Friss dolgok

Már annyira semmi se volt a szabadidőmben, hogy muszáj volt tenni valamit, amivel lekötöm magam. Így hát rendeltem Red Alert 3-at, és Left 4 Dead-et. Mindkettő akciós volt, 2000 ft-ért (máshol 5-6 ezer), úgyhogy semmiképp sem akartam kimaradni belőlük. Mindkettőre régóta fentem a fogamat amúgy is.

Először is, mesélek egy kicsit a Red Alert 3-ról. Az előző részek remekek voltak, az újabb darab pedig még egy lapáttal rátett erre. Az alapfelállás a szokásos, azzal a különbséggel, ám mégis más; ezt a sztori elmeséli. A történet szerint a második rész utáni eseményeket követően a szovjetuniónak rosszul áll a búrája, hiába a hatalmas emberfölény, a szövetségeseknek túl fejlett a technológiája, és az idő is az ő oldalukon áll, köszönhetően a chrono-gömbnek: egy eszköz, amivel a tér-idő kontinuumban tudnak haladni. Más szóval: képesek utazni az időben, hogy megváltoztassanak dolgokat, vagy hogy térben és időben gyorsabban haladjanak. Azonban az időben nem jó ötlet utazni, mert amit megérintesz, az -a különböző idővákumok miatt- egyszerűen elveszhet az időben, és megszűnhet, ezzel feje tetejére fordítva dolgokat. Mondhatnánk, hogy csak teleportálásra használták fel. Arra viszont nem számítottak, hogy az Einstein-féle Chrono-technológiát (amit az első részben Hitler eltüntetésére használtak fel, megpróbálva megakadályozni a 2. VH-út; ezzel azonban a Szovjetúnió annyira felerősödött, hogy agresszív terjeszkedésbe kezdett, főként a chrono-technológia miatt, így jött egy alternatív második és harmadik világháború) lemásolták a szovjetek is, egy hosszas kémháború után. Cherdenko tábornok és Krukov generális megszerezték a pontos koordinátáit az 1927-es Brüsszeli Nemzetközi Fizikus Konferenciának, ahol Albert Einstein tartott előadást. Tudják, hogy akkor, ha Einstein eltűnik, oda a szövetségesek technológiája; Cherdenko kezet ráz Einsteinnel, az pedig eltűnik a semmibe. Ezután visszajutnak az immáron alternatív jelenbe, ahol a szovjetek már nem vereség, hanem a győzelem csúcspontján állnak, és Európa nagy részében már nem bírják az ellenállást a szövetségesek. Mivel hogy Amerika nekik nagyobb kincs, ezért visszavonulást fújnak, és így szabad lenne az út nekik. Azonban az időutazás miatt megváltoztak az események: Japánt senki sem igázta le, és felemelkedtek új szuperhatalomként, mint "A Felkelő Nap Birodalma". A technológiájuk csúcspontú, és kihasználják azt, hogy a két fél egymást gyengíti; mindkettőnek hadat üzennek, mert nincs mitől tartani. Az új időzónában azonban Cherdenko már nem tábornok, hanem ő a főpárttitkár, Krukov pedig megpróbál bevetni a szovjet földet támadó ázsiaiakkal szemben atomfegyvereket. Ez a terv azonban besül, mert Einstein nélkül nincsenek nukleáris fegyverek. A történet pedig itt kezdődik.

Ellentétben az előző két résszel, itt már három játszható oldal közül lehet választani. Igazán nincs kivetnivalóm: a hangulata megüti a második részét, a játékmenetet tovább csiszolták, és igazán sok az újdonság. Grafikailag szép, a zene pedig fantasztikus. A főmenüben szovjet diadalzene szól, a győzelemnél pedig internacionálé (persze csak a szovjeteknél). Fogalmazhatnák úgy is, hogy a fején találták a szöget.

Újdonság, hogy most már lehet a vízen is építkezni. Azelőtt csak maximum hajógyárat lehetett, ez most már nincs megszabva. Az egységek nagy része is tud vízen mozogni, legyen az egy katona motorcsónakkal, vagy egy beidomított, páncélzott harci medve, esetleg egy kétéltű jármű.

A legjobban azonban mégis csak az tetszett, hogy mostantól végigviheted a kampányokat mással is. Más szóval, igen: lehet ketten vinni a történetet. Ha nincs emberi játékos, akkor egy gép által irányított parancsnok tölti ki a hiányt; belőlük több van, és mindegyik más személyiség. Az ő egységeit nem irányíthatod ugyan, de utasításokat adhatsz neki, amiket tökéletesen el is végez. Ha arra utasítod, hogy felügyeljen egy területet, felügyelni fogja; ha arra, hogy pusztítson el egy célpontot, elpusztítja. Erre a célra akár te, magad is megadhatod neki az irányt, hogy ne pont az első védelmeken próbálja magát áttörni, hogy bedarálják a seregét.

