. Az ő segítségével derül ki az, hogy micsoda az az atombomba, és hogy mekkora rombolásra képes, ha azt a szovjetek bevetik. Ő adja meg a koordinátákat is a rakétasilókhoz a parancsnoknak.
2010. augusztus 22., vasárnap
S.T.A.L.K.E.R Film
Nemrégiben láttam egy nagyon jó filmet, a címe Stalker. Egy orosz alkotás 1979-ből, Andrei Tarkovsky mestertől, amit a Roadside Picnic (kb. "Útmenti Piknik") nevű novellából adaptáltak.
Maga a novella 1972-ben volt kiadva, és többféle díjat is nyert (többek között benne van a 100 legjobb sci-fi könyv között, a 89-ik helyen). A történet szerint idegen eredetű látogatók jelennek meg a Földön, nagyon rövid időre (nagyjából 12-24 óráig összesítve), és 6 különböző helyen szálltak le. Azonban sem magukat a látogatókat, sem pedig a módszerüket a Földre jutásra nem látta senki sem, de a közelben lakó emberek robbanásokat hallottak, és rendkívül hangos zajokat, amik megtudtak vakítani másokat, míg egyes zajok pedig pestisként funkcionáltak. A tudósok zónákra bontják az idegenné vált területeket, és a lakosságra mért hatásaik alapján adnak nevet nekik, pl: "Vak Negyed", "Pestis negyed", "Másodlagos vak negyed". Ez a 6 terület (köztük városokkal) tele lett a földi életre halálosnak számító atmoszférával, a fizika szabályai sokszor nem érvényesülnek, valamint olyan tárgyak és dolgok alakulnak ki ott, ami eddig teljesen ismeretlen volt az emberek számára. Olyan szinten voltak, ami egy embernek már inkább a természetfelettihez áll közelebb. Minden zóna néhány mérföldnyi a méretüket tekintve, elhagyott épületekkel, vasutakkal, és autókkal. Egyes dolgok leépülnek, míg mások pompásan néznek ki. A "Látogatott" zónák nem csak azért halálosan veszélyesek, mert sok ott az ismeretlen, veszélyes dolog, de azért is, mert vannak olyan rendellenességek, amik belenyúlnak a tér-időbe, míg mások képesek magukból tüzet, villámcsapást, gravitációt, vagy bármi mást manipulálni.
A hadsereg természetesen körbeveszi a zónákat, szigorú utasításokkal arra, hogy letartóztassanak, vagy lelőjjenek mindenkit, aki megpróbál be, vagy kijutni a zónából. A világ kormányai attól félnek, hogy akkor, ha valaki kicsempészne bentről egy ereklyét, az világméretű katasztrófát okozhatna, gyógyíthatatlan betegségekkel, ami örök sebet hagyna nem csak az emberiségnek, de akár a bolygót is elpusztíthatja.
Azonban elkezd kialakulni a határok közelében egy új, veszélyes biznisz, a Sztalkerkedés. A Sztalker szó az angol "Stalker"-ből jön, ami esetünkben éppen csempészt jelent (mert jelenthet másokat követő, zaklató alakot is, de ez éppen nem arra érvényes). Ezek a Sztalker nevezetű egyének nagyon magas árakért kockára teszik az életüket azért, hogy illegálisan megszerezzenek a zónából idegen eredetű ereklyéket. Csak éjszaka dolgoznak, mert nappal a tudósok és a katonaság folyamatosan tanulmányozzák a zónákat. Összesen 3 sztalker élt, és abból a végére csak egy maradt. Sok ereklyének ugyan nem értették a valódi lényegét, de voltak, amiknek hasznos funkciója volt: pl. egy fekete pálca-szerű dolog, ami végtelen energiát tudott termelni, és képes volt egymaga működtetni járműveket. Más ereklyék viszont veszélyesek voltak, mint pl. a Halállámpa, aminek a sugarai minden életet elpusztítottak, amik körülvették. Az ereklyék javának viszont nincs funkciója, mert a látogatók értéktelen szemétnek tartották, vagy csak túl sok volt a tudósoknak, hogy megértsék a valódi eredetét.
A leghírhedtebb, és leglegendásabb, már-már meseszerű szinten levő ereklye az "Aranygömb": aki találkozott vele, annak beteljesítette minden kívánságát, de olyan mélyen van a zónában, és annyi halálos rendellenesség veszi körül, hogy ez felér egy Szent Grállal a sztalkerek között.. és csak egy valaki tudja az oda vezető utat..
A történet: egy Redrick "Red" Schuhart nevű erős, és tapasztalt sztalker , aki sok expedíciót vezetett, és élt túl a zónában, felvételt nyer laboratóriumi asszisztensként egy kutatólaborba, ami a közelben van. Ennek köszönhetően legálisan gyűjtheti bentről a különös holmikat: az Aranygömböt akarják megszerezni a barátjával, de sajnálatos módon a barát elhalálozik, mikor elég mélyre jutnak.
Nem sokkal később otthon Red rájön arra, hogy a barátnője, Guta terhes, és hogy megakarja tartani a gyereket, függetlenül attól, hogy jó esély van születési defektekre a sztalker zónában töltött ideje miatt, amit örökölhet. Guta egy gyönyörű, egészséges, és intelligens kislánynak ad életet. Viszont Red halottnak hitt apja hazajön a zónában maradt temetőből: az űrszemét valahogy újra életet adott neki, vagy leklónozta. Red lánya ezalatt ugyan egy normális, vidám lány, de egyre jobban kezd megváltozni a kinézete, mígnem végül odáig jut, hogy egy majomszerű lényre emlékeztet már, semmint emberre.
Red még egyszer utoljára elmegy a zónába, hogy megkérje az Aranygömböt arra, hogy tegye a lányát normálissá. Hozott magával egy térképet is erre a célra, hogy biztonságban eljusson oda. Elhozza magával egy férfi fiát is, aki a térképet adta neki, mert tudja, hogy az egyiküknek meg kell halnia, hogy eljussanak oda: az aranygömb előtt ugyanis egy nagyon erős defekt van, amit húsdarálónak neveztek el: a nevét onnan kapta, hogy akkor, ha valaki belerohan, a végeredmény hű lesz a nevéhez. Amíg a csapda kikapcsol ezután, egy második személy bemehet.. és kívánhat. Miután eljutnak a kanyonhoz, a fiú naivan előrerohan, azt üvöltve, hogy "Boldogságot mindenkinek! És amennyit kívánnak!". A láthatatlan csapda végez vele, Red pedig megközelíti a gömböt. "Boldogságot mindenkinek, ingyen, és senki se legyen csalódott!". A könyv ekkor véget ér, rábízva az olvasóra, hogy vajon mi történik azután...
