Sims 3

Halihó!

Éppen tegnapelőtt húztam le a Sims 3-at, miután Viki eszembe juttatta (megvenni nem fogom, mert 1; rohadt drága, 2; még készül hozzá minimum 1500 kiegészítő, amit szintén pofátlanul magas áron kérnek majd el, 3; szándékosan hiányos tartalommal érkezett, hogy a kiegek majd pótolják a többit -amit szép áron kérnek el). Először lemondtam róla, mert egy bizonyos "Final Patch" nevű javítópatchet alátéve rájöttem, hogy csak bőrfejű emberekkel tudok mászkálni. Mi a fene? De ez nem volt vicc, és az időt se lehetett felgyorsítani. Most viszont vettem rá a fáradtságot, és rájöttem, hogy ezt nem szabad alátenni. Igazából egy crack-törés volt a játékhoz, de elévült, és vicces dolgokat produkál, ha aláteszed. Most csak simán alátettem egy No DVD patch-et, ami -a nevéhez hűen- arra van, hogy nem kéri a DVD-t az indításhoz, hogy elindítsd.

És voilá, elindult probléma nélkül! Semmi baja nincs. Az egyetlen hátrány, hogy nem lehet a hivatalos honlapra regisztrálni vele. De teljesen mindegy, mert az ott levő holmikért is PÉNZT kell kidobni, mert itt minden létező ruháért, cuccért, és egyébért valódi pénzt kérnek. Aki ezeket tényleg megveszi, azt én hülyének nézem. Egy teljes játék oké, egy teljes kiegészítő, ami TÉNYLEG sokat ad hozzá a játékhoz (és nem rókabőr, ugyanazzal a tartalommal, csak kockás szék helyett csíkosat ad), oké. De egy ilyesmiért? Khmmm. Hát, ha Gyurcsótányék kölyke lennék, vagy valahol Amerikában élnék, akkor biztos telne rá, de én bőven beérem a kalózkodással :D Majd ha sok-sok-sok év múlva leszáll az ára (úgyis 4 év múlva fejezem be a fősulit), majd összeszedem akkor, csak hogy mégse kelljen a vinyómon 10 gigákat tárolni.

De hogy mégis mi a véleményem a játékról? Hogy FANTASZTIKUS!!! Nagyon jó. Azt hittem, a második után úgyse lehet több újat belevinni a játékba. Frászt. A legnagyobb újdonság az, hogy töltés nélküli képernyő a település, ahol élsz, és az egész a játék része (az előző részekben úgy volt, hogy akkor, ha a települést böngészted, megállt az idő, és ilyenkor nem ment a játék), és minden valósidőben zajlik, beleértve azt is, ami az otthonodban megy (az előző játékokban, ha egy családot irányítottál, a többieknél befagyott az idő; és csak egy családnál ment tovább. Ami néha vicces volt, mert ha pl. az öreg Pisti bácsi ott élt a szomszédos, tinédzserekkel tömött ház mellett, de te azokkal játszottál, akkor az öregember sose öregedett meg jobban; a kölykök lehagyják növésben, felnőttek lesznek, aztán öregek, és hamarabb kinyúlnak, mint az öreg; más szóval örökké élnek, kivéve, ha te irányítod őket). Na, itt ez megszűnt. Itt mindenkinek tényleg önálló élete van. A második részben is voltak jellemek, viselkedések, és blablablák, 1001 variációban, de ha így belegondolsz, hogy van egy település, ahol folyamatosan szaporodnak-mászkálnak-kinyúlnak-új emberek jönnek, változnak a munkahelyeken az emberek, szerelmesek lesznek, házasságot kötnek, bla-bla- akkor rájössz, hogy ez már tényleg nevezhető egy virtuális szimulációnak. Mindig van hová fejlődni. Az előző részek inkább amolyan virtuális babaházak voltak; mindig kiválasztottad, kivel játszol, és hogyan. Itt viszont már önállóan is megcsinálnak mindent, és folyamatosan változnak a dolgok (az előző részekben is volt önállóság, de feleannyira se olyan érdekesen, mint itt).

Mivel hogy a régi részekben egyetlen telekhez voltál mindig kötve, ezért nem látogathattál meg senkit az otthonában (ettől függetlenül -vicces módon- elmehettél városba vásárolni-bulizni-parkba nézelődni-horgászni-vakációzni-soroljam még?), na, most már ez sem akadály. Oda mész, ahová akarsz, és valós időben (a régiekben, ha elmentél, akkor egy töltőképernyő ugrott be, és meg kellett várnod, amíg a játék betölti azt a helyet. Mondhatnánk, hogy a szereplő csak kiugrott az otthonának a képernyőjéből, utána jött egy töltőképernyő, és aztán hopp, egy másik helyen találta magát). Iszonyatosan sok mindent lehet csinálni, rengeteg személyiség, viselkedés, satöbbi van.

Ami az előző részekben nagyon le volt egyszerűsítve, az a munkahelyek. Úgy volt bennük, hogy X időben jött egy autó (extrém esetben helikopter, ha annyira felverekedted magad a csúcsra, vagy csak simán felrepültél az égbe, mint valami Superman), és elvitt a munkahelyre. Ilyenkor a kameranézet ugyanúgy a telken marad, és meg kell várnod, amíg hazaér. Semmibe se tudtál beleszólni, hogy a munkahelyen mit hogyan csináljon, az egyetlen dolog, amire szükség volt, az mindig annyi, hogy legyen X számú barátod a következő előléptetéshez, és X típusú képességet fejleszd fel Y szintre, hogy ügyesebb legyél (és persze hogy jókedvvel indulj munkába). Ehhez képest a Sims 3 igencsak agyonbonyulította ezt, de mégis nagyon jól átláthatóan. Hogy miről is van szó? Arról, hogy itt látod, hogy tényleg elmegy egy munkahelyre; a kapcsolatok máshogy működnek, a munkahelyen is barátkozhatsz (régen csak néha hazajöttek veled, és annyi), ismerkedhetsz, satöbbi, és kilehet választani, hogy hogyan akarsz dolgozni, és hogy végeznéd a munkád. Más szóval, nagyon meglehet variálni. Be lehet állítani, hogy átlagosan dolgozz, azt is, hogy túlterhelten (ilyenkor sokkal hatásosabb leszel, és felfigyelhet rád a főnök is, jobbik értelemben; azonban stresszelhetsz, és sokkal jobban megfáradhatsz), esetleg azt, hogy ellazítva (ilyenkor csak minimálisan dolgozik, de úgy, hogy mégse lehessen belekötni, valamint -ahogy azt említettem- ismerkedhetsz a többiekkel is bent, ami olykor szükséges. A főnökhöz is megpróbálhatsz közeledni (én erre alternatív megoldást találtam: hazahívtam, elcsábítottam, lenyúltam, és máris közelebb a sikerhez), de mellékállást is felvehetsz közben, ha szabadabb munkád van.