Mit is mondhatnák ezek után? Számomra majdnem tökéletes.

A Left 4 Deadre se tudok panaszkodni: tökéletes horror-akció-zombidaráló. Ellentétben viszont a többi ilyen kategóriás játékkal, ez nem csak hogy komoly, de tényleg erős hangulata van. Nem úgy van, hogy rohansz egyedül egy fegyverrel, és ha már ismered a pályát, egymagad is tökéletesen megvagy. Nem csak komoly csapatmunka kell, de nagyon oda kell figyelni. Hogy miért? Mert a játék külön leméri azt, hogy mennyire viselkedsz stresszesen, hogy mennyire vagy sérült, hogy éppen mennyi zombin verekedted át magad, és sorolhatnám. Ennek alapján alakítja mindig a pályán levő dolgokat. Értsd: ha sokáig nyugalomban voltál, előbb-utóbb a te irányod felé fog jönni egy nagy hordányi zombi. Miután leküzdted őket, találkozol néhánnyal itt-ott, de újra összetudod szedni a csapatot, és meggondolhatod, mi-hogy történjen ezután. Időnként feltűnnek a különleges fertőzöttek, akik kitűnnek a többiek közül, és ők a fő indok azért, hogy egyedül ne indulj el. Azután.. áh, felesleges is magyarázni, a lényeg, hogy nagyon el van találva. Még a hangok és a zene is ehhez vannak igazítva. Ha már a zombik: nem a lassú, rohadó hullákra kell gondolni. Itt a nevük "fertőzött", és mindegyik megkergült, begolyózott ember, akik egy veszettséghez hasonló akármit szedtek össze, amitől nem éppen barátságossá váltak. Az emberség teljesen kiúszott belőlük, és -ellentétben a sztereotíp, kannibál zombikkal- ha észrevesznek valakit, villámgyorsan rohanni kezdenek felé, gyakran falkába tömörülve, és úgy ütik-karmolják-harapják, ahogy tudják. Néha még egymást is, mert túl sok eszük nincsen. De ahhoz éppen elég van, hogy az éles hangokra és erős fényekre rád másszanak.

A fő-fő fertőzöttek között ott van egy, akinek hosszú, erős, megnyúlt nyelve van, amivel megtud ragadni másokat, akár egy háztetőről az utcára lefelé is. Ha ezt megteszi, magához húz; ekkor a többieknek kell segíteni neked. Vagy ott van a boomer, aki egy hájas valami, és ha ráokád valakire, akkor a trutyi szaga vonzani fogja az összes helyi fertőzöttet arra, akire ráment. Van még egypár, de a legveszélyesebb a boszorkány: ők passzívak, és nem támadnak alapból. Általában térdre rogyva ücsörögnek, és hangosan sírnak. Ha viszont megzavarod őket, akár lövöldözéssel, akár bármilyen zajjal, akár azzal, hogy a szemébe villantasz lámpával, akkor rád veti magát, és -ha csak nincs szerencséd, és nem szuper-szemfülesek a barátaid- pillanatok alatt megöl. Emiatt is öngyilkosság társak nélkül kimoccanni.


---

Ezt félretéve... annyi biztos, hogy most jól megleszek. Lassan túl leszek az elsősegélynyújtásos tanfolyamon is, hála az égnek. Remélem, összejön elsőre. Aztán ott lesz még a rutinvizsga autóból... hát, most már megtudom csinálni az előremenetet, hátramenetet, szlalomot (micsoda hülye név), és a gyorsítás utáni hirtelen megállást. Ez pedig az alap négyes, ami kötelező; az extra feladatok között már megtudom csinálni a kapubehajtást előremenetben jobbra, és hátramenetben balra. Ezt olykor elszúrom, de szerencsére -némi szerencsével ugyan, de- kitudom korrigálni. Van még valami cikkcakkos nemtudommicsoda, az általában megy, igaz, lövésem sincs, mire használ. Ott van még a kézifékes-behúzós-gázadós-fékezős dolog is, némi odafigyeléssel az is megy.

Ha már rutin, remélem, hogy sikerül elsőre. Ilyenkor kár, hogy senkimnek sincs autója. Egyszerűen csak kimennénk egy üres helyre, és gyakorolhatnák. De sebaj, maximum így egy fokozattal nehezebb, de attól még ugyanúgy megtudom csinálni, max. kevesebb alkalom van a felkészülésre. Ez alatt a néhány alkalom alatt viszont egyszerűen csak oda kell nagyon figyelnem, és nem lesz gond.