A film úgy-ahogy ezt az alapsztorit követi, de sok minden megváltozott.
Itt nincs megnevezve több zóna, csak egy: és az egy vadon, ami el van kordonozva a katonaság által. A főszereplő itt is egy sztalker, azonban nincs neve, ezáltal könnyebb azonosulni vele. A sztalker itt nem kincsvadász, hanem embereket csempészik be a zónákba: azon belül is az úgynevezett "kívánságszobába": ez az aranygömb filmbeli megfelelője. A szoba képes teljesíteni mások legtitkosabb vágyait, és legmélyebb kívánságait.
Viszont a fizika törvényei továbbra se működnek rendesen a zónában, és közveszélyes. Itt is idegen eredet okozta az egészet, de a történet nyitott: mindenki maga dönti el azt, hogy mi történt valójában.
A film fekete-fehérben indul, mialatt a Sztalker otthon van a feleségével, és a lányával. A feleség könyörög neki, hogy ne menjen a zónába megint, félve a jogi következményektől: de ő figyelembe se veszi a szavait. Van egy lánya, Monkey (ami angolul Majmot jelent; de ő itt teljesen embernek néz ki). A Sztalker elmegy egy bárba, ahol találkozik az íróval, és a professzorral: ők lesznek a következő kliensei a zónába. Név szerint egyikük sincs azonosítva: így érzik a legtisztábban, hogy mindhárman csak azok, akik. Hárman együtt elkerülik a katonaságot egy kocsiba rejtőzve - később tüzet nyitnak rájuk, de ekkor ráhajtanak a vasúti sínekre, és a katonai egységek nem mernek bemenni utánuk a zóna szívébe. Elkötnek ezalatt egy mozdonyt, amivel gyorsabban haladnak.
A filmben sokféle művészi motívum van: mikor bújkálnak, minden sötét, és fekete-fehér, úgy, ahogy otthon is volt, a szürke hétköznapokban. Mikor viszont lerázzák a katonákat, és a zónában vonatoznak, figyelve az elsuhanó tájat, hirtelen a film elkezd kiszínesedni, és kivilágosodni. A kamera ráadásul úgy mutatja az egészet, mintha te, a néző is közöttük lennél. Ez tetszett, mert úgy éreztem, hogy tényleg, én magam is a zónába megyek a professzorral, és az íróval. Viszont akik nem szeretik a lassan kibontakozó filmeket (mint pl. anyám :D), azok messziről kerüljék el ezt a filmet: az egész ugyanis nagyon lassan bontakozik ki. Miután átutaznak a zónán, és eljutnak a célállomásra, a Sztalker közli a többiekkel, hogy hallgassanak minden szavára, mert az egész hely egy halálos csapda azok számára, akik nem körültekintőek, és nem tisztelik a zónát. A veszélyek a Sztalker szerint láthatatlanok, legalábbis javarészt; folyamatosan rendkívüli veszélyről számol be, azonban soha nem éri bántalom egyiküket sem. Emiatt elkezd kialakulni egy egyre növekvő hitetlenség a zóna veszélyeinek ténylegességéről: az író egyre kevésbé fogékony arra, hogy óvintézkedéseket alkalmazzon (mint pl. fémcsavarhajítás maga elé; ezzel látni fogja, ha maga előtt lenne valami rendellenesség), a professzor viszont a sztalkerre hallgat.
Maga a zóna békésnek és ártalmatlannak tűnik továbbra is.
A film javarésze a zóna állítólagos veszélyére fókuszál, és a filozófikus beszélgetésekre a professzor, az író, és a Sztalker között. Elmesélik egymásnak, hogy ki-miért akar A Szobába lépni: az író aggódik, hogy elvesztette az ihletét, míg a professzor abban reménykedik, hogy Nobel díjat nyerhetne. Ezalatt a Sztalker -aki elismeri, hogy ő sosem akart belépni a szobába- az Újtestamentumból idéz, és elmagyarázza, hogyan vesztette el a hitét az emberiségben. A történet alatt emleget egy másik sztalkert, aki előtte volt; Porcupine-t, aki a versíró testvérével együtt ment el a zónába. Azonban a testvére elvesztette az életét, és mikor Porcupine végül megtalálta a szobát, rengeteg pénzt kívánt. Miután kiélte minden vágyát, felakasztotta magát. A tanulság belőle az, hogy a legmélyebb, legbelsőbb kívánságaink még önmagunk számára is néha teljes fordulatot tudnak venni, mikor jobban elgondolkodunk, és a lottó iránti győzelmi vágy a testvér halálának bűntudatával is társult. Miután rájött arra, hogy minden vágya és kívánsága teljesült, az egyetlen be nem teljesített dolog az életében csak a bűntudat eltüntetése volt, amivel viszont nem tudott megbirkózni, és -mivel nem volt veszítenivalója, mert mindent megkapott- befejezte az életét. Mikor később az író megkérdezi a Sztalkert, hogy honnan tud ennyit a zónáról, és a szobáról, azt mondja, hogy Porcupine tanította meg ezekre.
Találkoznak tér-idő rendellenességekkel; egyszer a tudós lemarad, és a Sztalker nem mer érte visszamenni, viszont ahogy haladnak előre, rájöttek, hogy visszafelé mentek, és végül a tudós mellett kötöttek ki újra. Bejutnak egy alagútba is, amit a Sztalker "húsdarálónak" nevez. Az írót előre küldi, zseblámpát adva neki, és kérve, hogy siessen. A zónában másodpercenként változnak szinte a rendellenességek, de az alagútban ez a hatás még erősebb: az író egyre jobban kezd pánikolni, és azt a következtetést vonja le, hogy a Sztalker csak felhasználja. Mikor a paranoia úrrá lesz rajta, előhúz egy pisztolyt, amiről senki sem tudott; mikor a Sztalker megnyugtatja, és már folyik a víz mindannyiukról, rájönnek, hogy jobb lenne minél hamarabb eltűnni onnan. Miután ez megtörténik, a Sztalker elárulja, hogy sokan meghaltak idebent, és innen kapta az alagút a bizarr nevét. Az író nagyon dühös lesz rá, és nem bízik benne többé, még akkor is, mikor a Sztalker azzal nyugtatja, hogy a saját ambíciói miatt maradt életben; a zóna a rossz lelkületűeket ugyanis itt nem engedi tovább. De mivel ő tovább jutott, ez azt jelenti, hogy az író méltó a belépésre.