Ami még hatalmas különbség, az az emberek felépítése: az első és második részben a jellemeket annak alapján állítottad össze, hogy.. nos, volt egy skála. Volt barátiasság, tisztaság, társaságkedvelő, játékos, és még 1-2, amiket állítani kellett; volt egy megadott pontszámod, amiket szét kellett osztani. Ha valamelyikre nem tettél eleget, az nem jelentette azt, hogy az rossz lenne; pl. ha valaki nem játékos, akkor komoly lesz (aminek az az előnye, hogy könnyebben tud dolgokkal babrálni, de másokat kevésbé bír), ha valaki nem kimozduló, akkor magányos lesz (a társaságkedvelők gyakrabban hoztak haza ismerősöket), a kedvesből bunkó (a bunkók legalább annyira élvezik mások piszkálását, mint a kedvesebbek egy vicc elmesélését), és ilyesmik. A második részben megjelentek az álmok, amik a boldogság-mérőt befolyásolták (az első részben is volt, de ott álmok és akarat nélkül; ott mindig azt akarták, amit te is). Valamint volt egy másik kijelző, játék közben, ami azt mutatta, hogy jelenleg éppen hogy áll valaki (mennyire éhes, mennyire higiénikus, mennyire kell wc-znie, mennyire van társasághiánya, jókedve, mennyire tetszik a környezet, mennyire érzi magát kényelemben, és mennyire fáradt). Itt ezeket a fejük tetejére borították, és leváltották ezeket a rendszereket. Van, ami megmaradt (pl. az előbb mesélt állapotjelző), de a vágyakat is megváltoztatták. 3 helyett 4 hely van, ahol rögzítheted őket (időnként megjelenik egy kis kockában egy vágy; ha megakarod tartani, rögzítheted, ha nem, akkor hagyod, hogy elmúljon, és jöjjön egy új), a boldogságod immáron nem függ a testi funkcióidtól és a szórakozottságodtól; hanem az állapotodtól. Bizony, itt ilyen is van. Ha teljesen kialszod magad, teljesen tisztára mosod magad, megcsókoltál valakit... tudomisén, kifogtál egy nagy halat vagy kiraboltál egy bankot, 100 milliónyi van ezekből, és ezeket kombinálni lehet.

Na jó, az az igazság, hogy már fél órája írom ezt, és még mindig sorolhatnám egy egész napig az újdonságokat. A lényeg, hogy rengeteg van. És ami még jobb: hogy a szereplők NEM szorulnak be sehová, és nincs talaj-egyenetlenség (az előző részekben csak az azonos talajmagasságokon-pozíciókon álló szereplők tudtak beszélgetni egymással, vagy bármit csinálni; bármi más helyzetben folyamatosan odébb kellett állni), vannak öröklődő képességek, és a második rész személyiség-választását lecserélték egy halomnyi tulajdonságra; a második részben úgy volt, hogy választhattál, hogy pénzmániás leszel, romantikus, családcentrikus, kiruccanós, népszerűségre törekvő, tudományos, satöbbi személyiség leszel, itt viszont ez is meg van változtatva. Ezekben is iszonyatosan sok variáció volt, de így már még több van. Hogy miért? Mert itt minden tulajdonságot egyenként kiválaszthatsz... egészen a kedves és emberbaráton át a gonoszig és balhézósig a szerencsésen és a balszerencsésen át a jó horgászon keresztül a kleptomániásig, az elmebetegen át a jó észjárású alakig, az irodalmi tehetségig mindent be lehet állítani, de persze csak párat lehet ráruházni valakire (mivel hogy sok dolog üti egymást; egy ember nem lehet egyszerre szerencsés és balszerencsés, vagy emberszerő és emberutáló, vagy munkamániás vagy munkakerülő). Itt már nem csak a kinézetet, de a hangot is be lehet állítani külön, és a hangmélységet, és.. mindent. Még a cipődet is te választod.

Szerintem holnap még írok erről, mert még van miről! Csak már 2:34 van, és jobb, ha eltűnök. Viszlát mindenki!

Rashomon

Megnéztem ma egy érdekes filmet késő este, az a címe, hogy "Rashomon". Ez egy japán film, és a legelsők egyike, ami a nyugati világnak bemutatta a japán mozit. Érdekes, és elgondolkodtató film, erősen filozófikus mondanivalóval. Olaszországban történt először a vetítése, és azonnal összegyűjtött jópár díjat, ami szokatlan volt akkortájt egy külföldi, idegennyelvű filmtől.

