Megnéztem ma egy érdekes filmet késő este, az a címe, hogy "Rashomon". Ez egy japán film, és a legelsők egyike, ami a nyugati világnak bemutatta a japán mozit. Érdekes, és elgondolkodtató film, erősen filozófikus mondanivalóval. Olaszországban történt először a vetítése, és azonnal összegyűjtött jópár díjat, ami szokatlan volt akkortájt egy külföldi, idegennyelvű filmtől.Feliratozva van, és egy érdekes történetet mesél el:
=========
A sztori egy meggyilkolt szamuráj, és annak a feleségének a megerőszakolása körül mozog egy gonosz, hírhedt bandita által, amit négy különböző szemtanú mesél el a saját szemszögéből. Azonban mindenki egészen máshogy meséli, ami miatt nehéz eldönteni, hogy vajon ki is mond igazat (ha egyáltalán bárki), és ez a nézőre van rábízva. Visszaemlékezésekben van előadva a történet, a bandita, a szamuráj felesége, a meggyilkolt szamuráj (egy médiumon keresztül), és egy meg nem nevezett favágó szemszögéből. Azonban a visszaemlékezések is egy visszaemlékezésen keresztül történnek, ugyanis ezeket egy szerzetes, és a favágó meséli el, annak alapján, amit a tárgyaláson hallottak. Egy járókelő is velük van, és mindannyian arra várnak, hogy elálljon a vihar, ami éppen kint tombol, és éppen ezért mesélik egymásnak a történeteket, hogy addig elüssék az időt.
Azzal nyit a film, hogy a favágó (Kikori), és a szerzetes (Tabi Höshi) a Rashömon kapunál ücsörögnek, hogy ne ázzanak el. Csatlakozik hozzájuk egy járókelő, és elmesélik neki, hogy egy borzalmas dolognak voltak a szemtanúi, amit aztán elmesélnek neki. A favágó azt állítja, hogy a megölt szamuráj testét 3 nappal ezelőtt találta meg, miközben az erdőt pásztázta fa után; miután felfedezte a testet, pánikba esett, és elrohant, hogy értesítse a hatóságokat. A szerzetes pedig azt, hogy látta a szamurájt és a feleségét utazni pontosan ugyanazon a napon, amin a gyilkosság történt. Mindkettejüket behívták, hogy valljanak a bíróságon, és itt találkoztak az elfogott banditával, Tadzsömaruval, aki felelősséget vállalt a gyilkosságért és a nő megerőszakolásáért.
A BANDITA TÖRTÉNETE
Tadzsömaru, a hírhedt bandita azt állítja, hogy lecsalta a szamurájt a hegyi útról, hogy vele jöjjön, azt állítva, hogy a sövényekben ősi kardokat vélt felfedezni. Miután elég távolra csalta, nekiesett az óvatlan szamurájnak, és hozzákötözte egy fához. Utána odacsalta a nőt is, azt mondva neki, hogy a férjét megmarta egy kígyó. Először megpróbálta megvédeni magát a tőrével, de miután rájött, hogy esélye sincs, lemondott erről. Miután elette a nőt a bűntudat, könyörgött a banditának, hogy küzdjön meg a férjével egy élet-halál párbajban, hogy megmentse a bűntől, és a szégyentől, hogy két ember is tud a becsületvesztéről. Tadzsömaru tisztességesen elengedte a szamurájt, és aztán megküzdött vele. Tadzsömaru visszaemlékezése szerint hősiesen és ügyesen küzdöttek, de a végén azonban legyőzte az ellenségét, és a nő pedig elszaladt. A története végén a bírák megkérdezték tőle, hogy hová tűnt a drága és értékes tőr, amit a szamuráj felesége tartott magánál: azt állítja, hogy a zavarodás közepette megfeledkezett arról, holott nagyon értékes tárgy, és sokat érne.A FELESÉG TÖRTÉNETE
A szamuráj felesége máshogy adja elő a történetet. Azt állítja, hogy Tadzsömaru elment, miután magáévá tette. Könyörgött a férjének, hogy bocsásson meg neki, de ő csak dühösen és rideg szemekkel nézett rá, anélkül, hogy bármit mondana. Ezek után kiszabadította, és könyörgött neki, hogy ölje meg, mert így talán békére lelhet a becsületvesztés után. Ő viszont továbbra is csak nézett rá, úgy, mint valami bádogember, bármiféle együttérzés nélkül az arcán. Ez annyira megviselte a nőt, hogy elvesztette az eszméletét, a tőrrel a kezében. Mikor magához tért, látta, hogy a férje halott, és az ő tőre van a testében. Megpróbált ezután öngyilkos lenni, de nem sikerült neki.A SZAMURÁJ TÖRTÉNETE