Az egyik bomladozó épületben megcsörren a telefon: az író felveszi. "Ez nem a klinika", mondja, és lerakja, miután rájön, hogy ez valamiféle téves hívás lehet. Ezután a professzor használatba veszi a telefont, hogy felhívjon egy kollégát. A beszélgetésből kiderül, hogy a professzor egy dezertőr, aki egy nagy kaliberű bombát hozott, azzal a céllal, hogy a kívánságszobát elpusztítsa. Attól fél ugyanis, hogy a szobát felhasználhatják gonosz emberek is a saját céljaikra.
A három ember ekkor harcolni kezd egymással, mind fizikailag, mind érvekkel. A professzor rájön arra, hogy nem érdemes elpusztítania a szobát, mert mindenkinek a maga felelőssége az, hogy mit csinál az életével, legyen az akár a sikere, akár a bukása. Végül mindhárman lemondanak a kívánságszobáról, és együtt ülnek az esőben, gondolkodva azon, hogy mi történt, míg az el nem áll.
A következő jelenet a Sztalkert, az írót, és a professzort mutatja ismét, akik visszatértek a kocsmába. A Sztalker felesége, és gyereke (akiről időközben a két kliens beszélgetése között kiderült, hogy rendellenesen született, és nem tud járni önmagától; a zóna kihatott ugyanis a születésére), és megjelenik egy fekete kutya is. A blökit a Sztalker és a társai találták a zónában magányosan vándorolva, és annyira hozzá nőtt, hogy elhatározza, hogy magával hozza. Ahogy a Sztalker elmegy a feleségével és a kutyával, a jelenet átvált a gyerekre, Monkey-ra; éppen a konyhában ücsörög, lehajtott fejjel az asztalon, és figyeli a poharakat: hirtelen remegni kezd az asztal, és a poharak maguktól mozogni kezdenek... az egyik le is esik. Azután hirtelen elhalad egy vonat, ami miatt kétségek ébrednek a nézőben; vajon tényleg telekinetikus ereje volt a kislánynak, amivel tárgyakat tudott mozgatni (a zóna miatt), vagy csak a vonattól remegett be az asztal?
Később a Sztalker az ágyban fekszik, kiakadva azon, hogy ez a két kliense se becsülte semennyire a zónát, és hogy mind egymással marakodtak ahelyett, hogy boldogságot kívántak volna. Amíg a Sztalker kipiheni a szellemi nehézségeit egy ágyon zokogva, a felesége áttöri a film falát; a nézőhöz kezd beszélni, és beszámol a kapcsolatáról a Sztalkerrel. Elmeséli, hogy ő ugyan szegény, és csak hűséget és odaadóságot tudott kívánni az esküvő előtt, ő hozzáment a szülei tanácsai ellenére; mert olyannak szerette, amilyen, még ha teljesen őrült dolgokba is ment bele. Ez szintén egy kontraszt a film elejével; az ugyanis azzal nyit, hogy a Sztalker felesége hangosan vitatkozik a férjével, míg itt arról mesél, hogy igazából oda-vissza van érte, még ha túlzottan is imádja a zónát. Megkéri, hogy vigye el őt is oda, de a Sztalker fél, hogy mi lenne akkor, ha a kívánságai nem teljesülnének.
És itt vége. Érdekes darab, viszont szomorú is egyben: a zóna helyszíne ugyanis egy valóban mérgezett terület volt, és a filmstáb egy része betegségekben elhunyt utána, többek között a rendező is. Kár. Tanulság: ne szórakozz a zónával!
Maga a novella 1972-ben volt kiadva, és többféle díjat is nyert (többek között benne van a 100 legjobb sci-fi könyv között, a 89-ik helyen). A történet szerint idegen eredetű látogatók jelennek meg a Földön, nagyon rövid időre (nagyjából 12-24 óráig összesítve), és 6 különböző helyen szálltak le. Azonban sem magukat a látogatókat, sem pedig a módszerüket a Földre jutásra nem látta senki sem, de a közelben lakó emberek robbanásokat hallottak, és rendkívül hangos zajokat, amik megtudtak vakítani másokat, míg egyes zajok pedig pestisként funkcionáltak. A tudósok zónákra bontják az idegenné vált területeket, és a lakosságra mért hatásaik alapján adnak nevet nekik, pl: "Vak Negyed", "Pestis negyed", "Másodlagos vak negyed". Ez a 6 terület (köztük városokkal) tele lett a földi életre halálosnak számító atmoszférával, a fizika szabályai sokszor nem érvényesülnek, valamint olyan tárgyak és dolgok alakulnak ki ott, ami eddig teljesen ismeretlen volt az emberek számára. Olyan szinten voltak, ami egy embernek már inkább a természetfelettihez áll közelebb. Minden zóna néhány mérföldnyi a méretüket tekintve, elhagyott épületekkel, vasutakkal, és autókkal. Egyes dolgok leépülnek, míg mások pompásan néznek ki. A "Látogatott" zónák nem csak azért halálosan veszélyesek, mert sok ott az ismeretlen, veszélyes dolog, de azért is, mert vannak olyan rendellenességek, amik belenyúlnak a tér-időbe, míg mások képesek magukból tüzet, villámcsapást, gravitációt, vagy bármi mást manipulálni.
A hadsereg természetesen körbeveszi a zónákat, szigorú utasításokkal arra, hogy letartóztassanak, vagy lelőjjenek mindenkit, aki megpróbál be, vagy kijutni a zónából. A világ kormányai attól félnek, hogy akkor, ha valaki kicsempészne bentről egy ereklyét, az világméretű katasztrófát okozhatna, gyógyíthatatlan betegségekkel, ami örök sebet hagyna nem csak az emberiségnek, de akár a bolygót is elpusztíthatja.