Feliratozva van, és egy érdekes történetet mesél el:

=========

A sztori egy meggyilkolt szamuráj, és annak a feleségének a megerőszakolása körül mozog egy gonosz, hírhedt bandita által, amit négy különböző szemtanú mesél el a saját szemszögéből. Azonban mindenki egészen máshogy meséli, ami miatt nehéz eldönteni, hogy vajon ki is mond igazat (ha egyáltalán bárki), és ez a nézőre van rábízva. Visszaemlékezésekben van előadva a történet, a bandita, a szamuráj felesége, a meggyilkolt szamuráj (egy médiumon keresztül), és egy meg nem nevezett favágó szemszögéből. Azonban a visszaemlékezések is egy visszaemlékezésen keresztül történnek, ugyanis ezeket egy szerzetes, és a favágó meséli el, annak alapján, amit a tárgyaláson hallottak. Egy járókelő is velük van, és mindannyian arra várnak, hogy elálljon a vihar, ami éppen kint tombol, és éppen ezért mesélik egymásnak a történeteket, hogy addig elüssék az időt.

Azzal nyit a film, hogy a favágó (Kikori), és a szerzetes (Tabi Höshi) a Rashömon kapunál ücsörögnek, hogy ne ázzanak el. Csatlakozik hozzájuk egy járókelő, és elmesélik neki, hogy egy borzalmas dolognak voltak a szemtanúi, amit aztán elmesélnek neki. A favágó azt állítja, hogy a megölt szamuráj testét 3 nappal ezelőtt találta meg, miközben az erdőt pásztázta fa után; miután felfedezte a testet, pánikba esett, és elrohant, hogy értesítse a hatóságokat. A szerzetes pedig azt, hogy látta a szamurájt és a feleségét utazni pontosan ugyanazon a napon, amin a gyilkosság történt. Mindkettejüket behívták, hogy valljanak a bíróságon, és itt találkoztak az elfogott banditával, Tadzsömaruval, aki felelősséget vállalt a gyilkosságért és a nő megerőszakolásáért.

A BANDITA TÖRTÉNETE

Tadzsömaru, a hírhedt bandita azt állítja, hogy lecsalta a szamurájt a hegyi útról, hogy vele jöjjön, azt állítva, hogy a sövényekben ősi kardokat vélt felfedezni. Miután elég távolra csalta, nekiesett az óvatlan szamurájnak, és hozzákötözte egy fához. Utána odacsalta a nőt is, azt mondva neki, hogy a férjét megmarta egy kígyó. Először megpróbálta megvédeni magát a tőrével, de miután rájött, hogy esélye sincs, lemondott erről. Miután elette a nőt a bűntudat, könyörgött a banditának, hogy küzdjön meg a férjével egy élet-halál párbajban, hogy megmentse a bűntől, és a szégyentől, hogy két ember is tud a becsületvesztéről. Tadzsömaru tisztességesen elengedte a szamurájt, és aztán megküzdött vele. Tadzsömaru visszaemlékezése szerint hősiesen és ügyesen küzdöttek, de a végén azonban legyőzte az ellenségét, és a nő pedig elszaladt. A története végén a bírák megkérdezték tőle, hogy hová tűnt a drága és értékes tőr, amit a szamuráj felesége tartott magánál: azt állítja, hogy a zavarodás közepette megfeledkezett arról, holott nagyon értékes tárgy, és sokat érne.

A FELESÉG TÖRTÉNETE

A szamuráj felesége máshogy adja elő a történetet. Azt állítja, hogy Tadzsömaru elment, miután magáévá tette. Könyörgött a férjének, hogy bocsásson meg neki, de ő csak dühösen és rideg szemekkel nézett rá, anélkül, hogy bármit mondana. Ezek után kiszabadította, és könyörgött neki, hogy ölje meg, mert így talán békére lelhet a becsületvesztés után. Ő viszont továbbra is csak nézett rá, úgy, mint valami bádogember, bármiféle együttérzés nélkül az arcán. Ez annyira megviselte a nőt, hogy elvesztette az eszméletét, a tőrrel a kezében. Mikor magához tért, látta, hogy a férje halott, és az ő tőre van a testében. Megpróbált ezután öngyilkos lenni, de nem sikerült neki.

A SZAMURÁJ TÖRTÉNETE

Ezután a tárgyaláson az elesett szamuráj történetét hallgatják meg, ami egy médiumon keresztül történik (mert a halott emberek nem hazudnak). A szamuráj azt állítja, hogy Tadzsömaru, miután kisajátította a feleségét, arra kérte a nőt, hogy menjen vele. Elfogadta az ajánlatot, és arra kérte a banditát, hogy ölje meg a férjét, úgyhogy nem lesz bűntudata amiatt, hogy két férfihez tartozik. Tadzsömaru, akit sokkolt a nő hozzáállása, dühösen megragadta, és aztán a szamuráj elé cipelte, megadva neki a választást, hogy a nő meghaljon, vagy szabad lehessen. ("Egyedül már csak ezekért a szavakért is", ahogy a halott szamuráj felidézi, "készen álltam arra, hogy elnézzem a bűnét") A nő azonban elmenekült, és Tadzsömaru, miután megpróbálta újra elfogni, feladta a próbálkozást, és elengedte a szamurájt. A szamuráj rövidesen öngyilkos lett a saját tőrével; később valaki eltávolította a testből.

A FAVÁGÓ TÖRTÉNETE

A Rashömon kapunál (a tárgyalás után) a favágó elmondja a járókelőnek, hogy a szamuráj története egy hazugság. A favágó ugyanis tanúja volt a megerőszakolásnak és a gyilkosságnak, azonban félt attól, hogy tárgyalásra kell mennie. A favágó története szerint Tadzsömaru könyörgött a szamuráj feleségének, hogy menjen hozzá, de a nő ehelyett kiszabadította a férjét. Ő azonban többé nem vonzódik a nőhöz, és gusztustalannak tartja, miután azt kisajátította egy bandita, a szavaival élve, "Jobban aggódom az eltűnt lovamért, mint ezért a nőért". A férj nem akart harcolni a banditával, mert féltette a saját életét, és nem érte meg neki, hogy egy megrontott nőért küzdjön. A nő ezután szidalmazta mind a szamurájt, mind Tadzsömarut, azt állítva, hogy egyikük sem igazi férfi, mert egy igazi férfi küzd a nő szerelméért. Egymásnak uszította őket, és odébb ment félelmében, eltakarva az arcát, mikor azok kardot rántottak egymásra. A férfiak maguk is megijedtek egymástól. Elkezdtek harcolni egymással, ami sokkal szánalmasabban történt, mint ahogy Tadzsömaru azt előadta, aminek a vége az lett, hogy a bandita -hatalmas szerencsével- győzött. Némi hezitálás után megölte a szamurájt, a nő pedig félelmében elszaladt. Tadzsömaru nem tudta utolérni, de elvitte a szamurájkardot, és elhagyta a helyszínt, bicegve.