Ezután a tárgyaláson az elesett szamuráj történetét hallgatják meg, ami egy médiumon keresztül történik (mert a halott emberek nem hazudnak). A szamuráj azt állítja, hogy Tadzsömaru, miután kisajátította a feleségét, arra kérte a nőt, hogy menjen vele. Elfogadta az ajánlatot, és arra kérte a banditát, hogy ölje meg a férjét, úgyhogy nem lesz bűntudata amiatt, hogy két férfihez tartozik. Tadzsömaru, akit sokkolt a nő hozzáállása, dühösen megragadta, és aztán a szamuráj elé cipelte, megadva neki a választást, hogy a nő meghaljon, vagy szabad lehessen. ("Egyedül már csak ezekért a szavakért is", ahogy a halott szamuráj felidézi, "készen álltam arra, hogy elnézzem a bűnét") A nő azonban elmenekült, és Tadzsömaru, miután megpróbálta újra elfogni, feladta a próbálkozást, és elengedte a szamurájt. A szamuráj rövidesen öngyilkos lett a saját tőrével; később valaki eltávolította a testből.A FAVÁGÓ TÖRTÉNETE
A Rashömon kapunál (a tárgyalás után) a favágó elmondja a járókelőnek, hogy a szamuráj története egy hazugság. A favágó ugyanis tanúja volt a megerőszakolásnak és a gyilkosságnak, azonban félt attól, hogy tárgyalásra kell mennie. A favágó története szerint Tadzsömaru könyörgött a szamuráj feleségének, hogy menjen hozzá, de a nő ehelyett kiszabadította a férjét. Ő azonban többé nem vonzódik a nőhöz, és gusztustalannak tartja, miután azt kisajátította egy bandita, a szavaival élve, "Jobban aggódom az eltűnt lovamért, mint ezért a nőért". A férj nem akart harcolni a banditával, mert féltette a saját életét, és nem érte meg neki, hogy egy megrontott nőért küzdjön. A nő ezután szidalmazta mind a szamurájt, mind Tadzsömarut, azt állítva, hogy egyikük sem igazi férfi, mert egy igazi férfi küzd a nő szerelméért. Egymásnak uszította őket, és odébb ment félelmében, eltakarva az arcát, mikor azok kardot rántottak egymásra. A férfiak maguk is megijedtek egymástól. Elkezdtek harcolni egymással, ami sokkal szánalmasabban történt, mint ahogy Tadzsömaru azt előadta, aminek a vége az lett, hogy a bandita -hatalmas szerencsével- győzött. Némi hezitálás után megölte a szamurájt, a nő pedig félelmében elszaladt. Tadzsömaru nem tudta utolérni, de elvitte a szamurájkardot, és elhagyta a helyszínt, bicegve.VÉGKIFEJLET
A templomnál a favágó, a pap, és a járókelő felfigyel egy síró csecsemő hangjára. Észreveszik, hogy egy csecsemőt magára hagytak egy kosárban. A járókelő elveszi a rajta hagyott kimonót, és az amulettet, amit a gyereknek szántak. A favága dühös lesz a járókelőre, amiért egy csecsemőtől lop, de a járókelő gúnyt űz belőle. Rájött arra, hogy a favágó volt az, aki ellopta a tőrt a gyilkosság helyszínéről, azt állítva, hogy "egy bandita nevez meg egy másik banditát". A járókelő elhagyja Rashömont, azt állítva, hogy minden embert csak a saját érdeke motivál.
Ez a sok hazudozás és álszentség megdöngeti a szerzetes hitét az emberiségben. Viszont újra magára talál, mikor a fagávó a csecsemőhöz nyúl, akit ő a kezeiben tart. Először gyanúsnak tartja, de a favágó elmagyarázza, hogy felszeretné őt nevelni a többi gyerekével együtt, mert úgyis van már neki 6 másik. Ez az egyszerű jószándék elhiteti vele, hogy a favágó története igaz volt, és új fényben tűnik fel neki a tőr kisajátítása. A szerzetes nekiadja a csecsemőt, azt állítva, hogy okot adott neki arra, hogy tovább reménykedhessen az emberekben. A film azzal zár, hogy a favágó hazasétál a csecsemővel. Az eső elállt, és a felhők kitisztultak, felfedve a napot, ami a nyitóképernyő fordított oldalán áll.