Azonban elkezd kialakulni a határok közelében egy új, veszélyes biznisz, a Sztalkerkedés. A Sztalker szó az angol "Stalker"-ből jön, ami esetünkben éppen csempészt jelent (mert jelenthet másokat követő, zaklató alakot is, de ez éppen nem arra érvényes). Ezek a Sztalker nevezetű egyének nagyon magas árakért kockára teszik az életüket azért, hogy illegálisan megszerezzenek a zónából idegen eredetű ereklyéket. Csak éjszaka dolgoznak, mert nappal a tudósok és a katonaság folyamatosan tanulmányozzák a zónákat. Összesen 3 sztalker élt, és abból a végére csak egy maradt. Sok ereklyének ugyan nem értették a valódi lényegét, de voltak, amiknek hasznos funkciója volt: pl. egy fekete pálca-szerű dolog, ami végtelen energiát tudott termelni, és képes volt egymaga működtetni járműveket. Más ereklyék viszont veszélyesek voltak, mint pl. a Halállámpa, aminek a sugarai minden életet elpusztítottak, amik körülvették. Az ereklyék javának viszont nincs funkciója, mert a látogatók értéktelen szemétnek tartották, vagy csak túl sok volt a tudósoknak, hogy megértsék a valódi eredetét.
A leghírhedtebb, és leglegendásabb, már-már meseszerű szinten levő ereklye az "Aranygömb": aki találkozott vele, annak beteljesítette minden kívánságát, de olyan mélyen van a zónában, és annyi halálos rendellenesség veszi körül, hogy ez felér egy Szent Grállal a sztalkerek között.. és csak egy valaki tudja az oda vezető utat..
A történet: egy Redrick "Red" Schuhart nevű erős, és tapasztalt sztalker , aki sok expedíciót vezetett, és élt túl a zónában, felvételt nyer laboratóriumi asszisztensként egy kutatólaborba, ami a közelben van. Ennek köszönhetően legálisan gyűjtheti bentről a különös holmikat: az Aranygömböt akarják megszerezni a barátjával, de sajnálatos módon a barát elhalálozik, mikor elég mélyre jutnak.
Nem sokkal később otthon Red rájön arra, hogy a barátnője, Guta terhes, és hogy megakarja tartani a gyereket, függetlenül attól, hogy jó esély van születési defektekre a sztalker zónában töltött ideje miatt, amit örökölhet. Guta egy gyönyörű, egészséges, és intelligens kislánynak ad életet. Viszont Red halottnak hitt apja hazajön a zónában maradt temetőből: az űrszemét valahogy újra életet adott neki, vagy leklónozta. Red lánya ezalatt ugyan egy normális, vidám lány, de egyre jobban kezd megváltozni a kinézete, mígnem végül odáig jut, hogy egy majomszerű lényre emlékeztet már, semmint emberre.
Red még egyszer utoljára elmegy a zónába, hogy megkérje az Aranygömböt arra, hogy tegye a lányát normálissá. Hozott magával egy térképet is erre a célra, hogy biztonságban eljusson oda. Elhozza magával egy férfi fiát is, aki a térképet adta neki, mert tudja, hogy az egyiküknek meg kell halnia, hogy eljussanak oda: az aranygömb előtt ugyanis egy nagyon erős defekt van, amit húsdarálónak neveztek el: a nevét onnan kapta, hogy akkor, ha valaki belerohan, a végeredmény hű lesz a nevéhez. Amíg a csapda kikapcsol ezután, egy második személy bemehet.. és kívánhat. Miután eljutnak a kanyonhoz, a fiú naivan előrerohan, azt üvöltve, hogy "Boldogságot mindenkinek! És amennyit kívánnak!". A láthatatlan csapda végez vele, Red pedig megközelíti a gömböt. "Boldogságot mindenkinek, ingyen, és senki se legyen csalódott!". A könyv ekkor véget ér, rábízva az olvasóra, hogy vajon mi történik azután...
A film úgy-ahogy ezt az alapsztorit követi, de sok minden megváltozott.
Itt nincs megnevezve több zóna, csak egy: és az egy vadon, ami el van kordonozva a katonaság által. A főszereplő itt is egy sztalker, azonban nincs neve, ezáltal könnyebb azonosulni vele. A sztalker itt nem kincsvadász, hanem embereket csempészik be a zónákba: azon belül is az úgynevezett "kívánságszobába": ez az aranygömb filmbeli megfelelője. A szoba képes teljesíteni mások legtitkosabb vágyait, és legmélyebb kívánságait.
Viszont a fizika törvényei továbbra se működnek rendesen a zónában, és közveszélyes. Itt is idegen eredet okozta az egészet, de a történet nyitott: mindenki maga dönti el azt, hogy mi történt valójában.
A film fekete-fehérben indul, mialatt a Sztalker otthon van a feleségével, és a lányával. A feleség könyörög neki, hogy ne menjen a zónába megint, félve a jogi következményektől: de ő figyelembe se veszi a szavait. Van egy lánya, Monkey (ami angolul Majmot jelent; de ő itt teljesen embernek néz ki). A Sztalker elmegy egy bárba, ahol találkozik az íróval, és a professzorral: ők lesznek a következő kliensei a zónába. Név szerint egyikük sincs azonosítva: így érzik a legtisztábban, hogy mindhárman csak azok, akik. Hárman együtt elkerülik a katonaságot egy kocsiba rejtőzve - később tüzet nyitnak rájuk, de ekkor ráhajtanak a vasúti sínekre, és a katonai egységek nem mernek bemenni utánuk a zóna szívébe. Elkötnek ezalatt egy mozdonyt, amivel gyorsabban haladnak.
A filmben sokféle művészi motívum van: mikor bújkálnak, minden sötét, és fekete-fehér, úgy, ahogy otthon is volt, a szürke hétköznapokban. Mikor viszont lerázzák a katonákat, és a zónában vonatoznak, figyelve az elsuhanó tájat, hirtelen a film elkezd kiszínesedni, és kivilágosodni. A kamera ráadásul úgy mutatja az egészet, mintha te, a néző is közöttük lennél. Ez tetszett, mert úgy éreztem, hogy tényleg, én magam is a zónába megyek a professzorral, és az íróval. Viszont akik nem szeretik a lassan kibontakozó filmeket (mint pl. anyám :D), azok messziről kerüljék el ezt a filmet: az egész ugyanis nagyon lassan bontakozik ki. Miután átutaznak a zónán, és eljutnak a célállomásra, a Sztalker közli a többiekkel, hogy hallgassanak minden szavára, mert az egész hely egy halálos csapda azok számára, akik nem körültekintőek, és nem tisztelik a zónát. A veszélyek a Sztalker szerint láthatatlanok, legalábbis javarészt; folyamatosan rendkívüli veszélyről számol be, azonban soha nem éri bántalom egyiküket sem. Emiatt elkezd kialakulni egy egyre növekvő hitetlenség a zóna veszélyeinek ténylegességéről: az író egyre kevésbé fogékony arra, hogy óvintézkedéseket alkalmazzon (mint pl. fémcsavarhajítás maga elé; ezzel látni fogja, ha maga előtt lenne valami rendellenesség), a professzor viszont a sztalkerre hallgat.