VÉGKIFEJLET

A templomnál a favágó, a pap, és a járókelő felfigyel egy síró csecsemő hangjára. Észreveszik, hogy egy csecsemőt magára hagytak egy kosárban. A járókelő elveszi a rajta hagyott kimonót, és az amulettet, amit a gyereknek szántak. A favága dühös lesz a járókelőre, amiért egy csecsemőtől lop, de a járókelő gúnyt űz belőle. Rájött arra, hogy a favágó volt az, aki ellopta a tőrt a gyilkosság helyszínéről, azt állítva, hogy "egy bandita nevez meg egy másik banditát". A járókelő elhagyja Rashömont, azt állítva, hogy minden embert csak a saját érdeke motivál.

Ez a sok hazudozás és álszentség megdöngeti a szerzetes hitét az emberiségben. Viszont újra magára talál, mikor a fagávó a csecsemőhöz nyúl, akit ő a kezeiben tart. Először gyanúsnak tartja, de a favágó elmagyarázza, hogy felszeretné őt nevelni a többi gyerekével együtt, mert úgyis van már neki 6 másik. Ez az egyszerű jószándék elhiteti vele, hogy a favágó története igaz volt, és új fényben tűnik fel neki a tőr kisajátítása. A szerzetes nekiadja a csecsemőt, azt állítva, hogy okot adott neki arra, hogy tovább reménykedhessen az emberekben. A film azzal zár, hogy a favágó hazasétál a csecsemővel. Az eső elállt, és a felhők kitisztultak, felfedve a napot, ami a nyitóképernyő fordított oldalán áll.

Gonosznak lenni jó

Legalábbis videójátékokban, és akkor, ha világhódításról van szó. Rászoktam manapság nagyon ezekre a játékokra, de kár lenne tagadni, hogy remekül elszórakozok velük. Mostanság nem igen van tennivalóm, azonkívül, hogy időnként belebújok pár könyvbe, úgyhogy jól elütöm az időmet velük. Most fogok végigmenni a negyediken, és még mindig nem unom. Név szerint, eddig a Dungeon Keeper 1-2-n, és a Ghost Masteren vagyok túl, most az Evil Geniussal szórakozgatok. Majd írok róluk, és lehetőleg nem egy hónapon belül, ahogy most volt. Egy jó ideig már szüneteltem, de megvolt rá az okom.

Nemrég meglátogattak Lilláék. Végülis jól esett, az új barátját még úgyse láttam sosem. Igaz, azt hittem, keményebb lesz, és veszedelmesebb, de legalább van esze. Igazából szerettem volna nekik kicsit jobban bemutatni a várost, de sajnos hóemberré fagytunk volna, és azok nehezen tudnak mozogni... úgyhogy bent maradtunk a lakásban, és minden létező ökörséget, vagy figyelemfelkeltő dolgot rájuk zúdítottam. Ja, és ízlett nekik apám pizzája is. Olyannyira, hogy nekem már nem is jutott belőle! Ez az, amit nem néztem volna ki abból a napból. Igaz, nem tagadom, hogy már egészen jól tud sütkérezni. Majdnem olyan jól, mint az anyám.

Közben kíváncsi vagyok, hogy engem pedig hová fog terelni a sors. Igaz, mindenképpen pesti leszek, úgy néz ki, csak nem mindegy, azon belül hová. Lehet, hogy szociális munkásnak tanulok majd fősulin, de nemrég csoda történt: a zsaruk elfogadták az orvosom által kishíján tönkretett jelentkezési papírjaimat. Szerdán be kell majd mennem, hogy meghallgassanak, meg megnézzenek pszichológusok. Ennyi őrület után nem is csoda, ha az is kell. :D

A jogosítványért történő mászkát be nem látható ideig felfüggesztettem, mert a múltkor belefáradtam, hogy az oktató lekurvázta az anyámat, és engem pedig az atyaúristen micsodájára kívánt. Ilyen alakokért "valamiért" nincs türelmem arra, hogy a szüleim százezreseit erre költsem, inkább akkor hagyom, hogy gyűljön egy albérletre. Az legalább hasznos. Ha vége minden papírmunkának, úgy, hogy elfogadják (huh), és a rendőröknél kötnék ki, mert voltam olyan mázlista, hogy bekerültem abba a pár százba, akkor úgyis megcsináltatnák velem, de nem ilyen bohócokkal, hanem valószínűleg belsősökkel, akik nem húzzák se az idegeimet, se a pénztárcát. De teljesen mindegy, úgyse használnák autót, csak a munkáért meg plusz pontért gondoltam, hogy megpróbálkozok vele. A másik meg az, hogy amúgy se hiszem, hogy felvennének, egyrészt a szétcincált papírok, másrészt meg mázli kell hozzá, mert nagy a túljelentkezés. De úgy tűnik, hogy irónikus módon az a doktornő lehet, hogy rövidesen eltűnik a rendelőből, és elköltözik. Csak találgatni merek, miért.

Félretéve ezt az irritáló valamit, szerintem... hát, egyszerűen csak formában tartom magam, és majd meglátjuk, mi lesz. Én készen állok minden eshetőségre, és úgy érzem, hogy helyesen cselekszem.