Alig várom, hogy túl legyek mind az elsősegélyen, mind a vezetésen. Ha lesznek gyerekeim, tuti, hogy nekik besegítek egy saját autóval. Kizárt, hogy őket is hagyjam egymagukban. Egy valami biztos, hogy már most lógnak nekem némi tisztelettel. JÓ NAGY tisztelettel :D

Ha minden jól megy, december után röviddel már letudom ezt, és meglesz a jogosítvány. Nagy hajrát nekem!

Tanulmányok, ismerősök

Megint érdekes dolgok történtek manapság.
Először is, megtanultam autót vezetni. Messze nem vagyok tökéletes, de ha esetleg megtámadnák az országot a földönkívüliek, vagy zombiinvázió lenne, netán a kínai diktatúra ide próbálna települni, most már nem lenne akadály, hogy egy járművel elboldoguljak. Wohooo! Igaz, utálom az autós órákat, mert nagyon sasolni kell. Ha pedig bármi rossz történik, az egész az én számlámról megy le.. abból a kb. 20 ezer ft-ból, amit még a nagyi által adott pénzből és a szülinapi jótékonysági összegből dobtam össze. Az elsősegélynyújtás-óra szerencsére csak két napon van, de annyi pont elég, mert 3-4 óra hosszúságúak. Mondanom sem kell, hogy mennyit ásítoztam, de legalább a gyakorlatok érdekesek voltak. A vizsgára viszont keményen rákészülök majd.
Áhh, hülye jogosítvány -_- Az életbe nem veszek autót, de kell a plusz pont miatt. Azért pedig megkockáztatom ezt is.

Ezt félretéve, észrevettem, hogy megint elkezdtem jól kijönni a nőneműekkel. Érdekes jelenség, de erre nincs se alkalom, se idő már. Valahogy a nők után futkosás sosem az erősségem. Összesen kettő volt, az egyik fél percig még általánosban, de utána meggondoltuk magunkat, a másik pedig talán még egy fával is felcsináltatta magát, amíg én távol voltam. Ufff. De kit érdekel, ma egy ilyen világ van. Manapság már az apácák is felcsináltatják magukat, a papok pedig gyerekekkel tolják. Ezek után talán megkéne lepődnöm? Akárhogy is, szerencsére nem mind hülye, és van köztük sok értelmes és jópofa is.

Közben gondolkodtam azon, hogy veszek majd egy nagyobb vinyót, de még ez se jön össze, mert a pénzt spórolnom kell az új Silent Hillre. Ilyenkor látszik, hogy milyen nevetséges helyzetben van az ország. Máshol a kölykök zsebpénzből megvesznek egy játékot, én meg hónapokig halmozhatom a pénzt.

Jah, és úgy tűnik, hogy a halott nagymamám szórakozik velem esténként. Néha félálomban még azt hiszem, hogy itt van, de aztán rájövök, hogy mégse. Érdekes, bár, mit is várhatnák? Azt se értem, hogy az öregasszony sétabotja egyáltalán hogy került régen pont az én szobámba. Lehet, hogy ideges volt kissé, mikor felkaptam a régi bő melegítős-kabátos-köntösös-valamilyét úgy másfél éve, megragadtam a sétabotját, felkaptam egy szalmakalapot, és éjfél körül csak úgy kiálltam a klotyó elé, megvárva, hogy az anyám kijöjjön. Szerencsétlen ritkán sikított akkorát, mint akkor. Azt hitte, hogy szellem vagyok.

A múltkor egyébként azt álmodtam, hogy volt egy kutyám, meg egy macskám. Aranyosak voltak.

Most viszont lelépek, mert aludni kell. Majd írok legközelebb.

Ismét előrébb az időben

Egy kresz-vizsgával kevesebb. Már csak elsősegélynyújtás, és vezetés, utána pedig a kezembe a jogosítvány. Tegnap este pedig kierőszakoltam magamból 182 fekvőtámaszt. Uff. Persze nem egyszerre, csak pár perces szünetekkel. Eddig 30-ig elvergődök anélkül, hogy leállnák, de ha kell, elmegyek 35-ig is, ami nem rossz. Szépen közelítek az ötven felé. De rájöttem, hogy jól esik. Egyrészt erősebb leszek tőle, másrészt pedig megjön az étvágyam a megerőltetéstől. Nem csoda, ha a 70 kilót taposom, ami -valljuk be- egészen remek előrelépés ahhoz a nyámpic 55-höz, ami 2 éve voltam.

És észrevettem magamon még valamit: LESZOKTAM a játékokról, és a hobbikról. Úgy tűnik, beleuntam, amire sosem gondoltam volna. Most is előveszek ezt-azt, de már nem tud egyszerűen úgy lekötni, mint régen, amikor fel se bírtam állni. Úgy néz ki, ideje volt már kiugrani Csodaországból kicsit a valóságba is.