Maga a zóna békésnek és ártalmatlannak tűnik továbbra is.
A film javarésze a zóna állítólagos veszélyére fókuszál, és a filozófikus beszélgetésekre a professzor, az író, és a Sztalker között. Elmesélik egymásnak, hogy ki-miért akar A Szobába lépni: az író aggódik, hogy elvesztette az ihletét, míg a professzor abban reménykedik, hogy Nobel díjat nyerhetne. Ezalatt a Sztalker -aki elismeri, hogy ő sosem akart belépni a szobába- az Újtestamentumból idéz, és elmagyarázza, hogyan vesztette el a hitét az emberiségben. A történet alatt emleget egy másik sztalkert, aki előtte volt; Porcupine-t, aki a versíró testvérével együtt ment el a zónába. Azonban a testvére elvesztette az életét, és mikor Porcupine végül megtalálta a szobát, rengeteg pénzt kívánt. Miután kiélte minden vágyát, felakasztotta magát. A tanulság belőle az, hogy a legmélyebb, legbelsőbb kívánságaink még önmagunk számára is néha teljes fordulatot tudnak venni, mikor jobban elgondolkodunk, és a lottó iránti győzelmi vágy a testvér halálának bűntudatával is társult. Miután rájött arra, hogy minden vágya és kívánsága teljesült, az egyetlen be nem teljesített dolog az életében csak a bűntudat eltüntetése volt, amivel viszont nem tudott megbirkózni, és -mivel nem volt veszítenivalója, mert mindent megkapott- befejezte az életét. Mikor később az író megkérdezi a Sztalkert, hogy honnan tud ennyit a zónáról, és a szobáról, azt mondja, hogy Porcupine tanította meg ezekre.
Találkoznak tér-idő rendellenességekkel; egyszer a tudós lemarad, és a Sztalker nem mer érte visszamenni, viszont ahogy haladnak előre, rájöttek, hogy visszafelé mentek, és végül a tudós mellett kötöttek ki újra. Bejutnak egy alagútba is, amit a Sztalker "húsdarálónak" nevez. Az írót előre küldi, zseblámpát adva neki, és kérve, hogy siessen. A zónában másodpercenként változnak szinte a rendellenességek, de az alagútban ez a hatás még erősebb: az író egyre jobban kezd pánikolni, és azt a következtetést vonja le, hogy a Sztalker csak felhasználja. Mikor a paranoia úrrá lesz rajta, előhúz egy pisztolyt, amiről senki sem tudott; mikor a Sztalker megnyugtatja, és már folyik a víz mindannyiukról, rájönnek, hogy jobb lenne minél hamarabb eltűnni onnan. Miután ez megtörténik, a Sztalker elárulja, hogy sokan meghaltak idebent, és innen kapta az alagút a bizarr nevét. Az író nagyon dühös lesz rá, és nem bízik benne többé, még akkor is, mikor a Sztalker azzal nyugtatja, hogy a saját ambíciói miatt maradt életben; a zóna a rossz lelkületűeket ugyanis itt nem engedi tovább. De mivel ő tovább jutott, ez azt jelenti, hogy az író méltó a belépésre.
Az egyik bomladozó épületben megcsörren a telefon: az író felveszi. "Ez nem a klinika", mondja, és lerakja, miután rájön, hogy ez valamiféle téves hívás lehet. Ezután a professzor használatba veszi a telefont, hogy felhívjon egy kollégát. A beszélgetésből kiderül, hogy a professzor egy dezertőr, aki egy nagy kaliberű bombát hozott, azzal a céllal, hogy a kívánságszobát elpusztítsa. Attól fél ugyanis, hogy a szobát felhasználhatják gonosz emberek is a saját céljaikra.
A három ember ekkor harcolni kezd egymással, mind fizikailag, mind érvekkel. A professzor rájön arra, hogy nem érdemes elpusztítania a szobát, mert mindenkinek a maga felelőssége az, hogy mit csinál az életével, legyen az akár a sikere, akár a bukása. Végül mindhárman lemondanak a kívánságszobáról, és együtt ülnek az esőben, gondolkodva azon, hogy mi történt, míg az el nem áll.
A következő jelenet a Sztalkert, az írót, és a professzort mutatja ismét, akik visszatértek a kocsmába. A Sztalker felesége, és gyereke (akiről időközben a két kliens beszélgetése között kiderült, hogy rendellenesen született, és nem tud járni önmagától; a zóna kihatott ugyanis a születésére), és megjelenik egy fekete kutya is. A blökit a Sztalker és a társai találták a zónában magányosan vándorolva, és annyira hozzá nőtt, hogy elhatározza, hogy magával hozza. Ahogy a Sztalker elmegy a feleségével és a kutyával, a jelenet átvált a gyerekre, Monkey-ra; éppen a konyhában ücsörög, lehajtott fejjel az asztalon, és figyeli a poharakat: hirtelen remegni kezd az asztal, és a poharak maguktól mozogni kezdenek... az egyik le is esik. Azután hirtelen elhalad egy vonat, ami miatt kétségek ébrednek a nézőben; vajon tényleg telekinetikus ereje volt a kislánynak, amivel tárgyakat tudott mozgatni (a zóna miatt), vagy csak a vonattól remegett be az asztal?
Később a Sztalker az ágyban fekszik, kiakadva azon, hogy ez a két kliense se becsülte semennyire a zónát, és hogy mind egymással marakodtak ahelyett, hogy boldogságot kívántak volna. Amíg a Sztalker kipiheni a szellemi nehézségeit egy ágyon zokogva, a felesége áttöri a film falát; a nézőhöz kezd beszélni, és beszámol a kapcsolatáról a Sztalkerrel. Elmeséli, hogy ő ugyan szegény, és csak hűséget és odaadóságot tudott kívánni az esküvő előtt, ő hozzáment a szülei tanácsai ellenére; mert olyannak szerette, amilyen, még ha teljesen őrült dolgokba is ment bele. Ez szintén egy kontraszt a film elejével; az ugyanis azzal nyit, hogy a Sztalker felesége hangosan vitatkozik a férjével, míg itt arról mesél, hogy igazából oda-vissza van érte, még ha túlzottan is imádja a zónát. Megkéri, hogy vigye el őt is oda, de a Sztalker fél, hogy mi lenne akkor, ha a kívánságai nem teljesülnének.