Jaaaa, és képzeljétek, itt járt Bajnai is nemrég! Ráadásul, a Ságvári Endre Általános Iskolában, gyerekeknek magyarázva azt, hogy a reformok milyen jól működőek. Zseniális. Nincs is jobb móka 8-13 évesen, mint az, hogy a jéghidegben, mínuszokban az udvaron ácsorogj azért, hogy olyasvalamit hallj, amiből nem értesz egy árva szót sem. Elvileg egy Oroszlány és Bokod közti utat jött felavatni felavatni (amit már megtettek fél éve, de mindegy), úgyhogy sok értelme volt.

Hülye (házi)orvosok

Üdv, fiúk-lányok!

Hát, a mai nap kellően őrült volt. A tegnapi is, de ahogy akkor írtam ide, megjegyeztem, hogy nincs igazán semmi érdekes velem. Hát, most már van.

Muszáj beszámolnom a háziorvosomról, csak hogy megörökítsem ezt az utókornak. Ugyebár én egy rendészeti szakközépiskolára jelentkeztem, a szerencsétlen viszont esküszöm, hogy nem bír olvasni, vagy csak nem akar. Kétszer hitt honvédnek, de ez még csak a jobbik eset. Ugyebár a háziorvosnak alá kell írogatnia papírokat (de tényleg szinte csak ennyi, a javát nekem kell kitölteni), de ez a szerencsétlen még azt se értette, hogy a papír mit mond, vagy hogy mit ír alá. Végül, a kezemben volt a levélboríték (amibe az orvosnak a levelet kéne tennie, amit aztán lepecsétel), de ő azt hitte valószínűleg, hogy pénzt hozok neki, de mikor látta, hogy nem emelek ki belőle semmit, már nem érdekelte. Végül némi idő után később visszavergődtünk hozzá, hogy pecsételje le a borítékot, azonban nem értette, hogy ezt miért kell (csak úgy megsúgom, hogy oda van írva nagybetűkkel a lapra, hogy a háziorvosnak le kell pecsételnie). Ezután erre is a honvédséget írta. Gratulálok neki ezúton is!

Ez még szintén a jobbik véglet. Ugyanis ezután annyira összezavarodott, hogy más orvosokhoz küldött, mert nem tudta, hogy a papíron mi van, és mit ír alá. A többi érdekes fejet vágva pedig visszaküldött volna a háziorvoshoz, mert rá van írva a papírokra, hogy neki kell ezekkel törődni. Végül egy hosszú telefonálgatás után rájöttek arra, hogy NEM ott, helyben kell megcsinálnom a klinikán a 2000 m futást, a 60 kilós súlyemelést, a fekvőtámaszokat és a felüléseket, meg az ingafutást. Nekik is gratulálok, éljenek az egészségügyi reformok. Remélem, hogy mire megöregszem, okosabbak kerülnek a helyükre.

Később teljesen felesleges vizsgálatokra küldtek el (a rendőrségnél levő orvosok végzik ugyanis el ezeket, nem nekik kell), végül rájöttek, hogy nem értik, mi van, és némi balhé után rávettük a háziorvost, hogy tegye már ki oda a papírra azt a rohadt aláírást, és azt az egy-két aláhúzást-bekarikázást végezze már el. Köszönhetően a szakértelmének, teljesen hülyeségeket sikerült megjelölnie, amivel jól elszúrta a jelentkezésemet erre az évre. Nagyon szépen köszönöm, te IQ bajnok! Annyira ért az orvostudományokhoz, mint én a kvantumfizikához. Na jó, talán én még többet is tudok nála.

Még szerencse, hogy több helyre beadtam a jelentkezést. Fúh.

Castlevania

Magamról felesleges lenne írnom, szokás szerint semmi sem történik.
Viszont rászoktam a Castlevaniára. Gótikus, javarészt klasszikus 2D-s játékok, és pokolian nehezek, ugyanakkor mégis van bennük valami különleges. Végigugrottam vagy 10 címen ebből, úgyhogy most már igazán elmondhatom magamról azt, hogy veterán lettem belőle. Függetlenül attól, hogy szuperklisés története van, nekem tetszett az is.

A sztori:

A 11-ik században, amikor a monarchiák meggyengültek, a helyi feudális urak megerősödtek. Az első lovagok egyszerűen csak megvédelmezték uruk birtokát, de a 11-ik század reformjai után békefenntartók is voltak. Az eretnekek ellen harcoltak Isten nevében.

Egy ilyen lovagi társaságról azt tartották, hogy sérthetetlen, két ember befolyása miatt: Leon Belmont (felül), egy báró, aki semmitől sem riadt vissza és remek harcos volt. A másik a barátja, Mathias Cronqvist [alul](egy szójáték Mátyás király nevével, Mathias=Mátyás angolul, a Cronqvist pedig egyértelműen a Korvin névre való utalás, csak eltorzítva), egy taktikus géniusz, akit a műveltsége kiemelt egy tudatlan társadalomból. Megbíztak a másikban teljesen, és már régóta fennáll a barátságuk.

Egy nappal később azonban, ahogy Mathias hazatért egy sikeres hadjáratból, hírt kapott a felesége, Elisabetha hirtelen haláláról. Mélységesen gyötrődött ezután, és nemsokára ágyhozkötötté vált. Azóta eltelt egy év, és köszönhetően Leon erőfeszítéseinek, továbbra is legyőzhetetlenek voltak. Azonban, hirtelen szörnyetegek kezdtek feltűnni Leon birtokán. A keleten történő kereszteshadjáratok miatt az egyház csak az eretnekek elleni harcban volt érdekelt. Tiltva volt, hogy bárki felhatalmazatlanul küzdjön egy harcot, úgyhogy Leon engedélyt kért, hogy reagálhasson. Az egyház azonban ezt megtagadta tőle, és nem volt szándékukban megadni neki.

Egy éjszaka Mathias felkelt az ágyából. Elárulta Leonnak, hogy a szörnyetegek egy vámpírhoz kötődnek, aki egy kastélyban él az egyik erdőben, amit "Örök Éjszakának" neveztek el. Mathias hozzátette, hogy Leon jegyesét, Sara Trantoult (alul), ez a vámpír rabolhatta el, és valószínűleg most is a kastélyában van.



Mivel hogy Leon nem harcolhatott a vámpírral az egyház engedélye nélkül, ezért feladta a bárói címét, és elindult Örök Éjszaka felé. Miután berohant az erdőbe, találkozott Rinaldo Gandolfival (kép alul), egy öreg alkimistával, aki itt élt. Rindalo meglepődött, hogy Leon nem báró többé, ami mindkettejüket azonossá tette a másik szemében. Rinaldo meghívja Leont a házába, és elmondja neki, hogy "befejezetlen ügye" van Walter Bernharddal, a kastély vámpírjával. Walter élvezte, hogy élet-halál játékot játszhatott a vadászokkal, és megengedte Rinaldonak, hogy segítsen azokon, akik a háza felé tévednek (mert Walter szerint így "még mókásabb" a játék). Azonban még sosem győzték le.



Rinaldo odaad Leonnak egy ostort, amit alkímiával készítettek, hogy segítsen neki vele. Leon megkérdezte, hogy mi az az alkímia. Rinaldo elmagyarázza neki, hogyan készült az ostor, és azt is, hogy -fura egybeeséssel, de- Mathias tanította meg az alkímiára. Az alkímia tudománya a Mathias családban szájhagyomány útján lett tovább adva.

Az ostor mellé azonban Rindalo a saját erejét is felhasználta arra, hogy erős energiát csatoljon Leon páncélkesztyűjébe. Ennek köszönhetően a mágikus erejű támadásokat elnyelheti. Miután megköszönte az öreg alkimista segítségét, Leon elmegy az ostorral, és a páncélkesztyűvel. Rindalo azonban figyelmezteti Leont egy utolsó dologra: hogy mielőtt elérné Waltert, le kell győznie a kastély öt védelmezőjét, hogy bejuthasson hozzá.

Leon belép a kastélyba, és sikeresen legyőzi az öt védelmezőt. A csábító, ám velejéig romlott succubussal történő harc után Leon megtudja, hogy Rinaldo "befejezetlen ügye" Walterrel nem más, mint bosszúállás azért, amiért az vámpírrá tette a lányát. Rinaldo később elmeséli, hogy kénytelen volt megölni a lányát, miután az leölte a feleségét és a fiát. Leon küldetése ezek után már nem csak az volt, hogy kiszabadítsa Sarát, de az is, hogy bosszút álljon új, öreg barátja helyett.

Rájön arra is, hogy Walter (kép balra) birtokában van az ébenfa-kőnek, annak a nagy erejű tárgynak, ami Örök Éjszaka erdőjét sötétségbe borította. Rinaldo elmondja, hogy akkor, ha az ébenfa-követ kombinálják egy másik kővel, a "filozófikusok kövével", azzal elérhetővé válik az alkímia legfőbb célja - a halhatatlanság. A vámpíroknak azonban csak két kő volt értékes: az ébenfa kő, és a vörös kő, ami hatalmas erővel ruházza fel a hordozóját; ez utóbbi azonban régóta eltűnt.

Az ajtó felnyílt Walter részlegéhez, és Leon belépett. Walter először vetett szemet rá, és üdvözli őt. Leon követeli, hogy eressze el Sarát, ő pedig engedelmeskedett, mivel már nincs többé szüksége rá. Leon bedühödik ennek hallatán, és ráront az alkímia ostorával, azonban az hatástalannak bizonyul ellene. Walter szórakoztatónak tartja a próbálkozást, és elmegy a kastélytoronyba, ahol Leonnal készül összecsapni.

Őt azonban csak Sara érdekelte, úgyhogy visszavitte Rinaldo házába. Miután viszont megvizsgálták Sarát, aki eszméletlen volt, Rinaldo harapásnyomokat vett észre a nyakán. Walter megharapta. Leon aggodalmaskodott, és nem tudta, mi legyen. Rinaldo szerint az egyetlen módja annak, hogy az átok megszűnjön, el kell pusztulnia Walternek. Az alkímia ostora azonban nem hat rá. Rinaldo viszont tudta, hogyan lehet ezt orvosolni, és legyőzni Waltert - mivel hogy Sarát Walter alakította vámpírrá, ezért egy része benne is tovább él. Ezt a részt pedig az ostor képes lenne elnyelni, megnövelve ezzel az erőt, ami benne rejlik. Ahhoz, hogy az ostor hatásossá váljon Walter ellen, minden haragját össze kell szednie, és végeznie kell Sarával. Leont ezt sokkolta, és emiatt csak még jobban aggódott.

Sara azonban hallotta, ahogy ketten róla beszélnek. Tudta, hogy elkezdett vámpírrá alakulni, és felajánlotta, hogy áldozatot hoz azért, hogy másokat megmentsen ettől a sorstól, remélve azt, hogy ezzel sok ember életét megmentheti. Bátorította Leont, hogy adja meg ezt az utolsó kívánságot neki, ő azonban nem volt meggyőzve. Viszont, mivel hogy nem volt választása, végül megtette, miután rájött, hogy nincs kiút. Így született meg a Vámpírölő Ostor.

Rinaldo és Sara érdekeit szem előtt tartva Leon visszament a kastély tornyába, és szembeszállt utoljára Walterrel. Az már látta, hogy Leon rendelkezik azzal a hatalommal, amivel őt le lehet győzni, és meglepődött rajta. A harc után Walter rájön, hogy veszített. Azonban azzal büszkélkedik, hogy még úgyis visszatér az erejének köszönhetően, amit a kő ad neki, és megtalálja a másik párját is, a vörös követ. Ironikus módon azonban megjelenik a Kaszás, és megszerzi a lelkét, átadva annak, aki "a király, ki a vörös kő hordozója".