És itt vége. Érdekes darab, viszont szomorú is egyben: a zóna helyszíne ugyanis egy valóban mérgezett terület volt, és a filmstáb egy része betegségekben elhunyt utána, többek között a rendező is. Kár. Tanulság: ne szórakozz a zónával!
2010. augusztus 10., kedd
Maci Laci
Helló,
Hát, mit is mondhatnák? Túl vagyok a bátyám esküvőjén, a fősulira felvagyok véve, és mikor megosztottam a többiekkel a hírt, ők azt mondták, hogy tárt karokkal várnak. Kíváncsi leszek. A sulira is. Már előre hülyeségeket álmodok.
Közben böngésztem a netet, és rájöttem, hogy felettébb érdekes cuccok készülnek. Egy középkori-fantasy Sims játék például, amit alig várok. Aztán jön a Sims 3-ashoz egy újabb kiegészítés, és aztán... mielőtt el nem felejtem, megnéztem még egy halomnyi filmet is. Ha nem leszek egy lusta disznó, majd írok róluk.
Ráadásul jön egy Maci Laci film is, most 2010 végén. Nem vicc! Na, arra méginkább kíváncsi leszek. Maci Laci és Bubu animációs lesz, a többiek élőszereplősek. A sztoriról annyit tudok, hogy beakarják zárni a Jelly Stone Parkot, ami az egyetlen otthona két barátunknak... és a rangernek is, aki folyamatosan mindenhol megpróbál keresztbe tenni a kissé pihentagyú duónak. A gazdag tulaj észreveszi ugyanis, hogy nem hoz elég hasznot, úgyhogy úgy dönt, eladja a birtokot rövidesen. Emiatt ők hárman alkotnak egy szentségtelen szövetséget, amibe persze lesz bonyodalom bőven. Főleg, hogy a piknikkosár-kleoptomániájukat nem nagyon tudják fékben tartani.
Itt egy (angol) előzetes is belőle Youtube-on, katt a linkre:
http://www.youtube.com/watch?v=4BMOStCw0N0&feature=related
Hát, mit is mondhatnák? Túl vagyok a bátyám esküvőjén, a fősulira felvagyok véve, és mikor megosztottam a többiekkel a hírt, ők azt mondták, hogy tárt karokkal várnak. Kíváncsi leszek. A sulira is. Már előre hülyeségeket álmodok.
Közben böngésztem a netet, és rájöttem, hogy felettébb érdekes cuccok készülnek. Egy középkori-fantasy Sims játék például, amit alig várok. Aztán jön a Sims 3-ashoz egy újabb kiegészítés, és aztán... mielőtt el nem felejtem, megnéztem még egy halomnyi filmet is. Ha nem leszek egy lusta disznó, majd írok róluk.
Ráadásul jön egy Maci Laci film is, most 2010 végén. Nem vicc! Na, arra méginkább kíváncsi leszek. Maci Laci és Bubu animációs lesz, a többiek élőszereplősek. A sztoriról annyit tudok, hogy beakarják zárni a Jelly Stone Parkot, ami az egyetlen otthona két barátunknak... és a rangernek is, aki folyamatosan mindenhol megpróbál keresztbe tenni a kissé pihentagyú duónak. A gazdag tulaj észreveszi ugyanis, hogy nem hoz elég hasznot, úgyhogy úgy dönt, eladja a birtokot rövidesen. Emiatt ők hárman alkotnak egy szentségtelen szövetséget, amibe persze lesz bonyodalom bőven. Főleg, hogy a piknikkosár-kleoptomániájukat nem nagyon tudják fékben tartani.
Itt egy (angol) előzetes is belőle Youtube-on, katt a linkre:http://www.youtube.com/watch?v=4BMOStCw0N0&feature=related
2010. június 21., hétfő
Halihó!
Helló mindenki.. akarom mondani, szia, apa.
Jó régóta nem írtam, nem azért, mert ne lenne gondolat a fejemben, hanem csak mert elvette sok más dolog a figyelmemet :D De legalább hasznosak voltak.
Itt a vakáció az iskolásoknak, nekem pedig ez az utolsó vakációidő. Szeptemberben fősuli, 4 évig. Nem mintha különösebben tartanák tőle, mert már olyan hosszú idő óta nem csináltam semmit, hogy már alig várom, hogy hasznossá tegyem magam. Márpedig úgy érzem, ezzel hasznossá fogom. Utánaolvastam a szociális munkának a neten is. Először kételkedtem, mert mindenki összekeverte az utcatakarítós, minimális fizetésű utcaseprű-munkával, de miután ráolvastam itt-ott, rájöttem, hogy nem is olyan rossz. Legalábbis nem tűnik annak. Kábé ilyen ezermester-munka, de mind a társadalommal kapcsolatos (mivel hogy az egész arról szól, hogy hogyan lehet jobb az embereknek): egészségügy, társadalomismeret, etika, pszichológia. A legtöbben nők jelentkeznek rá, mert sok férfi jobban ért a henteléshez, vagy a kemény munkához, mint ahhoz, hogy finoman bánjon az emberekkel. Na majd meglátjuk, velem hogy lesz.
Az angolt már úgy érzem, 100%-osan kisajátítottam. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy barátnőm fodrászati külföldi-kapcsolataival intézek üzleti micsodákat.. akarom mondani, fordítok. Az ilyenért sok pénzt szoktak egyesek kérni, én megcsinálom ingyen. Mert unatkozok, és ez legalább hasznos. És nemes cél. Nélkülem már a tescoban takarítana, a saját bevallása szerint. Ja, és tök jó fej a lánya, kedvelem. Tegnap volt a születésnapja, és egyébként Szandrának hívják. Eléggé visszahúzódó kategória, és aztán? Én is az voltam az ő korában (most lett 17). Amikor megmutatta egy fényképen, hogy milyen alakok piszkálják, majdnem röhögőgörcsöt kaptam. Értsd: egy teljesen normális, ügyesen tanuló lányt birizgál egy szőkére festett, a haja szélén kékre színezett hajú bizarr emó-goth-plázasrác keverék. Hát röhej. Ja, és én köszöntöttem fel egyedül a születésnapján. Olyan ismerős ez a dolog.. hmm.. vajon honnan? Áhá! Onnan, hogy én is egyedül szoktam otthon ünnepelni saját magam! Így már ismerős. Ezért szép a barátság, néha egy görbe tükör. Amúgy jól néz ki, és aranyos.