Kiderül, hogy az a személy pedig nem más, mint Mathias, Leon legjobb barátja. Mathias eszelte ki az egészet - mindenkit kihasznált, és mindent megtett azért, hogy megszerezze Walter lelkét, magának akarva a hatalmát. Miután Elisabetha meghalt, Mathias úgy érezte, hogy Isten elárulta őt, és elvette tőle azt az embert, akit a legjobban szeretett, függetlenül attól, hogy élet-halál harcot vívott azokkal, akik őt megtagadták, az eretnekekkel. Meggyűlölte a halandó életet, és örökké átkozta Isten nevét.

Mathias ezután felajánlotta Leonnak, hogy csatlakozzon hozzá, és legyen ő is halhatatlan, mivel hogy ő is pont ugyanezt a sorsot szenvedte el. Leon elutasítja, és megtartja az ígéretet, amit Sarának tett. Miután nem tudja meggyőzni, Mathias rábízza a Kaszásra a régi barátját, aki megpróbál korán véget vetni az életének.

Az ostor azonban vele szemben is hatásos, és győzedelmeskedik. Később átadja a Kaszásnak az üzenetét, amit Mathiasnak szánt: "Átkozott lénnyé váltál, és ezt sosem fogom megbocsájtani. Ez az ostor, és a vérvonalam egy nap elpusztít még téged. A Belmont klán vadászni fogja az éjszakát!"

A kastély szétesett, Leon pedig elmenekült. A nap felkelt Örök Éjszaka erdőjében, és elmúlt az est.

Mathias külföldi földekre menekült, ahol továbbra is folytatta az istenkáromlást. Végül kinevezte magát a "Vámpírok urának", és az "Éjszaka Királyának". Végül felveszi a Vlad Dracul nevet, és "Drakula" néven válik ismertté.

Rollercoaster Tycoon

Valamiért mindig is imádtam a hírhedt vidámparképítő szimulátort. Talán azért, mert szeretem a vidámparkokat. Igaz, itt az országban csak egy ócska, régi vidámpark van, amiben sosem volt semmi új... ami kár.

Valamikor 14 évesen játszottam először a Rollercoaster Tycoonnal (Rollercoaster=hullámvasút, Tycoon= kb. sikeres, nagyon gazdag üzletember), és jó hamar meg is fogott. Egyrészt mély, részletes szimuláció, másrészt pedig nagyon egyszerű a kezelése, annak ellenére, hogy sokoldalú.

Mondanom sem kell, a lényeg az, hogy sikeres vidámparkot üzemeltess, és elérd a kitűzött célt. Az attrakciók építése vonzza az embereket a parkba, onnantól kezdve pedig már sokféleképpen lehet pénzt keresni. Egyrészt, ha sok ember tartózkodik ott, mondjuk elérek a 300-at, akkor célszerű büfét vagy italozókat építeni, mert megéhezhetnek vagy megszomjazhatnak a bent levők. Ez nem csak azért fontos, hogy ellásd a szükségleteiket, hanem azért is, mert ez is hozza neked a pénzt a konyhára. A boltok üzemeltetése azonban rendelkezik egy hátulütővel is: folyamatosan hozatni kell a termékeket, ami mindig elveszi a pénz felét. Ha már kaja és ital: szükség van klotyókra is, azt talán nem kell részleteznem, hogy miért. Nem csak az alapvető szükségletekért, hanem amiatt is, ha pl. nagyon intenzív egy hullámvasút. A gyengébbek ilyenkor -ha nincs a közelben wc- képesek összehányni az utat, amit aztán feltakaríthat a takarító. Ha nagyon szemét akarsz lenni, a wc-re is kivethetsz adót, de ezt sosem csináltam. Éppen ezért nem csak klotyókat, de padokat is le kell tenni a parkba, ahol az emberek leülhetnek. Nem feltétlenül azért, mert rosszul vannak (eléggé balszerencsés lehet egy olyan vidámpark, ahol minden második ember azért ül le, mert hányingere lett), hanem főként azért, mert kajálni vagy inni sokkal kényelmesebb úgy, netán csak egyszerűen levegőzni. Szükség van kukákra is, hogy a szemetet legyen hová kidobni, valamint jól jönnek a lámpák is, igaz, az első részben inkább csak dekorációs szerepük van, semmi komolyabb. Aztán ott a személyzet: kellenek a takarítók, hogy feltakarítsák a piszkot, de ők végzik a fűnyírást is, többek között. Szükség van mechanikusokra, akik megtudják vizsgálni az attrakciókat (ezzel meggyőződve bizonyos időre azt illetően, hogy semmi baj nincs/vagy nem lesz vele), de ha elromlik valami, ők azok, akik helyreteszik. Kellenek még biztonsági őrök is: bűnözők nem szoktak vidámparkba járni, ám vandálok annál inkább. Ha már nagyon sok, olyan 7-800 körüli ember van, akkor bejuthat könnyen az alja nép is. Amíg a biztonsági őrök járőröznek, addig ők nem csinálnak semmi rosszat. A személyzetnek megadható útvonal, hogy merre végezzék a teendőiket, ezzel könnyítve a dolgokat.

Az attrakciók 6 kategóriára vannak osztva: szállítás, könnyed, hullámvasutak, pörgősek, vízi, és boltok/intézmények. Mindegyikből nagyon sok van, azonban csak egy bizonyos számú érhető el az elején. Ezt úgy lehet orvosolni, hogy pénzeled a kutatóidat, akik segítenek létrehozni jobb, és új attrakciókat. A pénzelésből négyfajta van: nincs (ilyenkor nem kell fizetni nekik, de ők se dolgoznak), minimális, normál, vagy sok. Minél többet tudsz fizetni, annál gyorsabban végzik a teendőiket.

Van még dekoráció is, ami magáért beszél. Az utakból is többféle van, valamint időnként előfordulhat, hogy a talajt meg kell változtatni, pl. lejjebb kell ásni, vagy éppen magasabbra kell csinálni, hogy pl. le lehessen tenni oda valamit. Az utaknál ez nem probléma, mert azokat lehet alagútba (igaz, ez néhány attrakciónál is megtehető), vagy felüljárókba tömöríteni, de az attrakciók nagy részével ez nem tehető meg.

A személyzet között kifelejtettem egyet: a szórakoztatókat. Ezek maskarába öltözött alakok, akik szórakoztatják a vendégeket, feljebb tolva ezzel a park összértékelését. Ha már a park összértékelése: ez határozza meg azt, hogy mennyire vezeted jól a parkot. Ha a csík magas, és közel van a felfelé mutató ujjhoz, akkor ez azt jelenti, hogy a park jól halad. Ha pont fordítva, akkor meg rosszul, és ez egy utalás arra, hogy máshogy csináld. Ezt sok dolog befolyásolja: az attrakciók mennyisége és változatossága, mennyire boldogok az emberek, mennyire vannak az alkalmazottak megelégedve, és hogy mennyire biztonságos, és tiszta a parkod. Ha nagyon jól teljesítesz valamiben, azért kitüntetést kaphatsz, ami csak szimbolikus, mert pénzt nem kapsz érte, de viszont feljebb tornászhatja az értékelésedet arra a hónapra.

A pénzügyek természetesen fontosak. Van egy külön kis grafikon, ahol részletesen meg is nézheted, hogy miből mennyi a kiadás, és mennyi a bevétel. Kölcsönt is lehet felvenni, de ezt törleszteni kell havonta. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb pálya eleve úgy indul, hogy már vettél fel kölcsönt: ha nagy baj van, még tudsz felvenni, de ha -jobbik esetben- meggazdagodtál, akkor nyugodtan visszafizetheted.
Szerencsére az árak nem magyarországiak, úgyhogy még visszafizethető.

A belépődíjat is meglehet adni, és ezt tanácsos, ugyanis a legtöbb pénz ebből jön be.

Sok pálya van, de először csak kevés érhető el. Ahogy végigviszed őket, úgy válik a többi elérhetővé, és fokozatosan, egyre nehezebbé. Van, ahol a cél az, hogy bizonyos mennyiségű ember legyen a parkodban bizonyos éven belül, de akad bőven olyan is, ahol a park értékét kell magasba vinni, vagy a vállalatodét. A kiegészítőlemezekben és a későbbi részekben már az is előfordul, hogy bizonyos épületeknek kell meglennie, hogy teljesítsd a pályát. A parkod értékelése is gyakran beleszámít abba, hogy sikerül -e a pálya.

Van még egy kis minitérkép is, hogy segítsen a tájékozódásban. Térképet a belépők is tudnak vásárolni az információs szolgálatos épületnél, aminek köszönhetően nem kell felderíteniük a parkot ahhoz, hogy tudják, merre vannak azok a helyek, amik érdekelhetik őket.

Grafikailag akkor se volt nagy szám, azonban a fentiek miatt mégis hamar kultuszjáték lett belőle, ami minden generáció számára tökéletesen elérhető lett, legyen az gyerek, tini, vagy felnőtt. És talán ez is volt az egész széria titka.

Eddig 3 része van, beszámolok majd a másik kettőről is! Egyelőre legyen elég ennyi.

Helló

Régóta nem írtam már. Valamiért utoljára nem tudtam képeket illeszteni, pedig egészen hosszú leírást terveztem. Megnéztem újra, de még mindig nem megy, szóval akkor tovább lépek a lehetőség nélkül.

Itt a december... régen kölyökként olyan különleges volt ez a hónap. Emlékszem, hogy mindig nagyon vártam, és hogy volt benne valami megfogó. Ma már nem érzem ugyanezt, csak düh és stressz van felsőfokon. Ma ráadásul érdekes dologra ébredtem: arra, hogy pokolian szomjas vagyok, és hogy üresnek érzem a hasam. Ilyen se volt még nagyon.

Nincs jobb dolgom, úgyhogy kikapcsolódásként játszottam Harvest Moon-t. Ez egy farmos-kertészkedős szimulátor. A legelső részét vittem most végig, ami Super Nintendora jött még ki (én emulátorral játszom). Nekem nagyon tetszett. Nem csak ültetni és állatokra figyelni kell, de ki is kell kapcsolódni benne. Más szóval, ismerkedni kell, barátkozni, és legalább annyira ápolni kell saját magad, mint a növényeket, amiket ültetsz. Minden évszakban mást lehet ültetni, leszámítva egy valamit: füvet bármikor lehet növeszteni (a telet kivéve), erre szüksége van az állatoknak (ha van). Ebben a részben csak csirke és tehén lehetett, de én velük is jól szórakoztam. Ha gazdaságos akarsz lenni, csak egy csirkét veszel, és aztán hagyod, hogy lerakja a tojását. Abból kikel egy újabb, az megismétli ugyanezt, és satöbbi... igazából én eladni szoktam inkább a tojásokat (vagy magukat a csirkéket, ha sok van), mert miért ne. A tehenekre többet kell viszont figyelni, ők igénylik a törődést. Ha bábunak nézed őket, rossz néven veszik, és depresszióssá válhatnak. Ilyenkor rosszabb a tej minősége, és kevesebb jön. Kíváncsi leszek a többi részre, most elkezdtem egy gameboy-ost, az is nagyon bejön. Közben kiderült, hogy Robi barátom is tolta annak idején az egyik Harvest Moon-t... nem sejtettem volna.

Kíváncsi leszek arra is, hogy karácsonyra mit kapok. Nem mintha sok különlegesre számítanák, már nem vagyok egy kölyök, hogy egy becsomagolt dolognak annyira örüljek.
Januárban Lilla leugrik hozzám. Csoda. De legalább 100 hónap után van egy napra társaságom.

Na, most elakadtam, úgy érzem.. majd írok.