A némettudásomat is csiszolom tovább. Van egy jópárszáz oldalas angolul írt "tanulj németül!" könyvem a gépen, amiből tanulni szoktam. Szerencsére a kiejtéssel semmi bajom, azzal régen se volt. Egyedül a nyelvtant és a szókincset kell bővíteni, minden más okés. Lehúztam még egy hangleckét is, azt szoktam hallgatni. Naponta egy lecke, és azt meghallgatom párszor. Tizenvalahány perces egy, és van jópár. Nem lesz ezzel probléma. Nem mintha tervezném a német nyelvvizsgát, mert csak a főiskolára akarok koncentrálni. De mellékprojectnek remek, mert senki se siettet vele, vagy ilyesmi. Mire a fősulit befejezem, már könnyedén érteni fogom, és ez a fontos. Egyébként nem nehéz.. nekem.
Közben alig várom az új cuccokat, amik jönnek. Most fog megjelenni a Kinect (régen Natal volt a neve), egy mozgásérzékelő, emberfelismerő cucc, ami minden létező mozgást és arcmimikát képes bevinni kielemezni egy gépbe. A Nintendo Wii kezes-érzékelője ehhez képest gyerekjáték... megnéztem most az új bemutatókat, és ez valami iszonyatosan jó. Még a zsírszintedet is látja, a csontjaidat is, mindent. Játékkonzolhoz készül (Xbox360), ez tény, de rengeteg mást is lehet csinálni vele. Gondolj csak bele, mennyit lehet fogyni egy sportcuccal, ami folyamatosan méri, mennyit erősödtél, és mennyit fogytál, a virtuális edzőtermedben! Vagy azt, hogy nem kell távirányító ahhoz, hogy bekapcsold a TV-t, csak bemondod, hogy melyik csatornát akarod. Nem tréfálok, tényleg így működik. Igaz, nekem még jó 4 évig nem lesz ilyen, de nem is baj. Addigra pont lemegy az ára, mert most még MÉREGDRÁGA lesz. De amit azzal csinálni lehet majd... hohóóóó... szó szerint új dimenziókat nyit majd az emberek előtt. Rengeteg dologra fel lehet használni, szórakozástól kezdve a komolyabb dolgokig.
Annyi jó holmi jön.. alig várom. Ezeket onnét tudom, hogy nemrég néztem meg a bemutatókat az E3-as videókról (az E3 egy kiállítás), és jól ledöbbentem.
Én most süppedek, remélhetőleg nem húzom majd el annyira az időt az új bejegyzéssel, mint ahogy most :D Sziasztok..
Jó régóta nem írtam, nem azért, mert ne lenne gondolat a fejemben, hanem csak mert elvette sok más dolog a figyelmemet :D De legalább hasznosak voltak.
Itt a vakáció az iskolásoknak, nekem pedig ez az utolsó vakációidő. Szeptemberben fősuli, 4 évig. Nem mintha különösebben tartanák tőle, mert már olyan hosszú idő óta nem csináltam semmit, hogy már alig várom, hogy hasznossá tegyem magam. Márpedig úgy érzem, ezzel hasznossá fogom. Utánaolvastam a szociális munkának a neten is. Először kételkedtem, mert mindenki összekeverte az utcatakarítós, minimális fizetésű utcaseprű-munkával, de miután ráolvastam itt-ott, rájöttem, hogy nem is olyan rossz. Legalábbis nem tűnik annak. Kábé ilyen ezermester-munka, de mind a társadalommal kapcsolatos (mivel hogy az egész arról szól, hogy hogyan lehet jobb az embereknek): egészségügy, társadalomismeret, etika, pszichológia. A legtöbben nők jelentkeznek rá, mert sok férfi jobban ért a henteléshez, vagy a kemény munkához, mint ahhoz, hogy finoman bánjon az emberekkel. Na majd meglátjuk, velem hogy lesz.
Az angolt már úgy érzem, 100%-osan kisajátítottam. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy barátnőm fodrászati külföldi-kapcsolataival intézek üzleti micsodákat.. akarom mondani, fordítok. Az ilyenért sok pénzt szoktak egyesek kérni, én megcsinálom ingyen. Mert unatkozok, és ez legalább hasznos. És nemes cél. Nélkülem már a tescoban takarítana, a saját bevallása szerint. Ja, és tök jó fej a lánya, kedvelem. Tegnap volt a születésnapja, és egyébként Szandrának hívják. Eléggé visszahúzódó kategória, és aztán? Én is az voltam az ő korában (most lett 17). Amikor megmutatta egy fényképen, hogy milyen alakok piszkálják, majdnem röhögőgörcsöt kaptam. Értsd: egy teljesen normális, ügyesen tanuló lányt birizgál egy szőkére festett, a haja szélén kékre színezett hajú bizarr emó-goth-plázasrác keverék. Hát röhej. Ja, és én köszöntöttem fel egyedül a születésnapján. Olyan ismerős ez a dolog.. hmm.. vajon honnan? Áhá! Onnan, hogy én is egyedül szoktam otthon ünnepelni saját magam! Így már ismerős. Ezért szép a barátság, néha egy görbe tükör. Amúgy jól néz ki, és aranyos.
A némettudásomat is csiszolom tovább. Van egy jópárszáz oldalas angolul írt "tanulj németül!" könyvem a gépen, amiből tanulni szoktam. Szerencsére a kiejtéssel semmi bajom, azzal régen se volt. Egyedül a nyelvtant és a szókincset kell bővíteni, minden más okés. Lehúztam még egy hangleckét is, azt szoktam hallgatni. Naponta egy lecke, és azt meghallgatom párszor. Tizenvalahány perces egy, és van jópár. Nem lesz ezzel probléma. Nem mintha tervezném a német nyelvvizsgát, mert csak a főiskolára akarok koncentrálni. De mellékprojectnek remek, mert senki se siettet vele, vagy ilyesmi. Mire a fősulit befejezem, már könnyedén érteni fogom, és ez a fontos. Egyébként nem nehéz.. nekem.
Közben alig várom az új cuccokat, amik jönnek. Most fog megjelenni a Kinect (régen Natal volt a neve), egy mozgásérzékelő, emberfelismerő cucc, ami minden létező mozgást és arcmimikát képes bevinni kielemezni egy gépbe. A Nintendo Wii kezes-érzékelője ehhez képest gyerekjáték... megnéztem most az új bemutatókat, és ez valami iszonyatosan jó. Még a zsírszintedet is látja, a csontjaidat is, mindent. Játékkonzolhoz készül (Xbox360), ez tény, de rengeteg mást is lehet csinálni vele. Gondolj csak bele, mennyit lehet fogyni egy sportcuccal, ami folyamatosan méri, mennyit erősödtél, és mennyit fogytál, a virtuális edzőtermedben! Vagy azt, hogy nem kell távirányító ahhoz, hogy bekapcsold a TV-t, csak bemondod, hogy melyik csatornát akarod. Nem tréfálok, tényleg így működik. Igaz, nekem még jó 4 évig nem lesz ilyen, de nem is baj. Addigra pont lemegy az ára, mert most még MÉREGDRÁGA lesz. De amit azzal csinálni lehet majd... hohóóóó... szó szerint új dimenziókat nyit majd az emberek előtt. Rengeteg dologra fel lehet használni, szórakozástól kezdve a komolyabb dolgokig.
Annyi jó holmi jön.. alig várom. Ezeket onnét tudom, hogy nemrég néztem meg a bemutatókat az E3-as videókról (az E3 egy kiállítás), és jól ledöbbentem.
Én most süppedek, remélhetőleg nem húzom majd el annyira az időt az új bejegyzéssel, mint ahogy most :D Sziasztok..
2010. április 25., vasárnap
És már megint Sims 3...
..mert ideje folytatnom!
Azóta újrakezdtem, és a betörő mellett (heheh... :D) kipróbáltam most a sportolói karriert. A játék mégjobban meglepett, mert egészen máshogy kezeli a stílusukat. A betörőnél úgy volt, hogy nem mindig jött annyi pénz, de az emberem mindig hozott haza valami extra holmit is (mert kleptomániás volt), és választhattam, hogy tolvaj vagy fehérgalléros leszek. Nah, sportolónál egészen máshogy ment az egész. Miután az emberem agyonfocizta magát, és felvergődte magát nagyobb ismertségre, autogrammokat osztogathatott a stadion előtt, és ezzel nem csak magamnak keresek pénzt, de támogatom is az intézményt, mert így becsalom oda az embereket. Csodás. A testedzést is maximálisra fejlesztettem, de csak a helyben mozgást; mellette még van súlyemelés, és futás is. Mindenesetre most már nem tudok elfáradni túl hamar, és nem lesz izomlázam se, igaz, a másik kettő még nem megy olyan könnyen.
Most jóóó sok pénzre gyűjtök... mármint a játékban. Kell egy nagyobb ház, mert már ilyen szupersztár sportoló vagyok, de még mindig ugyanabban a kis házban élek, ahová először bementem. Hamarosan jöhet egy 3 emeletes ház, egy kert, és egy cselédlány, esetleg egy kertész :P Ameddig elmegyek kincseket keresni, meg nyaralni, jól fog jönni, amíg helyettem elvégzik otthon a piszkos munkát. Szó szerint.
Egyszerűen nem tudok beleunni, iszonyatosan változatos. Ugyanaz a jó érzés, amikor az első részét toltam, meg a másodikat. Mindegyik nagyon jó, de tagadhatatlan, hogy ez viszi a főnyereményt.
Már alig várom, hogy lenézzek pár egyiptomi piramisba is, és találjak múmiákat. Vagy az talán mégse olyan jó ötlet? (De nem ám, mert a készítők -miután valószínűleg kissé leitták magukat- beletettek olyan mítikus múmiákat a játékba, akik nagyon nem tudnak meghalni, és belőled is múmiát csinálnak, ha kiakarod fosztani a sírjukat, és ha van türelmed ahhoz, hogy végigvergődd magad a rejtélyekkel tömött termeken; még jó, hogy már nem egy lopás- és betörésmániákus fickót irányítok!) Most majd kínába megyek harcművészkedést tanulni, csak mert ha már fizikailag erős, tudjon bunyózni is :P
Én viszont eltűnök aludni, pápá :D
Azóta újrakezdtem, és a betörő mellett (heheh... :D) kipróbáltam most a sportolói karriert. A játék mégjobban meglepett, mert egészen máshogy kezeli a stílusukat. A betörőnél úgy volt, hogy nem mindig jött annyi pénz, de az emberem mindig hozott haza valami extra holmit is (mert kleptomániás volt), és választhattam, hogy tolvaj vagy fehérgalléros leszek. Nah, sportolónál egészen máshogy ment az egész. Miután az emberem agyonfocizta magát, és felvergődte magát nagyobb ismertségre, autogrammokat osztogathatott a stadion előtt, és ezzel nem csak magamnak keresek pénzt, de támogatom is az intézményt, mert így becsalom oda az embereket. Csodás. A testedzést is maximálisra fejlesztettem, de csak a helyben mozgást; mellette még van súlyemelés, és futás is. Mindenesetre most már nem tudok elfáradni túl hamar, és nem lesz izomlázam se, igaz, a másik kettő még nem megy olyan könnyen.
Most jóóó sok pénzre gyűjtök... mármint a játékban. Kell egy nagyobb ház, mert már ilyen szupersztár sportoló vagyok, de még mindig ugyanabban a kis házban élek, ahová először bementem. Hamarosan jöhet egy 3 emeletes ház, egy kert, és egy cselédlány, esetleg egy kertész :P Ameddig elmegyek kincseket keresni, meg nyaralni, jól fog jönni, amíg helyettem elvégzik otthon a piszkos munkát. Szó szerint.
Egyszerűen nem tudok beleunni, iszonyatosan változatos. Ugyanaz a jó érzés, amikor az első részét toltam, meg a másodikat. Mindegyik nagyon jó, de tagadhatatlan, hogy ez viszi a főnyereményt.
Már alig várom, hogy lenézzek pár egyiptomi piramisba is, és találjak múmiákat. Vagy az talán mégse olyan jó ötlet? (De nem ám, mert a készítők -miután valószínűleg kissé leitták magukat- beletettek olyan mítikus múmiákat a játékba, akik nagyon nem tudnak meghalni, és belőled is múmiát csinálnak, ha kiakarod fosztani a sírjukat, és ha van türelmed ahhoz, hogy végigvergődd magad a rejtélyekkel tömött termeken; még jó, hogy már nem egy lopás- és betörésmániákus fickót irányítok!) Most majd kínába megyek harcművészkedést tanulni, csak mert ha már fizikailag erős, tudjon bunyózni is :P
Én viszont eltűnök aludni, pápá :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)